,,Tegnap még velünk dőzsölt az este, / a hajnalt az éj bennünk ölelte, / a nap értünk gyújtotta az eget, / kevert nekünk felajzott színeket,/…” (Katzler Hilda)

Ez a szép idézet felkelti az érdeklődésünket a vers szerzője iránt. Egy sallangmentes, költői képekkel átölelt, rövid, tömör, remek vers! Az interjú végén megtalálható, olvassuk majd el!

Hilda, mesélj magadról! Van olyan gyermekkori élményed, amely már akkor arra utalt, hogy nagy szerepet játszik majd életedben a művészet?

 

hilda4

 

Már nagyon korán vonzottak a művészetek. Hároméves koromban balettra jártam, amely elbűvölt. Sosem felejtem el az első fellépést, ahol elvarázsolt a szereplés élménye és a közönség. Szinte megdicsőültem a hatástól. Ott szívtam be először a színház csodás illatát. Nem lettem táncos, de a fiam igen, ő váltotta valóra álmaimat. Talán azért vonzott később is az önkifejezésnek ez a módja, mert nagyon zárkózott gyerek voltam, ebben a mesés világban viszont elbújhattam a szerepek mögé és ábrándozhattam. A másik nagy szerelem, az olvasás és a rajzolás is valószínűleg ezért játszott fontos szerepet az életemben.

Az olvasás szeretete megmaradt, a rajzolási kedv pedig elmúlt szép lassan. Nagy örömömre a lányom viszi tovább ezt a családi örökséget. Iparművésznek tanul. Minden a helyére került. Én sem maradtam művészetek nélkül, mert belépett életembe a zene. Zongorázni, gitározni és énekelni tanultam. Lelkes kórustag voltam iskolás és felnőtt koromban egyaránt. Ennek köszönhettem, hogy évekig turnézhattam Németországban, neves operettekben játszhattam.

 

hilda2

Gyermekkori osztálykép

Sokat köszönhetek a szüleimnek, hiszen tanult, művészetszerető, olvasott emberek voltak, akik maguk is művelték a művészeteket. Anyám gyönyörűen énekelt, apám bendzsózott és nagyon jól rajzolt. Sok művész barátjuk volt, akik gyakran voltak nálunk. Ebben a közegben nőttem fel, a minta adva volt. Természetes, hogy én is művésznek készültem. A dolog ott csúszhatott félre, hogy sok mindenhez volt tehetségem, sok dolog érdekelt, ezért elapróztam magam, és talán nem volt elég bátorságom. Utólag visszatekintve már nem bánom, hogy így alakult. A dolgok nem véletlenül történnek. Az életemet teljesnek mondhatom a későn jött költészettel megfejelve, amelyet nem várt ajándékként élek meg.

Az érettségi után hová, merre vitt az utad?

Érettségi után a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára jelentkeztem azzal a motivációval és kíváncsisággal, hogy a művészeteket, hogyan lehet alkalmazni terápiaként, sérült gyerekeken. Nem vettek fel. Ezután jelentkeztem a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola népművelés-magyar szakára Szombathelyen, sikerrel. Úgyhogy azért valami közöm volt az irodalomhoz, ha magam nem is műveltem. A diploma megszerzése után Budapesten (Rákosliget) kezdtem el tanítani az általános iskolában. Nagyon szép, meghatározó évek voltak ezek, kiváló, szakmailag felkészült, segítőkész kollégákkal. Sokat tanultam tőlük.

 

hilda5

 

A budapesti évek után Vépen folytattam a munkámat az általános iskolában, ez egy kisváros Szombathely mellett. Ekkor már férjnél voltam, megszületett a kisfiam. Ebben az időben végeztem a gyógypedagógiai főiskolát kiegészítő szakon. Évekig gyógypedagógusként tanítottam, később magyart, etikát, drámát is. Majd elvégeztem a színjátszó-rendező szakot. Műsorokat szerveztem, színdarabokat írtam, rendeztem, vezettem a színjátszó csoportot az iskolában. Ma már csak a művészeti élettel foglalkozom többnyire. Évek óta van egy nagyon tehetséges felnőtt színjátszó együttesem, a Weeb Színpad. 15 évestől a 70 évesig, majd minden korosztály megtalálható benne. Nem csak játszunk, énekelünk is. Sok fellépésünk van. Most egy zenés darabot tanulunk éppen. Igen, ez a szakmám, amely egyben a hobbim is. Szerencsés vagyok!

Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni a versírással? Jelent már meg önálló köteted?

A versírással másfél éve kezdtem el intenzíven foglalkozni, addig csak dalszövegeket írtam a zenés darabjaimhoz, de ez inkább muszájból volt. Hogy mi volt a kiváltó ok? Egy szomorú családi esemény hatására, először csak leírtam a gondolataimat, majd született két novella, aztán egy álom hatására egy vers is. Ez volt életem második „rendes” verse, az elsőt a vépi útavatásra írtam. Ugyanis feladatba kaptam, hogy az ünnepségen mondjunk egy alkalomhoz illő verset. Három napom volt rá. Verset egy napig kerestünk, segítőm is volt, mégsem találtunk megfelelőt, ekkor írtam mérgemben egyet. Igazán jól sikerült, nagyon tetszett mindenkinek. Különösen az útépítők hatódtak meg, mondván, róluk nem gyakran írnak verset. Sajnos ez a versem elkallódott, talán, majd előkerül egyszer.

 

hilda3

 

Szóval, ennyi volt a tarsolyomban, mikor a lányom benevezett két pályázatra. Neki nagy gyakorlata van a pályázásban hivatásánál fogva. Az egyik a Garbó Kiadó, a másik az Albanegra Kiadó pályázata volt. Mindkét helyen nyertem. Mindhárom művem bekerült
három antológiába. Ekkor már tudtam, hogy írnom kell. Azóta elkészült egy harmadik antológia is, sőt most készül a negyedik, az Underground Kiadó támogatásával, Sárközi Mariann Pilla szerkesztésével. Saját kötetem még nincs, de tervben van a közeljövőben.

Milyen érzés, ha megszületik egy vers?

Kicsit olyan, mint mikor a gyerekeim születtek meg. Minden vers a saját gyermeked, szereted őket, babusgatod, dédelgeted, olykor dühös vagy rájuk. Van, amelyik vers könnyen, van, amelyik nehéz vajúdással születik meg. Állandó készenlétet jelent, huszonnégy órás, többnyire édes „terhet”. Mivel papíralapú vagyok, tele vagyok fecnikkel, tollakkal, hogy bárhol, bármikor le tudjam írni az eszembe ötlő gondolatokat, mert hamar elszállnak. Szeretek írni, már mindenről az írás jut eszembe.

Ebben élek egész nap. Az benne a jó, hogy bárhol lehet gyakorolni, útközben, főzés vagy vasalás közben. Az az érdekes, hogy soha nem hittem, hogy ez valaha szerelem lesz. Mint említettem, sok minden szerettem volna lenni, de hogy pont költő legyek, meg sem fordult a fejemben. Igaz az a közhely, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek.

 

hilda6

Költészeti Játszóház – Antológia bemutató

Hol találják meg az olvasók a verseidet? Tagja vagy művészeti vagy irodalmi csoportnak?

Mivel még nincs saját kötetem, az olvasók az említett antológiákban és a saját oldalamon találhatják meg a verseimet, amelyeket rendszeresen publikálok itt, s ezen kívül még vagy ötvenhat irodalmi és művészeti portálon. Csak néhányat sorolok: Költészeti Játszóház, Szókincstanya, Érintő-Kortárs irodalom, Vers mindenkinek, Impulzus, Literatura, Új Nyugat, Észlelők…stb.

Mit jelent számodra a művészet?

Mindent! A teljességet! Szeretetet! Emelkedettséget! Legfőképpen alázatot, tehetséget, tudást, ha gyakoroljuk is. A művészet kegyelmi állapot!

 

hilda1

Rómában – Tantestületi kiránduláson

Hilda, én úgy érzem, hogy eltévesztetted az irányt. Te egy nagyon tehetséges ember vagy. Milyen álmaid, vágyaid vannak az irodalom szempontjából, így megkésve?

Végül is semmi nem úgy alakult, ahogy gyermekként elképzeltem, de így a jó, hiszen végig a művészetekkel foglalkoztam. A színház egy komplex művészeti ág, ahol lehet alkotni. Szeretem a gyerekeket, szerettem tanítani is. Elégedett vagyok az életemmel, nincs bennem hiányérzet. Mindig a legjobb tudásommal próbáltam végezni a hivatásom, a munkám, amely soha nem volt könnyű, de nagyon érdekes, nagyon szép és katartikus. Úgy érzem, sokat adtam és sokat kaptam, és ma sincs másként, annyi különbséggel, hogy már vannak olvasóim is, akiktől szintén nagyon sokat kapok. Főként szeretetet, biztatást, érdeklődést.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy minden álmod, vágyad váljon valóra. Írjál számunkra sok szép verset, hiszen az úgy kell az embernek mint a levegő.

 

KÖRTÁNC

Lassan indul körbe-körbe
ez a körtánc örökre, sodor
részeg akaratlan, viszel
magaddal egyre sebesebben
kegyetlen kegyelemmel pörgünk,
de nem én vagyok, száguldó
miértek és csakok, pőre indulatok
robbannak fel, a semmit ölelem,
szédülsz nagyon, nem tudsz
kiszállni, hagyom, a leggyengébb
láncszem te vagy, szépen szakad,
képtelen iramban forog a tánc,
gyötrődve ropod, valami fáj, érzem
elszánt arcodat, még nem vagy
önmagad, hamis akkordok csúsznak
a felszín alatt, néma sikolyt szaggat
a száj, disszonáns hangok, még
mindig fáj, meghasonlás körbe-körbe
ez a körtánc örökre, vagy csak
látszat az? Tombold ki magad!
Lankadatlan vadul, szűköl a vágy,
utolsót lobban, a semmi is fáj,
körbe-körbe ez a körtánc örökre,
repítesz magaddal, forgunk
szakadatlan, már csak te vagy,
téged látlak, őrzöm az apró kis
csodákat…most nagyon fájnak…
»»»
Egy némafilm pereg…
súlyos terhed cipeled a múltból
és elveszett önmagad, de nézd,
múlik a félelem, minden kötél szakad…
még fogom a kezed… Vagy?
2o15. jún. 11.

 

MIÉRT?

Darabokra hullottam.
Ebben legalább ketten…
jövőmet is megszenvedtem.
Fáj!
A magány vacog,
hazugság és rágalom száll…
A szív mindent kibír?
A szerelem a sarokban sír.
2015. július 17.

 

CSITT!

Egy madár szállt vállamra.
Hessegetem.
Csitt!
Most jó itt!
Meg sem rezzen,
csak némán néz.
Hoppá!
Te nem félsz?
Ki lehetsz?
Pszt!
Álruhában kedvesed…
2015. aug. 21.

 

EGYBEN

Három embert szeretek benned…
Látom, nevetsz!
Várj, elmagyarázom (mindjárt megjön a kedved).
Egyben az egy nem lehetsz, így nem ér a neved,
mert egyben vagy a kettő, majd mindez hárommá nő,
s ebben az online az első, a telefon a második,
a harmadik a való, három dimenzió,
mely teljesen Te lennél, azaz mégsem,
nem bírom összehozni megtréfált elmémmel,
melyik is vagy voltaképpen.
Az is Te volnál ott, online…
Itt ölel a lélek legjobban,
s a telefonban, sok becéző szóval…
és akkor is, mikor teljes valódban itt …
de mondd, mégis, mikor, melyik?
Nincs egyben a kép!
Gondolkodom még, melyik is vagy.
Így is, úgy is akarlak!
Hagyd, hogy összerakjam azt az egyet,
így egy emberként szerethetlek…
s ha mégsem tudnék választani,
el ne „mennyé”,
tessék nekem összeállni EGGYÉ!
2o14.augusztus 1o.

 

ÁLOMVARIÁCIÓK

Rólad álmodtam,
olyan más voltál álmomban,
nem a te arcod, tested,
de az érzésre, ahogy érintesz,
ahogy érintelek, ráismertem.
«»
Rólad álmodtam,
furcsa voltál álmomban,
más az arcod, a tested,
szemed némán könyörög,
így nem ismerlek, mégis,
az érzés, ahogy ölelsz, örök.
2015. július 21.

 

TITKAINK

Gyöngyözd fel
keblem, arcom,
testem,
minden hajlatom
szerelmed
titkos gyöngyeivel,
úgyis visszaadom,
majd lemossuk
fájó könnyeinkkel,
hogy újra
gyöngyözhessünk
örök körforgásban,
ahol én te leszek,
te szebben én…
Gyöngyöd,
Gyöngykoszorúd,
és te az enyém.
2015. július 22.

 

MANTRA

Az igazság gyakran tapintatlan,
tudom, nem szereted,
szőnyeg alá söpörtünk minden szerepet,
már menekül tőlünk a holnap…
suttogva sóhajtottad: „Tarts meg engem,
az enyém vagy, nélküled semmi nincs,
nem adlak…Isten is nekem…csak tarts meg
engem, örökre velem…kell, hogy legyél,
kell a szerelmed, hisz bennem elvesztél,
tartsunk ki, így lehet még valami, nincs senkim
rajtad kívül, a bizalom hegedül húrjainkon.
Ugye, tudod? ”
«»
Aztán mégis el…
félelmeid gyógyítottad szőrével.
Most már ki vigyáz rám?
Vagy tényleg hazudtál?
Ó, tarts meg engem,
mert ki viszi át a szerelmem…
s ha nem vagy odaát, ki fújja
a néma harsonát?
2015. aug. 2.

 

EZ MIND…

Tegnap még velünk dőzsölt
az este, a hajnalt az éj bennünk
ölelte, a nap értünk gyújtotta az eget,
kevert nekünk felajzott színeket,
kacsintott ránk a reggel is,
aztán kifordult magából minden,
és megmutatta arcát a nincs.
2014. nov. 3.

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

 

Hozzászólások