A 2022-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg Ambrus József nyolcadik verseskötete Levegő vére címmel. 2020-ban mutatta be a Montázsmagazin a költő hetedik kötetét, az Egyedül Európában címűt. Ezt az interjút ITT olvashatjuk. Most új kötetéről beszélgetünk a szerzővel, Ambrus Józseffel.

levego vere
Kedves Józsi! Gratulálunk az új kötetedhez! Ígérted, tervezted, hogy lesz. Tudatosan törekedtél rá, és megszületett a „Levegő vére”. Mit rejt a cím magában?

Kedves Erzsébet! Köszönöm szépen! Köszönöm a mostani lehetőséget is, hiszen a Montázsmagazin már többször adott helyet írásaimnak, verseimnek. Minden lehetőséget örömmel fogadok… Hogy mit jelent a cím magában? Nehéz kérdés, de ki ha nem én tudja a választ. A Levegő vére c. verseskötet 133 verset tartalmaz, az eddigiektől elrugaszkodva egy kicsit a filozófia világa felé. Nem mintha az előző köteteimben nem lennének filozófiai gondolatok, merészkedő kísérletezések, de ebben egy csipetnyi dózissal több a filozófiai vonulat, mélyebb, tartalmasabb, gondolkodni késztető képletek.

Többszöri olvasásra szánt versek! Jóna Dávid a könyv előszavában nagyon szépen és tartalmasan megfogalmazza a versek hovatartozását, a reális és szürreális hipnózisszerű talaján. A mai napig egyedi hangvételű kulcsmotívumokat keresek, sajátos perspektívából merítve, a komplexebb képletektől az egyszerűig. A Levegő vére c. kötet nem irányzatkövető, igaz, az előző néhány kötetem sem az.  Szembemegyek az árral, a lehetetlennel még akkor is ha a hullámok összecsapnak a fejem felett.

Egy egész tanulmányt tudnék írni, hogy mit is rejt a cím, hiszen a cím mögött egy személy áll, akinek már nyolc verseskötete jelent meg, és a nyolc kötetben lehet találni szerethető verseket, és lehet találni kevésbé szerethetőket. De számomra fontos a kísérletezés, valami újszerű megteremtése az olvasók számára.

levego vere

Ambrus József

Verseid érett, kemény, férfias, súlyos gondolatokkal teli alkotások. Vajon a költő is változott az utóbbi években? Milyennek látod magad a költővé válás útján?

Egy korábbi verseskötetem előszavában  Deák-Sárosi László írta: Ambrus József verse filozófiai és etikai kinyilatkoztatások sorozatából áll, szemléltetés, bizonyítás, értelmi vagy érzelmi állásfoglalás, ahol töltelékszöveg nem igen található. Férfias sorok, sűrű, tömör gondolatok, alanyi költészet. A költő, ha lehet így nevezni, nem változott, csak érettebbé vált.  Így tudnék őszintén, és hitelesen fogalmazni. Azt érzem, hogy évről évre tapasztaltabb vagyok a költészet világában.

A kötet mottója is tükrözi az érettséget, a jártasságot a versekben. Én még hozzátenném, hogy tömör gondolatok jellemzik a verseim. Nem szeretem, ha fölöslegesen folyik a tinta. A sorok legyen ütősek, tömörek és tartalmasak.  Valahogy így képzelem el magam is félévszázad elmúltával, tapasztalataival. A fölösleges fecsegés nem mindig hasznos, sokszor a kevesebb az több. A szerző sosem tudja, tudhatja, hogy mikor lett, mikor érett költővé. Nem is tartom magam költőnek, de ha mondják, szép lassan hozzá lehet szokni. Egyszerű állampolgár vagyok, aki néha verseket ír.

Mit szerettél volna elmondani az olvasóknak a legújabb kötetedben? Melyek a legfőbb gondolatok benne? Melyik versed jelképezi leghűbben a kötet gondolatiságát?

„Szintén az előszóra tudnék támaszkodni, ahol olvasható, hogy a költő finoman, lassan bontogatja ki önmagát a köznapi látványoktól a komplexebb gondolatokig.  Költészete az egyszerűségtől lépked óvatosan a transzcendens felé. Nem hirtelen mélyül, hanem lehetőséget ad az olvasónak lassan merülni. Töprengő, gondolkodó hangvétel jellemzi a verseit.”  Moralizáló költő, erkölcs és erkölcstelen, jó és rossz döntések problémái foglalkoztatják az önmarcangolásig. Fontos téma a szülőföld, a magyarság jövője, megmaradása. Képeim egyéni tapasztalatok, az élmények világa, a filozófiai horizont feltérképezése a kísérlet műszerein keresztül, de „élve maradnak valódi verseim”!  A kötet gondolatiságát tekintve több vers utal rá, több versben a tömör tartalom, a többszöri olvasás, a filozófiai képek, a kísérletezés, a hazaszeretet, és itt két sort idéznék, ami többször visszacseng:

Könyvet árultam – nem hazámat,
lesújt a jog, nem fogom be számat. (Üzenet Erdélyben című versből)
És még nagyon sok kulcsmotívumot említhetnék, amit a Levegő vére c. kötetben megtalál az olvasó.

Verseid formaisága változott-e az első kötet óta? A Levegő vére című kötetben van formai újítás? Verssorok, versszakok, rímek esetleg ritmus tekintetében mire figyeljünk fel?

Rátapintottál arra a formai versszerkezetre, amit már említettek, és amit én is szívesen megemlítek.  Deák-Sárosi Lászlót tudnám idézni, hiszen talán senki sem fogalmazta meg jobban a költészetem formaiságát.

“Ambrus költészetében az alakzatokhoz és a trópusokhoz hasonlóan kiemelt stíluselem a ritmus, beleértve a rímet is. A ritmust nem teszi rendezetté a szótagok és ütemek vagy verslábak szintjén, a lüktetést a verssorok, ritkán félsorok hangsúlyos értelmi tagolása biztosítja. Utalás a jambusokra ennek ellenére nem véletlen. Van neki egy kedvelt versformája, aminek konkrét mintáját ugyan nem tudnám idézni a magyar vagy a világirodalomból, talán nem is létezik, de ez a versforma a szonettek egyfajta kibővítése, variációja.”  

A Levegő vére c. kötetben leggyakoribb, de már korábbi köteteimben is megtalálható a 12+8+4 soros versszerkezet. Ölelkező rímes, szabadon váltakozó, általában 9 – 11 szótagszám közötti sorokból áll… A szakasz vagy a strófabeosztás néha módosul, a sorok száma egyes szakaszokban kevesebb vagy több lesz, de mintha ez az „ambrusképlet” lenne mindig az alap.  Ez az úgynevezett egyedi Ambrus szonett, ha mondhatom szerényen.  

A rímek néha csiszolatlanok, többnyire ragrímek, szabados asszonáncok csengenek össze a a sorvégeken. Nem bízok sokat a rímekre, de ott vannak, segítenek lezárni a gondolati, formai egységképpen pulzáló sorokat.  A versek alapvetően egyes szám első személyben íródtak, de több helyen üzemelnek az első és a második személyű igealakok.  Ez a kérdésed egy egész szakdolgozatot követel, de próbálom csak a legleg, a legfontosabb tényezőket kiemelni, hogy egy kis ízelítőt kapjon az olvasó, hogy miből tevődik össze a LEVEGŐ VÉRE.

levego vere

Megosztanád velünk a titkodat? Hogyan íródnak a verseid? Mi motivál, mi inspirál téged az írásra? Hogyan választasz témát?

Sorozatkérdésedre próbálom titkaimat megosztani, és felfedni a lehetetlent, hiszen sosem tudom, hogy mikor írok verset. De ha egy vers megszületik, boldog vagyok, nem beszélve arról, ha nekem is tetszik.  Van aki tudatosan géphez ül, és ír egy verset. Ez nálam nem működik. Én nem tudom megerőszakolni a verset, ha igen, az látszik is a versen, verseken. Általában olvasgatok, mikor mit, közben tévézem, esetleg iszom egy pohár bort, és van hogy kipattan a szikra, van hogy nem.

Ha mégis kipattan, akkor már jó helyzetben vagyok, mert könnyebben tudom boncolgatni a témát. Van, hogy félkész gondolat születik, és a fiókban landol, vagy a töredék mappában.  Ha már 90% – ban kész van egy vers, akkor már nem hagyom abba, kivétel, ha fáradt vagyok, és használhatatlan.

Hogy mi motivál a versírásra? Erre egyszerű a válasz, „az idő”. Ha van időm, akkor van esélyem, hogy egy új vers születik,  de ha mégsem, akkor egy töredékverset próbálok tökéletesre csiszolni. Ha az sem megy, akkor előveszek egy másikat, és így telik el egy éjszakám, hogy egy félkész vers megszületik, vagy nem. Vagy volt már olyan is, hogy csak javítgattam a verseim.

A témát sosem tudom, szerencsés vagyok, ha egy félkész verset tudok folytatni. Ha nem, akkor volt már többször olyan, hogy olvasgatás közben született meg a téma, és azt addig boncolgattam, addig marcangoltam magam, amíg vers nem lett belőle. Hát így írok én! 

Folyton pezseg körülötted az élet, mindig történik valami fontos veled az irodalmi élet sűrű, szövevényes berkeiben. Írásaid sok helyen fellelhetőek. Említs néhányat, kérlek!

Köszönöm éleslátásod! Valóban, az elmúlt egy-két évben sok helyen megfordultam személyesen is, és verseimben különböző irodalmi portálokon. Az az álláspontom, hogy minden irodalmi lapnak más az olvasócsoportja, és próbálom verseimmel a szerkesztőséget megkeresni akár ajánlásra, akár csak bekopogok, próba szerencse alapon. Volt már, hogy nemet mondtak, de többnyire – ha nem is azonnal -, de sikerült idegen irodalmi piacon megjelenni. Igaz, hogy van még terület, amit szeretnék meghódítani, de ahogy mondják, „lassú víz partot mos”. Én is így vagyok a hódítással.

Több irodalmi portál van, ahol szívesen fogadják, sőt várják, hogy küldjek verseket, de van, ahol ráülnek, aztán egyszer csak jön a tiszteletpéldány. Ezek az igazi meglepetések. Több mint száz antológiában jelent meg versem. Az utóbbi időben az interjúk száma is megszaporodott.  Több online portálon is jelen vagyok, és rendszeresen küldök, kérnek verseket. Nekem is van irodalmi csoportom, amit demokratikusan koordinálok, és csábítom a publikálásra az érett szerzőket.  Ezt a kérdést is oldalakon keresztül lehetne boncolgatni, hogy pontosan hol is jelennek meg verseim.

Amint említettem, minden apróságnak örülök, ahogy mondják, “a kis hal is hal” alapon. Én is így vagyok, ismeretlen, nevesincs portálokra is szívesen küldök verseket, ha kérik, hiszen más az olvasótábor, és a népszerűség csak megerősít.  Ahogy mondta Ady, “szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak”, én is ezt az elvet vallom. A költő azért ír, hogy olvassák az írásait, a visszajelzések legtöbbször doppingolnak. Egyik versemben írtam, hogy a „költészet visz a pusztulásba”. Ha ez így lesz, akkor biztos valamit tettem a hazámért, az összmagyarságért.

És néhány irodalmi lapot említenék, ahol rendszeresen jelennek meg írásaim, vagy ahol csak egy-két alkalommal lehettem jelen, vagy ajánlásra kerültem be, vagy megkerestek, hogy szívesen közölnék írásaimat. Tucat variáció van,  hogy egy költőpalánta hogy kerül be egy irodalmi lapba. Pl: az Élet és Irodalom című lapban, a Partiumban, az Előretolt Helyőrségben,  a Nyugatpluszban egyszer szerepeltem. De több irodalmi lap van, ahol többször, pl: Montázsmagazin, Agria, Fedél Nélkül, Magyar Múzsa, Hepehupa, Garabontziás, Holnap Magazin, Kláris, Alkotó, Kelet Felől, stb…

Antológiák tucatjaiban szerepeltem.  Médiafelületek is vannak, ahol szép számmal jeleskedtem,  pl. Kossuth Rádió, Mária Rádió,  Torontói Magyar Rádió, Marosvásárhelyi Rádió, Gyergyószentmiklósi Rádió. Fény Tv, Klub Rádió, és több kisebb helyi tv – rádió csatorna. Meg van néhány, ahol várólistán vagyok…

Ambrus József eddig kiadott kötetei

Pályázatok, irodalmi körök, alkotótáborok, dedikálások, író-olvasótalálkozók,  barátságok… Ezek kapcsán milyen új élményeid lettek az elmúlt két évben?

Nos, sorban próbálok szakszerűen és időrendi sorrendben válaszolni a kérdésedre. Pályázatok tucatjai sorakoznak az asztalomon. Ez az év, sőt az elmúlt év, akár az előtte lévő is, nem volt aszályos pályázatokból. Sok helyen pályáztam, volt, ahol díjat is kaptam. Volt olyan antológia, ahol én írtam az előszót, sőt zsűriztem is több helyen. Volt, ahol élőben, volt ahol online.

Amint említettem, több mint száz antológiában jelentek meg verseim… Van, amelyik színvonalas, és számomra öröm, hogy bekerültem, van, amelyik kevésbé, de nekem valamiért fontos és kedves. Több irodalmi körnek vagyok a tagja, és van, ahol csak szereplőként vagyok jelen vagy vendégként. Sőt én is szerveztem Lajosmizsén már két alkalommal irodalmi találkozót, ami meglepően sikeres volt. 

A táborokkal kapcsolatban: éppen pár nap múlva megyek Battonyára egy négynapos írótáborba, ahová már harmadjára leszek hivatalos. Ezt követően Erdélybe megyünk, Székelyföldre, ahol nem marad el az irodalmi fellépések sorozata. Például Székelykeresztúron lesz egy irodalmi estem, könyvbemutatóm az ottani önkormányzat meghívására Szente B. Levente közreműködésével. Ezt követően Gyergyószentmiklóson és Gyergyószárhegyen. Székelyföldön még más településen is lesz kilátás irodalmi rendezvényre.  

Ezt követően augusztus második felében itthon, Magyarországon kezdődik a Tokaji Írótábor, ami nagyon színvonalas és kihagyhatatlan. Itt lehet a magyar irodalom nagyjaival találkozni.  Ezen kérdésedre még oldalakon keresztül tudnék válaszolni, de vannak poénok, amit nem szabad lelőni. Ami egy másik ügy kapcsán titok, holott már beszéltem a titkaimról, de mégis több tucat titok, titkom maradt, amit majd egy másik interjú kapcsán elárulok…

Körmendi Rita illusztrációi találhatók a Levegő vére című könyvedben. Milyen technikával készültek a képei? Hogyan illeszkednek a verseidhez? Figyelemfelkeltő a borítókép…

Körmendi Ritát már régóta ismerem! Több éve olvasom a verseit, több tucat festményét láttam, ami nekem nagyon tetszett és tetszik. Megkerestem, hogy nem lenne-e kedve a verseimhez grafikát és borítót rajzolni. Nagy örömömre igent mondott. De itt megragadom az alkalmat, és elárulom, hogy Rita rajzolta már az előző verseskötetemnek, az Egyedül Európában  címűnek a belív grafikáit is, nagyon sikeresen. Így folytattuk a további kreatívkodást, és elvállalta a Levegő vére c. kötetem teljes grafikai kivitelezését. Sikeresen! Ezúttal is köszönöm szépen! Próbáltam a kreativitását nem befolyásolni, nekem csak annyi volt a kérésem, hogy a cím domináljon, és arra készüljenek a grafikák. Sikerült! 

Valóban, a borítókép egy kicsit eltér az eddigiektől, ami illusztrálja, hogy én is fejlődöm, és én is újabb és újabb szinteket ugrok meg, többé-kevésbé sikerekkel. Valóban figyelemfelkeltő a borító, de valahol ez is volt a cél, az előrelépés: egy kicsit föntebb lépni, egy más dimenziót ábrázolni… Jelezni az olvasók felé, hogy ez a verseskötet egy kicsit más, és valóban más, mert kemény táblát kapott, és ezer példányban jelent meg. A kemény tábla egyik ismert költő barátom szerint jelzi, hogy mind a szakmai minőségben, mind a kivitelben egy új szintet léptünk meg. Úgy gondolom, hogy egész barátságosan illeszkednek a grafikák a versekhez. Persze utólag lehetne csiszolni, de ez már örök…

Hogyan tovább? Még biztosan van mondanivalód az olvasóknak. Milyen terveid vannak a következő évekre?

Hogyan tovább? Tervek nélkül nincs élet! Maximalista vagyok, és sosem elégedett. Szeretném az olvasótáborom bővíteni, szélesíteni, szeretném, ha írásaim eljutnának a legkisebb faluba is. Szeretném magam továbbra is megmutatni, szeretném azt a nagy verset megírni, amit még nem írtam meg. Mint pl: József Attilának a Levegőt c. verse, vagy Adytól több tucatot tudnék megemlíteni, pl: a Kis karácsonyi ének,  a Magyar ugaron vagy a Léda versek. Terveim határtalanok.

Több könyvet szerkesztek a jövőre nézve. 2023-ra az Ünnepi Könyvétre szeretnék szintén jelen lenni egy tartalmas verseskötettel. Természetesen folynak az előkészületek, faragom a verseket, próbálom életképes szintre emelni, hogy majd a könyvhéten, és nemcsak ott, megállják a helyüket.  További évekre előre tekintve is vannak terveim a könyvkiadás terén.

Szülőfalumról szeretnék egy kis könyvet kiadni, kortárs antológiát szerkeszteni és kiadni, és még sok-sok ötlet lapul bennem iktatlanul. Bízom benne, az idők folyamán lelepleződik. És nagyon hosszú távra nézve: 2021-ben, amikor Kecskeméten a kórházban voltam, a Covid osztályon azért imádkoztam, hogy Istenem, nekem még legalább 10 könyvet írnom kell a nemzetemnek, az utókornak. Szeretném, ha ez sikerülne. 

Kedves Józsi! Gratulálunk a Levegő vére című kötetedhez, és további sikeres alkotómunkát kívánunk a költészet terén!

Kedve Erzsébet! Köszönöm szépen a sokadik interjút, és adja Isten, hogy a következő tíz kötetemről is készíts olvasóinknak tartalmas és kreatív interjút.

Mottó:

„Romlott levegővel frissítem magam,
aszkéta hangom versírásra késztet,
néhány szonettel szerződött szavam,
és a tudománytól kértem segítséget.”

                             

Ízelítő Ambrus József verseiből

 

Szép szavakban

Mondd ki, hogy nem jó egyedül,
légy asszony, vagy hazug szerető
menj férjhez, lehet, hogy megbecsül,
Isten veled – jó szomszéd, temető.
Szép szavakban egykor tagadtalak,
veled együtt hamvad szenvedélyem,
– szemed szikrázó zöld smaragd,
az éjszakáim nálad nélkül élem.
Naponta növekszik panaszom,
– a halálba öregedtem, édes, –
nem parkolok tovább ágyékodon,
aki szerelmi vallomásra éhes.

Látom arcod a káprázat küszöbén,
illatos szavak, mámor és mondatok
buknak el a bizalom köldökén,
ahol eltévedt költeményed vagyok.
Ma sem tudom, hogy kihez beszélek,
– útra kel néhány lerobbant testrész,
ráncok között lazulnak az erények,
de napról napra felgyógyít a lelkész.

Mondd ki, hogy a lélek menekül,
ma sem ismerem jótékony hazádat,
szívedben alszom, veled egyedül,
mégis szájon csókol a gyalázat.

 

tövisből sorfalat

kiáltás vagy – imádkozol az égiekhez
kipottyan tolladból, ami fontos –
– a díszletekhez táncot rendez
ha kedvesen hív a főkolompos
csontváza zörög mesés tartalmának
– lepusztult benned a fiatal élet
Föld homlokán a ráncok is bezárnak
és felszárad a sár a tilalom végleg
szaggat a szél – az idő összeköt
az éjszaka kezében komfortos ecset
– angyalok freskóival ütközött
amíg szóra bírtam a belépőjegyet

csak égiek mondják ki a neved
mert te különb vagy mint az átlag
ajkadon szigor kikopott útjelek
és délutánra kisárgult fűszálak
gyönyört ittam nemes italodból
– játéka vagyok a túlélésnek
ahol megdicsérnek ha hibázol
ahol mindig csak szánalomból mérnek

légy bátor szólj az égiekhez
a toll ritmusa lassul elakad
majd én is felnövök a fellegekhez
ha tövisből építek sorfalat

 

származás-fa

összhangban a papír harcos lélek
– fiatalon a romlásba öregszem
száraz ütőerekben virág-nemzedékek
morzsálódnak mint csillag-szövetben
sorok között látványos szédület
egymásért lendülnek támadásba
mihaszna gőg vezérli vérüket
te is elhamvadsz mint a származás-fa
kezdeti törekvéseim összhangban
mégis a sikoly elkeveredik –
de rámutat kéjes aranyában
miként csillan fel drágaköveik

pár gondolatra fókuszált a szem
kezdő szobrász gyúrta műremekbe
talpon maradni én is igyekszem
de lassú a keringő kortalan a neve
igazi napot kerestem az égen
az illúzió engem is megillet
bár több tucat fényév áll előttem
mégse kívánd ennyire a földet

száraz vagyok tüskés származás-fa
szikár értékedből berendezkedem
amit belélegez csendes kopogása
és új földekbe vet önérzetem

 

Semmi sem a régi

Semmi sem a régi az új Nap alatt,
kikopott naprakész hangulatom, –
reklámok futnak, a lázadás elmarad
piszkos munkát végez az uradalom.
Finom ujjakkal mintázzuk a jövőt,
látjuk, hogy mibe pusztulunk bele,
csőre töltve szeretnek az üldözők,
és kikezd a pénztelenség ideje.
Józan ésszel semmi jót nem várok,
lehetne még belőlem is ember,
de ma is öncélúak a szabályok,
az Isten is végül kiindexel.

Semmi sem a régi, tested mellébeszél,
furcsaságok vezetnek a célhoz, –
mint labirintusban az ördögszekér,
bizarr ostorával megacéloz.
Magamra hagytak a kétségek,
panaszkodom, – semmi sem a régi,
az emlékek tégláig kiégtek,
és a vérem is naplopó, hűbéri.

Az új divatban nem értünk egyet,
újabb kudarc, vagy ezer győzelem,
előbb megfejtjük a jelbeszédet,
jó vagy rossz út visz, – már nem kérdezem.

 

 

Weninger Endréné

 

Korábbi interjúnk az Íróklubban  

 

Hozzászólások