„Szeresd a szépet és a jót, keresd az embernek valót. Éld át a percet, mert rohan, fényárnyékod is elsuhan. Gondolj a szépre, míg lehet…” (N.L.É)

Kedves Mari, megkérlek, hogy mesélj életedről. Induljunk el attól a napsugaras pillanattól, amikor megszülettél!

 

sipos8

 

Egy ragyogó, meleg nyári napon kis falunkban, a Fejér megyei Lovasberényben – szüleim nagy örömére harmadik gyermekként – láttam meg a napvilágot, 1953. augusztus 30-án. Apám dolgos, becsületes gyári munkás volt, de rövid földi életét 36 évesen befejezte, és az égi cimborákat választotta helyettünk. Tőle örököltem a „Nagy” vezetéknevet, anyámtól a „Mária” keresztnevet. Édesanyám háztartásbeli, majd óvodai dajka volt, de mindenekfelett a legcsodálatosabb asszony és a legértékesebb anya. Egyedül nevelt, taníttatott két testvéremmel együtt. Az életemből nem múlik el úgy nap, hogy hálát ne adnék a sorsnak azért a tanításért, az örökségért, amit édesanyámtól kaptam. Az emberek iránti tiszteletadást, a megbecsülést, a kitartást és a szeretetet. Amit én is tovább örökíthettem két csodálatos gyermekemben, Jettiben és Csabában, valamint három fiú- és két lányunokámban.

Milyen végzettséged van? Mi a foglalkozásod?

Az általános iskolai tanulmányaimat befejezve jelentkeztem, és felvételt is nyertem Székesfehérváron a Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Szakközépiskola emelt szintű élelmiszer eladói tagozatára. A szakmunkás évek után, hogy a szakma legjobbja legyek, tanultam még négy évet, hogy meglegyen a Belkereskedelmi Szakmai Érettségi bizonyítványom. Ezt követően a Felsőfokú Áruforgalmi és Idegenforgalmi Szakon folytattam tanulmányaimat, majd Vendéglátó Üzletvezetésből tettem sikeres vizsgát. Azonban a legnagyobb, a legrangosabb kitüntetést, végzettséget az Élet iskolájától kaptam.

 

sipos10

 

A foglalkozásomat tekintve szabadúszó vagyok, aki végleges szabadságát tölti. Több mint 44 év szolgálati idő után végre azzal foglalkozhatom, amit mindig is szerettem volna: művészettel, irodalommal, versírással, festészettel, kreatív munkával. Későn érő típusnak tartom magam, de soha nem késő elkezdeni valamit, ami kedves nekünk és örömet okoz másoknak.

Megbecsült dolgozója voltam évtizedeken át Székesfehérváron a KORONA Kereskedelmi Vállalatnak. Majd a pult másik oldalán Kormánytisztviselőként a köz érdekeit, az emberek érdekeit szolgáltam. Életem legnagyobb részében az emberek szolgálatában álltam. Most is ezt teszem, csak most teljesen másként. A művészet, az irodalom mindig az emberről, az emberhez szól, az emberközpontú valóságról. A művészet egy lényegfeltáró tevékenység. Hogy mi a lényeg és a lényegtelen, azt mindig az ember, a művész, a költő dönti el. Az egyénisége, az érzelmei, az érzései vagy épp a világnézete.

 

sipos5

 

Mutasd be a kis családodat, kérlek!

Szerelmi házasságunk gyümölcseként két gyermekünk született, Jetti és Csaba. Mindketten művészlelkek. Jetti szabadidejében saját tervezésű kézműves alkotásokat készít, kreatív munkákkal foglalkozik, és mellette két gyermeküket, a 10 éves Domonkost és a 7 éves Boglárkát neveli. Ők a jövő nemzedékei, akik tovább viszik a művészet, az irodalom lángját. Csodálatos rajzaikkal, kiváló versmondásukkal számtalan sikert értek el pályázatokon, iskolai rendezvényeken, irodalmi esteken. Dávid, – lányom férje – gitárművész és zenetanár.

Csaba a természet, az erdők, a fák szerelmese. Imádja a zenét, virtuóz gitárjátékos. Több hangszeren is játszik és énekel. Két középiskolás unokám közül Leventét is megérintette a zene szeretete, – szólógitáron játszik és énekel egy iskolai Rock-zenekarban. Bence egy művészeti iskolában folytat tanulmányokat. Csodálatos hangjával elkápráztatja az ének- és zenekedvelő barátokat. Hazai és nemzetközi versenyeken előkelő helyezéseket ért el énektudásával. Őt az Operett világa vonzza, ahol ének és tánctudása kiteljesedhet. Junior unokám, Dorka még csak egy éves lesz. Orsival otthon bontogatja szárnyait, tanulja az első szavakat, a lépéseket és ismerkedik az élet adta örömökkel.
Gyermekeim apja, Csaba hat éve hagyta itt a földi világot. Jelenlegi párom, Doci a művészetem legnagyobb kritikusa, de egyben támogatóm is.

 

sipos2

 

Mikor kezdtél verseket írni? Mi váltotta ki az írás kényszerét?

Gyermekkorom óta kedvelem a művészetet, az irodalmat, a verseket és mindent, ami szívet, lelket melengető. Iskolai rendezvényeken, szavalóversenyeken számos elismerő oklevelet, könyvjutalmat kaptam. Tagja voltam irodalmi színjátszó csoportnak Lasky Gyula tanár vezetésével, néptánccsoportnak Botos Józsi vezetésével. Jártam lövész és modellező szakkörre. Fiatalon szerettem álmodozni, ábrándozni. Azt gondoltam, a „Nagy” név kötelez, valami nagyot kell alkotnom. Mindig éreztem, hogy többre vagyok képes, mint amivel éppen foglalkozom.

 

sipos9

Első alkotásom

2013 óta írok verseket. Az igazi megmérettetés a Székesfehérváron megrendezett XXI. Kor-Társ, Ki-Mit-Tud vetélkedővel kezdődött, amikor jelentkeztem saját vers írásával, annak elmondásával. A szakmai zsűri Kimagasló teljesítményért járó Oklevéllel jutalmazott, majd egy budapesti rádió szerkesztő-riportere interjút készített velem a sikeres szereplésről, amely másnap adásba került. A folyó című saját verssel,- melyet nagyra becsült irodalomtudós, irodalomtörténész középiskolai tanárom, dr Mohácsy Károly emlékére, irodalom óráira emlékezve írtam, bejutottam a Vörösmarty Színházban rendezett Gála műsorába, ahol Székesfehérvár Polgármestere Különdíjjal jutalmazott. Ez egy csodálatos nap volt, óriási elismerés, visszaigazolás számomra, hogy érdemes írni, érdemes volt magam megmérettetni.

 

sipos3

 

Hogy mi váltotta ki az írást? A fentiekkel együtt talán a művészet, az irodalom, a költők iránt érzett szeretetem. József Attila, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Nagy László, hogy csak néhányat említsek a költőóriások, a géniuszok közül. Csodálatos irodalomtanáraim – Sterhardt Lászlóné, Simon Katalin, a polihisztor dr Mohácsy Károly. Vagy cégem nyugdíjas klubjából Bene Edit kollégám, aki egy-egy alkalommal rövid kis novellákat olvasott fel saját írásaiból. Egy ilyen klubdélután után kaptam kedvet, és tollal a kezemben azt vettem észre, hogy én, Sipos Mari verseket írok.

Hol jelentek meg első írásaid? Kinek mutattad meg először?

Első írásomat több száz ember élőben hallhatta, láthatta a Kor-Társ Ki-Mit-Tud vetélkedőn, és az azt követő színházi Gála műsorában, melyről a helyi televízió felvételt is készített. Több alkalommal szülőfalum havonta megjelenő „Berényi Újság” hasábjain, valamint cégem „Mi lapunk” című nyugdíjas magazinjában olvashatták verseimet. 2014 júniusában az Éden hálózat szerkesztője keresett fel azzal, hogy a korábban pályázat útján benyújtott verseimből kiválasztotta az Emlék vagy című versemet, amely bekerülhetett a Vers-esszenciák című Antológia kötetbe. A Hazafelé című versem a MIKSZ egyesület szervezésében kiadott Léleklámpások című Antológia kötetben kapott helyet.

 

sipos7

 

Van önálló köteted?  

Tervezem egy önálló kötet kiadását, hisz az irodalomkedvelő barátok az Ősi író-olvasótalálkozó után nem csak a Székesfehérvári Vörösmarty Könyvtár olvasótermében tartott nagy sikerű bemutatkozásomat, önálló irodalmi estemet, de a verses kötetemet is nagyon várták, várják. Verseim adottak, már csak az anyagiakat kell megteremteni hozzá. Szponzorokat, támogatókat keresek, hogy az irodalomkedvelők mihamarabb kezükbe vehessék a verses könyvemet.

Mióta vagy az Ősiben működő művészkör tagja?

2014 nyarán Tóth Hekkel Arany költőtársam meghívott a Magyar Kultúra Lovagjának, Ősi Kovács Imre festőművésznek a születésnapi partijára. A legcsodálatosabb emberekkel ismerkedhettem meg ezen az örömteli napon. Egy rögtönzött irodalmi műsor keretében Ősi Kovács Imre felkérésére bemutathattam a különdíjjal jutalmazott versemet és rövid életutamat. Meghatározó élmény volt számomra, hogy az Ősi művészek barátjukként kezeltek, és befogadtak az alkotóműhely tagjai közé. Ezúton is hálásan köszönöm a bizalmat Ősi Kovács Imrének, az alkotóműhely vezéregyéniségének.

 

sipos6

 

Mit jelent számodra, hogy ehhez a körhöz tartozol?

Tudatosan keresem a művészemberek társaságát. Tagja vagyok több irodalmi körnek, Székesfehérváron a Vörösmarty Társaságnak, Budapesten a Batsányi-Cserhát Művész Körnek, ahol tavaly novemberben Art díjat kaptam pályázat útján benyújtott verseimért Lovag Bornemissza Attilától, a művészkör elnökétől. Az Ősi Kovács Alkotóműhely jelenti számomra a legnagyobb előrelépési lehetőséget. Mentorom, Ősi Kovács Imre folyamatosan szervezi az irodalmi esteket, bemutatókat, találkozókat. Tőle kapom a legtöbb elismerést, a biztatást, a pozitív feltöltést és persze a kritikákat is. Január óta egy gyermekkori álmom válhat valóra, az Ősi Kovács Alkotóműhelyben festeni tanulhatok nagyra becsült Mesteremtől, Ősi Kovács Imrétől.

 

sipos1

 

Hol, melyik online csoportban találjuk meg írásaidat?

Verseim internetes portálokon, Sipos Mari verses közösségi oldalán, a Batsányi-Cserhát Művészkör, az Aranycsillag versben mondom el csoportok oldalain, valamint az Ősi Kovács Alkotóműhely honlapján olvashatók.

 

sipos6

 

Milyen álmaid vannak? Mit szeretnél még elérni az életben?

Céltudatosan építem az életem. A család mellett a szabadidőmet a művészet, az irodalom, a festészet tölti ki. Gyermekkori álmaim válnak valóra, ha maradandót alkothatok verseimmel, festményeimmel, kreatív munkáimmal. Adni szeretnék magamból, felszínre tárni a bennem rejlő erőt, hisz az amatőr művészet örömművészet, mert megfelelési kényszer nélkül örömből születik. Hosszú távra tervezek, az üzleti életben is van még tennivalóm. Nagy álmaim és céljaim vannak, amiket egy jól eltervezett céltudatos gondolkodással elérhetek. Életem egy nyitott könyv, örülök annak, hogy megoszthattam az olvasókkal.

Kedves Mari, köszönöm az interjút! Kívánok további sikeres alkotómunkát és sok örömet szeretteid körében!

 

Sipos Mari költő versei

Édesanyám

Némán ordítottam,
fájdalomtól szaggatva,
lelkemben egy hadsereg
dobolt, ajkamat véresre

Harapdáltam, te meg csak
feküdtél szótlanul a hófehér
szobában, merev arccal,
mozdulatlan…

Vártad az utazást, szemed
becsukva, ajkadon hang
már nem rezdült, ha
akartál volna se tudtál

volna szólni, az utolsó
szó jogán csövek fogtak
vissza, Istenem segíts!
Kísérd őt az útra,

könnyítsd meg fájó életünk!
Ezüst hajfürtjeid megfésültem
szépen, puha bársony bőröd
még most is érzem,

egyszerre hideg lett, aztán
meg tűzforró, Anyám,
Édesanyám! Még egy
utolsó szép szót! Válaszolj,

beszélj a szemeddel, ha
ajkad már csukva, a halál
vize csapdos, de mi
összebújva, mormoljuk

a szót, szeretlek, szeretlek
Anyám, Édesanyám! Mint
villámok cikáztak a szavak a
szobán át, könnyek és könyörgés…

Menjen? Maradjon még? A lelke
már elszállt, de a szíve itt van,
Anyám, Édesanyám, nyisd ki
a szemedet, ha hallod a szót,

hogy mennyire szeretlek!
Hallgatott szavamra,
szemét kinyitotta, de lelkének
tükre már fénylett a magasba!

(2014 márciusa)

A folyó                       

A földi létnek végeztével                
Révész szállítja lelkedet,                
Lebeghetsz kín nélkül a tornácon,            
Ha úgy érzed, tested nem vétkezett!            

Büntetésed enyhe lészen, ha                 
Szerelmi bűnt követtél el, vagy                
Ha mértéktelen tivornyázás                
Jellemezte féktelen lelkedet!                

Alvilág antik istenével                
Utazhatsz vidáman tovább,            
A falakon belül vezekelhetsz, ha             
bűnöd súlyos, ha nem mondtál fohászt!            

A szenvedés poklának mélyebb                
Köreit vérfolyó választja el,                
Hol eretnekek lelki sikolyokkal,                
Lángoló sírban égnek el!                

Istenkáromló zsiványok,                
Erőszaktevők és gyilkosok,                
Tiétek a hetedik kör, hol                
Dante intézi túlvilági sorsotok!                

Találkozhattok Odüsszeusszal
A csalók nyolcadik bugyrában,       
Hol pokol lakói nyerészkedők,
Csábítók és hízelkedők!     

Örök időben, a Cocitus jegében     
Testvérgyilkosok és árulók,   
Gyötrődjenek a legszűkebb körben,     
Vezekeljenek a hazaárulók!                

Pokol mélyén – a legszebb angyal volt,
Most a legrútabb sátán lakozik,    
Szárnyait verdesve a folyó befagyott,
Melyben most Lucifer gyötrődik!

Három fejével, három szájával
Szaggatja szét az árulót,
Júdás Jézust árulta el,
Július Cézárt Brútus és Cassius!

Pokol tüzes, jeges viharában,
Nem találsz soha megnyugvást,    
Földi léted ha békében élted,       
Pokol helyett lesz Mennyország!  

Emlék vagy

Csak emlék vagy,
melyről naponta
többször álmodom,
mint szerető
anya gyermekét,
vigyázom, óvom,
ne törjön el, csak
emlék maradjon!

Tested, lelked
az enyészeté,
hamuszürke por!
mint szerető
anya gyermekével,
pihensz a föld alatt,
csak emlék vagy,
csak hamuszürke por!

 

 

Hazafelé

Királyok városából útnak
indultam, a nyüzsgő zajokat
magam mögött hagytam,
a fülsiketítő gépek zaját,

az autóriasztók vad sikolyát.
Ma úgy döntöttem, hazamegyek!
Utamon bárányfelhők követnek,
szalad velem a nevető nap,

fut velem az út, az erdei
fák alatt. Kék selyempalást
az égen, zsenge fűszál
a réten, a földeken ezernyi

barázda, búzaföld és
kukoricatábla! Pipacserdő,
aranyló repce, nyújtózkodnak
a végtelenbe. Nincs

hova mennem, hazafelé
tartok, az úton szelíden
integet a vadgesztenyesor,
fehér viráguk gyertyaként,

mozdulatlan, az esti csönd
alászáll, letérdel a nap.
Berényi úton a zöld lombok
alatt hívogató hangok a

szívembe zsonganak. Nincs
is már otthonom, de én
hazamegyek, cipelem
magammal az emlékeket,

peregnek előttem gyermekkori
álmok, melyek oly szépek,
merészek, belátom. Életem
derekán emelkedve állok,

vidáman, boldogan élem a
világom, pedig az évek szél-
sebesen futnak, hajamban itt-ott
ezüstszálak bújnak,

kihunyt csillagok a szürkéskék égen,
a föld pora lebben a leszálló éjben.
Királyok városából indultam
az úton, s végre hazaértem!

                    

József Attilához

                    Te megtanultál hajbókolni,
                    Könnyes szemmel mosolyogni,
                    Vérző szívvel verset írni,
                    Tudatlanul viselkedni!

                    Alázkodni, bólogatni,
                    Mindent, mindent elfogadni,-
                    Kényszeredett igazságot,
                    Csordultig a hazugságot!

                    Sebezhető volt a lelked,
                    Kiszolgáltatott a tested,
                    Ha loptál kenyeret, ehettél,
                    Sült lapockát álmaidban ettél!

                    Az élet kegyetlen félárvája,
                    Zaklatott lelked mennyországa,
                    Dráma volt, s egyben tragédia
                    A város peremén, komédia!

                    Tiszta szívvel születtél,
                    Hatodik gyermekként jöttél,
                    A röpke harminckét év alatt
                    Száz évet éltél a csillagos ég alatt!

                    A Költészet napja a Te napod!
                    Könyveid, verseid örökül hagyod!
                    Avattak szobrot, utcákat, tereket,
                    Kisbolygón Neveddel fémjelzik helyedet!

                    Magasba, mélységbe, éhes
                    szegénységbe, örökül
                    hagyott verseskötetekbe,
                    előre tudtad, – nincs bocsánat!

                    Én érettségi tételként kaptalak,
                    Koldus szegényen, mégis gazdagon!
                    Másnak örökül hagyott a halál,
                    Szárszói állomás Neked a végállomás!

                   

 

Ősi köszöntő

Fák, virágok, színek, aranyló nyári fények,
Őszirózsák, dáliák, Ősi ünnepségek!

Istentől kaptál tehetséget, Mindenhatótól lehetőséget,
Kerekes székből felálltál, az idővel versenyt futottál!

Ősidők óta alkottál, két lábra állva dacoltál,
Nem szakadt szét életed húrja, bal kézzel festettél

Újra meg újra! Állvány és ecset lett a mankód,
Művészi munkád kimagasló; Nívódíj, Nagydíj, Aranyecset,

Díszpolgári leveledet aranyló nyári napsütésben,
Ősi falusi ünnepségen, a Magyar Kultúra Lovagjaként,

Életed hetvenedik évén büszkén, örömkönnyektől fakadva,
Ölelted magadhoz ragadva. Festők, Költők és Barátok

Átölelték Veled a világot, aranyló nyári napsütésben,
Vidám, táncos ünnepségen, a természet bársonyos ölében,

Ősi köszöntő örömében, Neked nyíltak a szívek, a virágok,
Isten áldásával boldog életet kívánok!

(2014 júniusa)

Ősi Kovács Imre életművész, festőművész Barátomnak írtam a verset szeretettel: Sipos Mari

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások