,,A barátság jelentését elmagyarázni a legnehezebb dolog a világon. Ez nem olyan dolog, amit megtanulsz az iskolában. De ha nem tanultad meg, hogy mit jelent a barátság, akkor valójában nem tanultál semmit.” (Muhammad Ali)

Már pontosan nem emlékszem, hogy mikor ismerkedtünk meg Editkével, de azt sosem feledem el, hogy Sugár Gyuri barátunknak köszönhetjük, hogy egymásra találtunk. Ő már régen elköltözött e földi világból, de máig érzem tekintetét, mosolyát, furfangos észjárását. Editkém, kérlek, mesélj a szülőfaludról!

ambrusedit2

Jobb helyre nem is születhettem volna! Erdélynek ez a kicsi székely faluja, Szentegyháza úgy bújik meg a Hargitáról lerohanó két Homoród ésVargyas patakok fenyves-szegélyezte völgyületei között, mint egy virágkehely közepe. Régről, 14o6-ból jegyzett falu ez, minden vércseppjében székely, ahol ma is a falu íratlan törvényei határozzák meg a közösség mindennapi életét. Nincs a világon rendszer, mely hatékonyabban, tisztességesebben működhetne, mint a székely falu örök törvénye, melyet a nép hívott életre, betartja konokul és megvédi mindenkoron, mert ez az egyetlen, melybe a hazájukat elvesztett hazátlanok kapaszkodhatnak. S hogy az Isten mennyire szeret, s milyen kitűnő a humorérzéke, mi sem bizonyítja szebben, mint hogy engemet éppen ide, Szentegyháza egyik felszegi, apai-anyai ágon időtlen idők óta idevalósi, földművelő családjába pottyantott.

Milyen volt a gyermekkorod?

Viharvert. Szüleimet Bukarestig kergette a Sors, – én két éves lehettem akkortájt -, s kemény harcot vívtak az élettel, de sehol gyökeret ereszteni nem tudtak. Költözködtünk, mint az üldözöttek, minden egyes óvodai évet más-más városnegyedben, új helyen kezdtem, az iskolai első osztályt három iskolában jártam ki, a negyedik épületben kezdtem a második osztályt… Folytassam-e?
Kilencéves koromra már hét helyen laktunk, mire egy huszárdolmányra elegendő vitézkötéses hurkolással végre visszakanyarodtunk a faluba.

ambrusedit6

Nagymama

Én voltam mindenütt a jövevény, az új helyzetek pedig újabbnál újabb törvényeket sóztak a nyakamba, mígnem az örökösen rám zúdított szabályok sokasága ellen berzenkedni kezdtem. Így lettem én lázadó. Öntörvényű, önfejű gyermek, ki erején felül próbál alkalmazkodni, hanem amikor ketrecbe zártak a mindenhonnan körém rakott tiltások rácsai, én olyankor keresztülbukdácsoltam a szabályokon, felrúgtam azt a törvényt, s kitörtem a ketrecből.

Gyönyörű, Isten adta hangod van, a szentegyházi Filharmóniában is énekelsz. Mióta vagy a tagja? Mesélj Haáz tanár úrról, akinek olyan sokat köszönhetsz!

Haáz tanár urat az Isten ajándékba küldte a falunknak. A 14o tagú székelyruhás Gyermekfilharmónia ennek a rendkívüli embernek a rendkívüli életműve. Azokban a vészterhes időkben alakultunk 1982-ben, – én akkortájt harmadhegedűsként cincogtattam -, amikor Erdélyben magyarul beszélni, magyarul énekelni, magyarul gondolkodni, de még magyarul álmodni is bűnnek számított.

ambrusedit3

Gyermekfilharmónia

Az eltelt 3o esztendő alatt nagyjából 14oo falusi kicsi gyermek tanult ezernyi népdalt, Rákóczi siratót, huszáréneket, katonanótákat sorban. Szó szerint a mezei munkából jövet s tehénfejés után mentünk énekelni, hangszeren tanulni. A Gyermekfilharmónia örök klasszikusokat, más népek dalait is énekelte, s végigjárta a történelmi Magyarország összes nagyvárosát úgy, hogy szerkezetében és eszméjében nem változott, ma ugyanúgy szólal meg, mint gyermekkoromban.

A Tanár úr 3o éves munkájának nehéz, szívós áldozatossága elérte célját. Bebizonyította a népzene, néptánc, népviselet, s a régről félve megtartott népi, egyházi ünnepek közösségmegtartó erejét, beteljesítette nemzeterősítő célkitűzéseit, mert a legsötétebb diktatórikus időkben is olyan friss erővel hirdette 14o gyermek a székely népdal erejét, hogy az akkori diktatórikus hatalom sem mert cselekvő támadásba lendülni ellene. Na, ebből a közösségből nőttem ki én is.

ambrusedit8

Haáz Sándor zenetanár

Hány éves voltál, amikor gondoltál egy nagyot és elindultál világot látni? Tarisznyáddal a válladon jártad be a nagyvilág egy részét úgy, hogy sokszor azt sem tudtad, hol hajtod álomra a fejedet.

Huszonhárom éves lehettem, éppen menekültem valamely szabály, avagy éppen önmagam elől, a hátizsákos útjaim pedig a korlátok nélküli, végtelen szabadság érzését adták meg nekem. Repülőjegyeket vettem ugyan, pár hétre vagy pár hónapra, de idegenvezetős turista csoporthoz egyszer sem csatlakoztam.

Mentem, amerre a szél fújt, amerre a mérhetetlen tudásszomj és az örök kíváncsiság irányított, s a méregdrága, legmodernebb nyugat-európai járművekre ugyanolyan nyugodtan kapaszkodtam fel, mint amilyen kedélyesen zötykölődtem az elnyomott világ úttalan útjain egy-egy fürge tuk-tuk, máskor pedig vidáman pöfögő kis rikshaw segítségével, avagy meghatóan bájos, öreg kisbuszon, melyet a rozsda és festék tartott össze, hogy széjjel ne essen. Ilyenkor szerfölött elégedetten konstatáltam, hogy még egyben vannak a testrészeim, s örömmel gyújtottam cigire egy hideg sör társaságában, mert örülhettem, hogy a fogamból nem potyogott ki a tömés.

Most negyven éves múltál. Hány országban jártál eddig?

Bőséges két tucatot tudok felsorolni, ahol időm volt szabadon barangolni, és nem az útleveleim pecsétjeinek mennyisége adott élményt, hanem a látnivalók özöne. Legállhatatosabb barátaim a könyvek voltak és maradtak, az irodalom mellett a letűnt kultúrák történelme érdekelt módfelett, s a nagy világvallások tisztelete mellett legjobb barátságot ápolok az összes ógörög, óegyiptomi, délkelet-ázsiai és hindu istenekkel. Számtalan csodáját láthattam a világ építészeti remekműveinek, s ritkán éreztem olyan fenséges nyugalmat, mint ősi romvárosok mesélő emlékei között járván, mert valahányszor a hátammal az ősi falakhoz támaszkodtam, szinte hallottam a vén kövek szívverését.
ambrusedit1

Tudom, hogy minden út tele van csodákkal, de szeretném, ha kiválasztanál egy olyan országot, amelyik a számodra a legtöbb élményt nyújtotta.

Ilyen nincs. Minden utam páratlan élményekkel gazdagított, s a tapasztalatokat nem idegenvezető diktálta, hanem a hétköznapi emberekkel való állandó együttlét. Párizs pöffeszkedő gőgje mellett láttam a franciák által kifosztott Kambodzsa ijesztő szépségét, az Egyesült Államok zúzmarás eleganciája után a talpra állni igyekező Viet Nam szívós küszködését…. a Milánói dóm fehérsége után megtapasztaltam Thaiföld ijesztő züllöttségét, holott a divatos szigetek után az északi területre is felvitt a kíváncsiság…
Láttam Jeruzsálem falait, és kificamodott a térdem Jericho-nak térképen becsíkozott foltján. Mindkét oldalt megismertem tehát… Ijesztő mélységeit nemzeti és emberi sorsoknak, mert kipróbáltam a luxusszálloda kényelmét, ahol egyetlen éjszaka ára egy mai hétköznapi magyar embernek egész hónapi keresete… később, a Földbolygó másik féltekén pedig olyan asszonyba botlottam a Gangesz partján, aki halott csecsemőjével a karján koldult egész nap, hogy estére összeszedje a drága kicsi halottja testének elégetéséhez szükséges szantálfa-forgács árát…

Spanyolország után Dél-Amerikába rángatott a görcs, mert nekem okvetlenül látnom kellett, hogy a konquistadorok harácsolása után mi maradhatott a mai inka, nazcaneze és machiguenga indiánoknak… Mexikói utam három hónaposra sikerült, mely idő kétharmadában egy étteremben szorgoskodtam a Csendes-óceán partján, s jutott bőven időm feltérképezni a régi olmék, tolték, chichimék, azték és maya birodalmak világát…ejsze tovább nem sorolom…

Piros hátizsákom jobban szerette India nyomornegyedeit, mint a brüsszeli törvényeket, beszívta egyszerű és nagyon finom ételek fűszeres hagymaszagát, megismert rengeteg emberi történetet, s mindenhonnan baj nélkül segítette haza a Jóisten.

ambrusedit5

Elmentél ugyan hosszabb-rövidebb utakra, de mindig visszajöttél, mert hazahívott téged a csodálatos Erdélyország. Jött az Őszi hadjárat, az ünnepek, a festőtáborok, ahol a rendkívül jó kézügyességedről tettél tanúbizonyságot.

A forradalom után alattomosan kúszott be életünkbe a nyugati liberalizmus, evégett Szentegyháza s a székely falvak többsége is a globalizmus öntudatlan prédájának ígérkezett. Ezért olyannyira fontos az egyház, az iskola s az olyan megtartó oszlopok, mint a Huszárjaink, akik a 11. székely határőr huszárezred egyenruháját viselik. Életre hívták az aradi 13 emlékére szervezett Őszi huszárhadjáratot, mely mára Erdély legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvényévé nőtte ki magát.

Ez mellett Haáz tanár és a Népdalvetélkedők, népi bútorfestést megőriző táborok, a brácsa és a hegedű hangja, népdalok, katonanóták, Rákóczi siratók és huszárénekek ezrei, s a falusi népnek az élet minden területére kiható szokásai, hagyományai csalogatnak haza.

ambrusedit10

Kérlek, mesélj a bútorfestésről! Milyen bútorformákat festesz? Melyik milyen célt szolgál? Milyen motívumokat használsz?

A székely népi bútorok szeretetét is Haáz tanár honosította vissza a köztudatba. Időben felmérvén a veszélyt, melyet a régről mesélő festett bútorokat potom áron felvásároló kufárok megjelenése és erőszakos tolakodása jelentett. Mi immáron 18 esztendeje igyekezünk megmenteni a Vargyasi, Háromszéki, Felcsíki mintakincset, még mielőtt az utolsó régi bútor átvándorolna az országhatárokon nyugatra, megsemmisítő hiányt és pótolhatatlan veszteséget hagyva maga után.

Földfestékkel dolgozunk és lenmagolajjal kezeljük a lealapozott, kivirágoztatott kincseinket. Szép tudomány ez, értékhordozó és értékmegtartó művészet. Festett motívumaink éppen olyan beszédesek, mint faragott kopjafáink. A mezők összes virágát odapingáljuk, gyöngyvirág, szegfű és harapó rózsa, forgó rózsa, no meg margaréta és mezei liliom, a csokros tulipán pedig megvéd mindenféle rontás ellen. Őt minden darabra odarakom, babonából.

ambrusedit11

Divatos manapság egy-egy erdélyi motívummal díszített bútordarabot becsempészni a modern konyhába. Kiktől várod a megrendeléseket? Lehet-e olyan kérése a vevőnek, hogy más színárnyalattal fessed meg a bútort?

Hogyne! Népdalainkhoz hasonlóan a festett bútor is páratlan gazdagságú: fáradt barna, mélykék, avagy öreg zöld alapra virágoztatunk, a kicsi sótartó és kendőszeg mellé pártás saroktékát, hasznos kredencet, öreg szekrényt vagy kelengyés ládát tehetünk a legmodernebb lakás egy-egy alkatrészeként anélkül, hogy csak kifejezetten népi otthonunk kellene, hogy legyen. S a manapság divatos beépített bútorok eleganciáját is kiemeli egy ódon hangulatú öreg népi bútor patinája. Csak próbáld ki!

Editke, soha nem gondoltál arra, hogy letelepedj valamelyik országban?

Nem. Eltekergek, mert hajt a megismerés szomja, s utána hazamegyek. Én otthon acélozom a lelkemet. Sehol másutt nem szól úgy a templom harangja, mint odahaza. Szentegyházasfaluban mindig történik valami, legyen az egyházi avagy nemzeti ünnep, legyen bár jubileum, lakodalom, temetés, tűzvész, a Templom mezeje állandó axis mundi, mely megtartja a falunépet.

ambrusedit4

Odahaza van a szülői házunk, édesanyám házikenyere, nagymama meséi s a Temető. Nem enged édesapám sírja. Tamási Áron úgy fogalmazta ezt meg, mintha csak rólam írt volna: … ,, bilincsbe vert. És én nem tehetek egyebet, hordom ezt az örökös, láthatatlan bilincset, mely önmagában elegendő volna ahhoz, hogy az ember szabad soha ne lehessen. S még úgy a legjobb, ha megadással hordom, s rozsdáit magam takarítom, mert aki lázadva összetöri ezt a kelyhet, szülőföldjét temeti el. Vagyis, a hegyeket egyenlővé teszi a sík földdel, hogy magának zugot sehol ne találhasson”.

Édes kis barátném, a magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked minden szépet és jót! Azt szeretném, ha továbbra is az „esőkabátod lennék”, az, amelyik kint van felakasztva az előszobádban, és mindig kéznél van, ha éppen szükséged van rá. Engem mindig megtalálsz.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások