,,Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után. (Tamási Áron)


Úgy gondolom, hogy Évi egész életét a jó cselekedet, a másokért való munkálkodás, a tenni akarás, segítés, együttérzés szövi át. Hogy miért is gondolom így? Kérdezzük meg őt magát!


Szeretettel köszöntök mindenkit, aki interjúmat olvasni fogja. Sinka Éva vagyok, egy nyírségi kis faluban, Nyírmihálydiban születtem négygyermekes családban. Édesanyám hamar megözvegyült, egyedül nevelt fel bennünket nehéz körülmények között. Egy bátyám és két nővérem volt. Az általános iskolát szülőfalumban, Nyírmihálydiban jártam ki jó eredménnyel. Szerettem iskolába járni, a legnagyobb örömöt az jelentette, ha ünnepélyeken verset mondhattam, vagy énekkarban énekelhettem.

Eljött a továbbtanulás ideje. Milyen pályát választottál?

Sajnos, a továbbtanulással akadályba ütköztem, Édesanyám beteg lett, és mivel a bátyám már pilótaként dolgozott, nővéreim elkerültek a háztól, az ápolási feladat rám hárult, melyet fájó szívvel, de szeretettel végeztem. Sokáig nem dolgoztam, illetve férjem építészvállalkozó volt, és én voltam a könyvelője besegítő családtagként. Később, mikor a nagyobbik lányom Egészségügyi Szakközépiskolába járt, ott lehetőségem volt egy tanfolyamot elvégezni, amivel orvos írnokként, háziorvosi körzetben helyezkedtem el a férjem halála után. Ebben dolgoztam 14 évig. Nagyon szerettem itt dolgozni, és engem is szerettek a betegek.

Itt volt a munkahelyem. Háziorvosi rendelő, Debrecen

Bennem óriási nagy tisztelet van az egészségügyben dolgozók iránt rangra és beosztásra való tekintet nélkül. Tehát ez az életed egyik része. A másik az, amiért ez az interjú készül veled. Az pedig a szívedben felgyülemlett érzések papírra vetése.

Az irodalom szinte az élet színterére lépésemmel kezdődött az életemben, Édesanyám versben, dalban fejezte ki szeretetét. Óvodából, iskolából hazatérve én is sokszor versben, dalban próbálkoztam elmondani, amit iránta érzek. A fiatalkori szerelemmel is vers formájában találkoztam, hiszen a fiúk nem a mai szlengek használatával dobták oda, hogy bírlak (amit én most az unokám segítségével értek meg) hanem néhány soros verssel, vagy dallal fejezték ki rajongásukat. Meg is volt az eredménye, tizenhat évesen férjhez mentem egyetlen férjemhez, akit nagyon hamar el is veszítettem. Három évig ápoltam, huszonkét éve az Úr magához szólította. Ekkor kezdtem el igazán dolgozni. Sokat dolgoztam, más körzetekben is helyettesítettem.

Férjem utolsó születésnapját ünnepeltük

Fél évszázadom gyermekeim nevelésével és a hétköznapok megélésével telt: van négy gyermekem és hét unokám. Ők is a múzsáim közé tartoznak.
Nyugdíjas éveimet ajándéknak tekintem, hisz van időm írni, amit már gyermekkoromban kezdtem, de nem mertem megmutatni senkinek. Nyilvánosan 2003-tól írok, általában szerelmes verseket, de írtam már gyermekverseket és egyéb témájú verseket is. Magyar nótákat, slágereket is írtam, amit megzenésítettek.

Hogyan születnek a dalszövegek? Dallamokra születnek a szavak, avagy olyan dallamos, fülbemászó szöveget írsz, hogy ha egy zeneszerző elolvassa, máris megálmodja a hozzá illő dallamot?

Saját szívem dobbanását és lelkem hullámzását tükrözik a verseim, nyers, saját szavaimmal íródnak. Dallamos, fülbemászónak tartják. A rohanó világ által elnyomott jó érzéseket próbálom visszahozni az emberek életébe, hogy a szerelem tüze és a remény lángja ismét lobogjon bennük.

Otthonunk félig kész állapotban

Hol olvashatjuk verseidet, dalszövegeidet?

Verseim csak a Weboldalamon olvashatók, vagy közösségi oldalakon.

Jelent-e már meg könyved?

Sajnos, könyvem még nem jelent meg, mert négy éve megtámadott egy gyógyíthatatlan őssejt betegség, ami sok gondot okoz számomra. Nincs lehetőségem a könyvem kiadására. Nem dobom el a reményt, bízom Istenben, hogy megsegít, a verseim nem vesznek el a semmibe.

Mióta vagy a Cserhát Művész Társaság tagja? Kapsz-e visszajelzést vagy valamilyen segítséget tőlük?

Az idén jelentkeztem a Cserhát Művész Társasághoz, jelentkezésemet Lovag Bornemissza Attila elfogadta. Még nem volt alkalmunk kommunikálni.

Irodalmi munkásságodért kaptál-e már valamilyen elismerést?

Nem kaptam még elismerést, betegségem miatt ritkán tudtam elmenni találkozókra, nem tudtam bemutatkozni, így nem sokan tudnak rólam.

Szülőfalum Református temploma, mögötte építettük otthonunkat

Kedves Évi, mondd el nekünk, hogy mi lenne a szíved vágya? Hátha vannak jó tündérek, akik meghallják szíved óhaját.

Először is szeretnék egészséges lenni, de ezen csak Isten tud segíteni. Mint minden költőnek, szívem vágya a könyvem kiadása, nótáim megzenésítése, de ha nem lehetséges, engem az is boldoggá tesz. hogy aki elolvassa verseimet, annak szívét sikerül megdobogtatnom egy-egy sorukkal!

Nagyon szépen köszönöm, hogy életed piciny részét megosztottad velünk. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok nagyon jó egészséget, vidám nótás kedvet, hogy még sok dal szülessen számunkra!

Én köszönöm a lehetőséget, megtisztelő érdeklődéseteket irántam.


Sinka Éva:

VÁGYOM RÁD…

Vágyom rád, mint
szomjazó föld a zivatarra,
mint mező hajnalban
a friss harmatra.
Te úgy vigyázol rám
féltőn körül ölelsz,
könnyel teli sóhajomra
csókkal felelsz.
Éltet engem a remény
egy titkos varázs,
álmomban adott csókod
éget, mint izzó parázs.
Hangod, mint lágy szellő
süvít át szívem teraszán,
szemeid, égő tűzként ragyog be
szívem ablakán.
Lelkemet éltető varázzsal
tölti be a látvány,
oly gyönyörű ez, mint
eső után a szivárvány.
Mint forró sivatag,
úgy izzik a testem,
ajkaddal hűs megnyugvást
varázsolsz nekem.
Pilláim elnehezülnek
lassan becsukódnak,
átadom testem, lelkem
ennek a varázsnak.
Szeretnék még-e szép álomban
messzire evezni,
füledbe suttogva, csendesen,
boldogságom megköszönni.
(2006.07.21.)

HALK ZENE SZÓL…

Tóparton ülünk,
karom átölel,
nincs senki
sem távol
sem közel,
a napsugár
ránk tekint
ontja a meleget,
te vállamra
hajtod fejedet,
szemedet nézem
benne aranylón
ragyogó fények,
napsugarát tükrözi
te vagy a kincsem,
láztól ég a Nap,
tüzes csókot hint,
rád tekintek
s a fénysugár
hívogatóan int,
oly varázslatos
presszó a parton,
halk zene szól
fenn a karzaton,
s füledbe dúdolom,
megolvasztotta szívemet
szemed fénysugara,
sejtenéd mit érzek
ha átölellek
lélegzeted elakadna,
vér az ereimben
száguldva lohol
testemben láz,
vágyam töri a gátat
lüktetve dobol.
(2003.08.18.)

BÍZOM TITOKBAN…

Messzire szállnak
a gyönyörű évek,
álmodom a múltról
kínoznak az emlékek.

Szememből fájdalmam
könnyként fakad,
arcomon lecsorog,
mint egy kis patak.

Ó, csak ne fájna
szívem oly nagyon,
életem szenvedés,
végtelen borzalom.

Mindent oda adtam
mégis elhagytak,
kettétört szívem,
álmaim elfagytak.

Fájdalom kínoz,
megfojtja vágyaim,
nem lesznek többé
soha szép álmaim.

Hamuvá égek,
fájdalmak égetnek,
titokban bízom, hogy
érzéseim újra élednek.
(2006.06.16.)

Ő KELL…

Ő kell, kinek tekintete a szépről mesél,
törékeny lelkem mindig csak remél,
nekem még nem volt soha senki,
kit nem tudtam volna könnyen elfeledni.
Ő, kinek tekintetétől szívem úgy ver,
szemem már ránézni sem mer,
nélküle létezni nem tudok,
kit emlékeimből kiűzni nem bírok.
Ő volt, ki a szépet szívembe véste,
beásta magát a lelkembe mélyre,
nekem a világot a mindent jelenti,
ő tanított meg engem igazán szeretni.
Ő hozta el számomra az örök nyarat,
ránézek, zavarttá teszi pillantásomat,
nélküle szívem már darabokra szakad
Ó jönne már, mert az idő szalad.
(2010.05.24.)

NÓTA
SÍRJON A HEGEDŰ…

A szemközti kis kocsmából,
messze száll a nóta.
Valakinek a kezében,
sír, zokog a muzsika.
Sápadt arcú szőke legény,
egész éjjel huzatja.
Elhagyta Őt a babája,
amíg él csak siratja.
Gyere ide öreg prímás,
Játszd! Az élet keserű,
Csak azt kérem a kezedben,
sírjon az a hegedű.
Hallja csak meg a Kedvesem,
ébredjen fel álmából.
Sírjon Ő is ha még szeret,
letörlöm a könnyeit az arcáról!

DAL_SLÁGER
NÉZZ RÁM KISLÁNY…

Nézz rám kislány a bánatod tovaszáll,
nem hullajtod könnyeidet soha már!
Van ki Téged imád, s szeret
letörli a könnyeidet , figyelj rám!
Gyere velem sétálni az est leszállt,
ha ketten vagyunk, nem létezik senki más.
Átölellek, megfogom a kezedet,
átsétálunk, körbe járjuk a szigetet.
Megnézzük a sétahajót, meseszép,
hallgatjuk a rock zenét egy kicsit még.
Majd, leülünk a Duna parton,
s elcsattan egy forró csók az ajkadon!
Remélem, hogy úgy lesz, ahogy képzeltem,
visszaadod azt a csókot énnekem.
Boldogságtól szárnyal a lelkünk,
az örömtől hevesen ver szívünk.
Ugye kislány a bánatod tovaszállt,
nem hullajtod könnyeidet soha már?
Van ki téged imád, s szeret,
letörli a könnyeidet, csak figyelj rá!

GYERE VISSZA…

Piros rózsa, sárga rózsa,
nyílik a kertemben.
Valahányszor meglocsolom,
Te vagy az eszemben.

Szeretnélek megölelni,
csókot adni százat.
Gyönge szívem keservesen,
sír, zokog utánad.

Szeretném, ha visszajönnél,
boldog lennél nálam.
Leszedném és neked adnám,
minden rózsaszálam.

Gyere vissza nagyon várlak,
múljon el a szívemből a bánat.
Ne hullajtson soha könnyet,
a két szemem utánad.

(Magyar nóta – Szerző: Sinka Éva)

    

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné

2014. január 5.

Hozzászólások