II. Szárgon asszír király i.e 721-705 között uralkodott. Sarrukin (=Igaz Király) jobban ismert görögös névformája szerint Szárgon az újasszír birodalom legnagyobb uralkodója. III. Tiglatpilészer fia volt, aki bátyját, V. Salmanészert követte a trónon. Az új király legsürgősebb feladata volt, hogy befejezze Szíria-Palesztina meghódítását. Raphiánál győztes csatát vívott a fáraó ellen, elfoglalta Asdod és Karkemis városát. Közel 30.000 lakost deportált.

az okor

Miután II. Szárgon asszír király nyugaton megszilárdította hatalmát és befolyását, 714-ben nagy hadjáratot indított Média és Urtu ellen. Átkelt a Zagrosz-hegységen, majd megsemmisítő vereséget mért Urartu királyának, I. Rusza-nak a seregére. Hatalmas hadizsákmánnyal tért vissza Asszíriába. Uralkodása vége felé Babilont is leigázta, és így Asszíria maradt Elő-Ázsia egyetlen nagyhatalma. A fáradhatatlan hódítót egyik hadjárata közben érte utol a halál.

Az Ókori Kelet egyik legnagyobb építkezője is volt.

Nagyon gyorsan, mindössze 6 év alatt egy teljesen új fővárost építtetett, amelyet Dur Sarrukinnak (ma Crosabad) nevezett el. A hatalmas fallal körülvett városban 7 templomot és óriási, úgynevezett zikkuratot (torony-templomot) épített. A város kapuit és templomait a király dicső tetteit megörökítő domborművekkel díszítette.

az okor
Az ókor nagy királyának tetteit jól, személyiségét annál kevésbé ismerjük.

Elrejtik a királyi ideál hivatalos vonásai. Bizonyos, hogy szerepét királyként maradéktalanul teljesítette. Legyőzhetetlen, kegyetlen és rettegett uralkodó volt. Alattvalóival ellentmondást nem tűrve hajtatta végre kemény parancsait. Mindeközben ügyelt istenei tiszteletére is.

 

Kép 1. 

Kép 2. 

Forrás: Komoróczy Géza. A šumer irodalmi hagyomány – Tanulmánygyűjtemény (magyar nyelven)
Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiad. Budapest: Officina Nova.

 

Kiss Zoltán

A szerző korábbi cikke magazinunkban

 

 

Hozzászólások