Aztán sok minden történt. Nem voltam katona, de 1945 májusától 1949 végéig orosz hadifogoly voltam. Mivel már 14 éves koromban jelentek meg írásaim, a fogságban is írtam verseket, amikor papírhoz és ceruzához jutottam.

A fogságból való hazajövetelem után egészen nyugdíjba vonulásomig egy országos iparvállalatnál dolgoztam.  1951-ben nősültem, azóta is együtt élünk a feleségemmel Kecskeméten. Két gyerekünk, négy unokánk, két dédunokánk van.

Eddig negyven kötetem jelent meg, versek, prózai írások, mesék és műfordítások. Húsz éve dolgozom a Hadifogoly Híradónál főszerkesztőként.

Antalfy István versei

Üres a tarisznya

Napi útjaimról

hányszor térek vissza:

hogy a lelkem éhes,

s üres a tarisznya.

Üres a tarisznya,

van vigasz-pogácsa?

Éhes szívem-lelkem

Isten-ember látja,

szereteted vágyja…

Mint Mikes

Mikes szívében élt íly fájdalom,

íly vágyódás, mi bennem egyre nő,

a világvásárban nem más vagyok:

útszéli, toprongyos kéregető.

Fülembe zúg a tengermormolás,

én is látom a fényes csillagot,

amely talán falum felé mutat,

amely hazám felett épp így ragyog.

Ha est magányán forrni kezd a vérem,

s nem kell a drága kis darab kenyér sem,

vágyom haza a Duna-Tisza mellé.

Úgy érzem, mintha lelkem útra kelne,

bennem sír Mikes hazavágyó lelke,

s mintha valaki szívem megölelné.

(Hadifogságban, Gorlovka, 1947. október)

Legyen az a szó

Lábam nyomát, szavam nyomát

ha be is fújja majd a szél,

lenne még egyetlen szavam,

amit akkor is mentenél,

melyik is lenne az a szó,

melyik lehetne az az egy?

Megsúgom, le is írhatom:

legyen az a szó: „szeretet”…

Te még tudod, hogy mit jelent.

A világ elfeledte rég.

Elvesztette – örökre tán –

e szó megszentült örömét?

Te még tudod, önzetlenül

tudsz még szeretni. Vánkosod

a szeretet, – Te vagy. Szíved,

életed kikért áldozod…?

Weninger Endréné

Hozzászólások