2022-ben látott napvilágot Török Nándor ötödik verseskötete ÚTRÓL VALLÓ útravaló címmel a Hungarovox Kiadó gondozásában. E könyv megjelenésének kapcsán kérdezem a költőt életútjáról, tevékeny mindennapjairól, a természethez erősen kötődő ember világlátásáról, a költészetben megtett belső útjairól, irányt mutató filozófiai szemléletekről, ezekkel szorosan összefüggő igazságokról.

torok nandor

Filozófiai motívumai visszatérőek, megmutatva, hogy az alkotó Török Nándort lényegét tekintve ugyanazok a problémák foglalkoztatják: az igazságkeresés, a helyes útirány, hangoskodó, hektikus világunk félrecsúszott értékei. Ő maga a dantei szavak segítségével „kiált” a tévelygő, igaz utat nem találó emberre: „aljas, ki aljas szóra szomjas”.

Felvidékről, Lelesz községből, származol. E vidékhez kötnek gyermek- és iskoláséveid. Talán a természet iránti szereteted is a gyökerekkel magyarázható. Mennyire meghatározó életedben ez a származási hely? Mesélj gyermekkorodról, szüleidről, arról, hogy mi foglalkoztatott gyermekséged idején! Mit hoztál magaddal ebből a környezetből?

Szülőfalum, Lelesz a Bodrogközben van, a Tisza és a Latorca között. Már messziről látszik a falu jelképe, a premontrei rend kolostora kimagasló templomtornyával. A legenda szerint Gertrudis királyné szíve ide van befalazva. Mint gyermekre, a legenda varázsa mindenképp hatott rám és persze a táj szépsége is, a falut körülölelő Tice vize hangulatott adott a helynek. Sajnos mára már az elláposodott meder a gondozatlanságot sugallja, és a valamikor nagy múltú község mára visszafejlődött minden vonatkozásban. De visszaemlékezve rengeteg kaland és játék színtere volt a vízpart, a faluszéli Kiserdő, a templomkert vagy az akasztódombi szőlős tövében a kis Lapintás-tó.

Apám agronómus volt, anyám pedagógus. E két szakma gondolatiságát érzem magamban ötvöződni. Egyik oldalon a puszta föld és a természet megbecsülését, csodálatát. Másik oldalon az értelem és a józan ész vakhitmentes tiszteletét. A harmadik dolog, amit magammal hoztam, a magyarságtudat. A magyar nyelv szeretete és annak szélsőségektől és harsány megnyilvánulásoktól mentes ápolása. Az biztos, hogy gyermekkoromban büszke voltam magyarságomra. Ma már nem mindig van így.

Kisgyermekként miből táplálkozott versszereteted? Ki terelgette útjaid az irodalom felé?

Legelső igazi versemlékem és élményem iskolakezdő koromból való. Nagyapám fejből elmondta az elemistaként megtanult Arany-verset, a Mátyás anyját. Még ma is hallom hangsúlyos szavait: „S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló;”. Petőfi-idézeteket apámtól hallottam gyakran, a kedvence az volt, hogy: „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!”

Az iskolában gyakran szavaltam versmondó versenyeken, rendezvényeken, ünnepségeken, és mindig fejből kellett mondani. Talán ez is adott némi alapot és persze az olvasás. Visszaemlékezve rengeteget olvastam. Kilencévesen elolvastam az Egri csillagokat, majd következtek a szokásos kalandregények, Defoe, Verne, Cooper. Delfin könyvek, csíkos könyvek, pettyes könyvek. Magyarok, külföldiek, klasszikusok, modernek. Nem számított, mindent elolvastam, ami a kezembe került.

Talán valamiféle menekülés volt ez a valóságból. Alliterálva Móricz, Mikszáth, Móra után 16-17 évesen a Jókai összest elolvastam, ez kb. 2 métert tett ki a polcon, gyönyörű aranyozott kötésben. Nem biztos, hogy mindent megértettem, de átrágtam magam a latin és francia kifejezéseken is. Sajnos volt egy olvasói hibám akkoriban. Amit elkezdtem, azt végigolvastam, akkor is, ha kevésbé értettem, vagy unalmas volt számomra.

Mikor a polcokról elfogytak a könyvek, utána a falusi könyvtár polcait dézsmáltam. Az biztos, hogy vonzottak a könyvek és az írók. Egy nagy keményfedeles füzetet is vezettem az elolvasott könyvekről. Jobboldalt a könyvek listája írók szerint, baloldalt újságokból kivágott fotók, évszámmal, esetleg idézettel az adott írótól. Ezt a füzetet még ma is őrzöm.

Török Nándor előadást tart – Irodalmi Rádió

Budapesten szereztél kertészmérnöki diplomát 1989-ben. Azóta a fővárosban élsz. Bár egyetemi éveid alatt írtál verseket, ám csak húsz év múlva fordultál ismét a tollforgatás felé. Mivel magyarázható ez a hosszú szünet? Az ihlet, érzéseink, gondolataink versformába öntése – hiszem -, ajándék. Miért rejtegetted ajándékod az olvasók elől? Mi inspirált évtizedek kihagyása után versírásra?

Az egyetem után abbamaradt írásnak az oka elég prózai. Elkezdődött a valódi élet a szokásos nehézségekkel: egzisztencia teremtés, családalapítás, gyerekek, munka, stb. Persze az irodalomtól nem fordultam el, csak nem írtam. A lányaim iskolásévei alatt, irodalmi tanulmányaikkal együtt bennem is felelevenedtek a saját irodalmi iskolásélményeim, írók, költők és műveik. Egy időben rendszeres irodalmi felolvasásokat tartottunk a családban a friss olvasmányélmények, vagy egy-egy vers vagy írás szépsége, érdekessége kapcsán.

Közben jártam az antikváriumokat, gyűjtöttem a könyveket és olvastam, ha volt rá időm és energiám. Mára már szép, gazdag könyvtáram lett. Gyermekkoromban nem volt kontroll, senki nem mondta, mit olvassak. Ma sem mondja meg senki, de ma már tudom, mit kell olvasnom: csak a legjobbakat. Visszamenni a forráshoz, és tudatosan haladni az értékek mentén. Így alakul ki az emberben egy saját értékrend, egy saját filozófiai csapás, amelyen haladni érdemes. Ezen az úton eljutottam egy olyan pontra, amikor kényszert éreztem, hogy leírjam saját gondolataimat, ami a húszegynehány év alatt összegyűlt, ülepedett és kristályosodott ott belül. Így kezdtem újra írni a 2010-es évektől, sokáig csak az asztalfióknak és szűkebb környezetemnek.

Aztán 2015-től számtalan folyóiratban publikálsz. Antológiák, sikeres irodalmi pályázatok, díjak, elismerések fémjelzik munkásságod. Kérlek, beszélj erről! Oszd meg az olvasókkal a sikereid!

Igen, 2015-ben kezdtem publikálni az egri Agria folyóirat lapjain. Ezzel egyidőben jelent meg első kötetem Érzelmek sodrában címmel, ami az új verseim mellett a fiatalkori szárnypróbálgatásaimat is tartalmazta. Ez azért volt fontos visszaigazolás, mert kíváncsi voltam, hogy a harminc éve írt verseimet is elbírja-e a papír. A visszajelzések szerint elbírta, és részemről ma is vállalhatóak azok a versek.

A 2015-ös év el is telt néhány publikációval és versírással. Mivel közelebbi irodalmi ismerőseim nem voltak, nem nagyon tudtam az irodalmi életről, struktúrájáról, közegéről, működéséről semmit. Véletlenül fedeztem fel, hogy léteznek irodalmi pályázatok, vannak irodalmi körök, egyesületek, ahol megmérettetheti magát az ember, ahol költészetről beszélgethet, előadásokat hallgathat.

2016-ban az Irodalmi Rádió volt az első fórum, ahol pályáztam több-kevesebb sikerrel. A 2017-es évben már nagyobb rutinnal több pályázatot is megnyertem (Természet Poétája, Szeresd a Nőt, Szülőnek lenni) és elnyertem az IR legjobb szerzője 2017 díjat is. Ez azért értékes számomra, mert abban az időben még a tagok szavazata alapján dőlt el ez a cím, az éves teljesítmény alapján.

A következő évek is hoztak sikereket: az Év Mérnökköltője cím, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Különdíja, a Napút Ady pályázatán 1. hely, a MAÍT pályázatán Ezüsttoll díj és Nívódíj. 2020-ban a Szárnypróbálgatók pályázaton Líra 1. hely, Így születik a vers pályázat 2. hely. 2021-ben Balassi pályázat 1. hely. Ezen kívül több pénzdíjas pályázaton is sikeres voltam. Mára már több, mint ötven antológiában jelentem meg, és jelentősen bővült a publikációim száma is a különböző lapokban, pl. Napút, Magyar Múzsa, Hetedik, Kaptárkövek, Bárka, Régió(Szlovákia), Opus (Szlovákia), Kláris, SióPart, Föveny, Vár, Tempevölgy.

Török Nándor átveszi a Quasimodo Költőverseny díját

2022 is sikerekben bővelkedő év számodra, hiszen számos díj mellett a Quasimodo Költőverseny elismerését is megkaptad, amelyhez ezúton is gratulálunk. Mit lehet tudnunk erről a hagyományt őrző költőversenyről?

A Quasimodo Költőverseny az idén volt 30 éves. Füreden a díjátadó ünnepségsorozat három napos esemény, és a versek megmérettetése mellett az olasz-magyar irodalmi kapcsolatokról is szól. Nevét a Nobel-díjas olasz költőről, Salvatore Quasimodoról kapta, aki többször is járt Magyarországon, és 1961-ben Balatonfüreden kezeltette magát. Erről a nívós pályázatról csak annyit, hogy az elbíráló öttagú zsűri tagjai neves költők és irodalomtörténészek. 3-400 versből választják ki a győztest, és emellett még 10 verset jutalmaznak oklevéllel.

Öt verseskötettel a tarsolyodban miként látod: változott a költői stílusod, kifejezésformád az idők során? Esetleg van kedvelt műfajod, témád?

Remélem, változott, és remélem, hogy a fejlődés és az igényesség irányában. Alapvetően a kötött verselést művelem, de vannak szabadverseim is. Ezekből született 2020-ban a negyedik kötetem, A Pillanat geometriája címmel. Ezekre a szabad versekre én egy új kifejezést találtam, és úgy nevezem őket, hogy ’nemversek’. A borítón is így szerepel, mert szerintem költői szabadság ide, vagy oda, nem lehet minden írásra rámondani, hogy vers csak azért, mert első látásra, formailag annak tűnik. (És ez egy olyan probléma, amiről egy más helyen, más fórumon érdemes lenne beszélni, mert szerintem sok szabad vers a ’nemvers’ kategóriába tartozik, és a kisebb ellenállás felé viszi el a jelen költészetét, ami felhíguláshoz vezet. Kötött versnél persze más a hígulás oka.) Körülbelül ez a viszonyom a szabad versekhez.

A kötött verseimet változatos versformákban írom. Egy jó szonett megírása mindig kihívás, de örömet lelek az anyegin-strófák ritmusában is. Kedvelem a klasszikus verselést és hexametereimet gyakran megrímeltetem, amit a konzervatívabb kritikusok rendszerint meg is bírálnak. Elfelejtik, hogy a költészet változik, ahogy a nyelv is. Több nagyobb lélegzetvételű költeményem is született Homérosz stílusában, de a dantei tercinákat is szeretem és alkalmazom.

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Az ókorból Anakreón, de Ovidiust és Catullust is szeretem. Dante szintén említést érdemel, aki számomra a legnagyobb. Goethe szintén egy kihagyhatatlan etalon. A magyarok közül Arany János, akit nemcsak költészete és tudós volta miatt szeretek, de ő életmódja és jelleme okán is példakép. Babits Mihály, akit olvasni és megérteni csak felkészülten lehet, és József Attila, akinek gondolatvilágával ifjúkorom óta azonosulni tudok. Kosztolányi, Tóth Árpád és Áprily Lajos a szavaknak könnyed és igényes művészei, költészetük szintén közel áll hozzám.

A természetközeli életmód, kertészmérnöki hivatásod segíti lírai-alkotói munkád? Egy neves képzőművészünk vallja: „Akkor tudok jól alkotni, ha nyugalom vesz körül, rendben mennek a dolgaim. A harmonikus állapot megteremtéséhez néha az is elég, ha kimegyek a kertembe egy kicsit dolgozni, szemlélődni, visszahúzódni saját belső világomba.” Te miként gondolkodsz erről?

Igen, az alkotáshoz nekem is szükségem van egy meghitt, zavartalan állapotra. Ez a természet magányában, egy új környezet hatására is létrejöhet, de gyakran a szoba mélyén egy kényelmes fotel is biztosítani tudja ezt, ha sikerül a külvilágot kizárni. A kertben a munka nálam nem működik ilyen szempontból, mert nekem ilyenek a dolgos hétköznapjaim is. Viszont a kerti kanapén való elmélyült üldögélés gyakran segít, hogy az alkotás pillanatát kiprovokáljam. A kert különböző zugaiban több padom és lócám is van. Ezeket az időjárás és a napszakok függvényében használom, pl. télen, vagy koratavaszon a napos padon mélázok jól beöltözve, a nyári nagy melegben az árnyékos, ligetes helyet választom az ihletre várva.

Török Nándor előadása – Dante

Török Nándor tagja az Irodalmi Rádiónak, a Krúdy Körnek, az Anyanyelvápolók Szövetségének és a Magyar Dantisztikai Társaságnak.

Mindemellett számtalan előadást is tartottál. A repertoárt szemlélve Dante erényfilozófiája, az igaz út keresése izgat a legjobban. Meglátásom szerint a helyes út, amelyet meg kell keresnünk, amely szerint élni érdemes. Utunk fizikai értelemben halad előre, de egyben belső utazás is, a szabadságról szól. Arról, hogy megszabaduljunk korlátainktól, félelmeinktől, szorongásainktól, hogy megtaláljuk az igaz utat, amely egyben a magunk megtalálása. Ha helyesen értelmezem, ez lehet az elsődleges üzenete új kötetednek az ÚTRÓL VALLÓ útravalónak.

Igen, de ez csak folytatása a 3. és 4. kötetben már kibontott hasonló gondolatoknak annyi különbséggel, hogy itt más formában, más hangulatvilágot ábrázolva, más filozófiai motívumokkal támogatom meg a gondolataimat.

A könyv fejezetei mintha az úton való haladást, mozgást, az életünket jelképeznék. A fűz terhe fejezetben megjelenik a természet közelében élő kertészmérnök, az ember, aki szoros kapcsolatban él a környezetével, figyeli az élővilág rezdüléseit, embertársai viszonyát (a viszony hiányát) a természethez.

Aztán a Tévelygő című fejezet a csend erejével kutatja az ismeretlent, a mélységeket, a végtelent. A mélybe száll, hol „ősi tudás sejlik, végtelen örököd.” „Tudd, hogy ki vagy a világban.” A Mában élsz, ártatlanul versei a jövőt kutatják, a holnapot, hol „A fák hegyén a kikelet/ott lógatja lábait,” az igazságot, amely kizárja a fent és lent szorítását.

A szerelemről, a szeretet gazdagító erejéről, emberi létünk privilégiumáról, melyben „álmaink önzetlen őrzőkre találtak” tesz tanúbizonyságot az Egymás karjában címet viselő fejezet.

Egy Áprilys októberi nap és az Országjáró versei természetjárásról, gyönyörű tájainkról, az ott átélt élményekről regélnek. Bemutatják hazánk kincsestárát.

Végezetül a kötet varázslatos, igazi ajándékot nyújt át az Útravaló xéniák fejezetben. Bölcsességek ezek, melyeket utunk során, ha nem akarunk eltévelyedni, érdemes megfogadni, életünk batyujába csomagolni: „A mában élsz, a mának élsz,/de múltba láss, s jövőbe nézz.”

A kötetnek sikerült egy keretes szerkezetet adni, hiszen a nyitóvers (A fűz terhe) és a záróvers (Haza a Bodrogközbe) is a szülőföldről szól, ahonnét valamikor ifjú fejjel elindultam, és ahová látogatóként, ősz halántékkal most visszatértem. Közben úton voltam kis hazánk különböző tájain, de mint labirintusokat, az emberi belső utakat is bejártam.

Török Nándor – Előadás

Úgy vélem, Török Nándor üzenetei segítenek haladni utunkon, vagy legalább szilárdan állni a csúszós talajon. A föld, a szó művelője ő, aki cselekvő gondolkodásra szólít a lélek finom dallamával. Mi a tapasztalatod? Van igény a versolvasásra a fiatalok körében?

Szerintem van. Ismerek fiatalokat saját környezetemben és azon kívül is, akik olvasnak verseket. Érzékeny a lelkük, könnyen sérül, mert a világ durva körülöttük. Felismerték, vagy ösztönösen megérezték, hogy a költészet a legjobb gyógyír ápolni azt a sérült lelket, és a költészet a legjobb menekülési út ebből a kegyetlen, álszent világból.

Mi a véleményed a kortárs irodalomról, a megjelenési lehetőségről?

A kortárs irodalom nagyon változatos színvonalú és több rétegű. Vannak zárt csoportok, ahová nehéz bekerülni még jó versekkel is. Az ilyen csoportokat az a veszély fenyegeti, hogy elhalad mellettük a világ, mert az irodalmi és kulturális élet a kis műhelyekben mindentől függetlenül folyik. Ám megjelenni, főleg igényes, nyomtatott kiadványokban nem könnyű. A papíralapú megjelenésnek számomra még mindig van presztízse.

A folyóiratoknak az lenne a dolga, hogy utat engedjen a színvonalas új hangoknak, hiszen így lesz színesebb és változatosabb az adott kiadvány (ezt úgy érzékeltem, hogy néhány újság már felismerte) Ezzel együtt a költőknek meg az lenne a feladatuk, hogy jó verseket írjanak. Van egy mondás, hogy vannak a nagy írók és van az irodalom. Ez így van. Tenni kell igényesen a dolgunkat, és ha araszolva is, de haladhatunk.

Nádasdy Ádám és Török Nándor

Milyen terveket, célokat tűztél ki magad elé?

Vannak befejezetlen, félkész opuszaim különböző témákban, amiket jó lenne befejezni és kiadható állapotba hozni. Mindenképp többet szeretnék irodalommal foglalkozni. Írni is és olvasni is. E miatt a mindennapi munkámon is kurtítanom kell. Így viszont majd kevesebbet keresek, de az igazi gazdagság az egészség mellett, ha ideje is van az embernek. Most ezt tartom szem előtt. Én már csak ilyen gazdagságra vágyom. Az a lényeg, hogy a lélek ne nélkülözzön.

Köszönöm a beszélgetést. A magam és a Montázsmagazin szerkesztői, olvasói nevében további sikereket, alkotókedvet kívánunk.

 

Ízelítő Török Nándor verseiből

 

Sorstársakhoz-kortársakhoz

Azt, hogy ma magyar vagy, viseld büszkén, halkan:
Ne hivalkodj azzal, mit tegnap készen kaptál,
de a magyar nyelvre úgy vigyázz, mint hajdan
mestereid tették, mert magyar így maradtál.

Téli fejsze

Mottó: „Az a kegyetlen téli fejsze ölt:
Egy aranyfolttal szegényebb a föld.”
(Áprily Lajos: A somfa-csonk)

Kivágott somfádat én is fájlalom,
de ma már géprobajtól rázkódik a föld,
gyűlik a forgács, növekszik a halom,
gúlába rakva a fásult fájdalom,
és a földben maradt csonk pofánkba üvölt.

A „téli fejsze” ölt s tudom megrabolt,
de ma itt, a földön mindenki áldozat,
a jelenben mindig ott kísért a volt,
(minden élő nyög és mind hallgat a holt)
s a vétlenekre vár az örök kárhozat.

A köd filozófiája

Az idő végtelen, de az én időm véges.
Az őszies tél belőlem táplálkozik.
Ahogy múlik, úgy múlok én is.
Naponta megszületek és elmúlok.
Apránként, epizódokban létezem
és minden nap újabb és újabb dolgokról
lebbentem fel a fátylam
(mint ezt a közhelyet).
Egyszerű, de fontos dolgokról,
amiket előbb el kell rejteni ahhoz,
hogy a kíváncsi szem észrevegye.
Talán ezért vagyok, talán ez az értelme
megfoghatatlan létemnek,
hogy hiányomban szülessen újjá
természetes szépsége
(valaminek és mindennek)
az amúgy egyforma mindennapoknak.

 

Ovidiushoz

Istenek példája mutatott ösvényt
a szerelem kusza rengetegében,
szíved Cupidónak kitártad önként
s Vénuszt dicsőítve éltél merészen.

Hő vágyak titkát Jupitertől lested:
tanítva tanultál gyönyört szerezni,
nyoszolyák harcát művészetté tetted,
megdaloltad azt, mi szíved kikezdi.

Töretlenül ugart nem hagyott ekéd,
Róma megtalálta gyarló mesterét,
s a bűnös város lantodnak hódolt,

de a császári kegy mindig volt véges,
múlt szerelem csókja mind keserédes,
mégis fűszerezi sorsodban az ókort.

Catullushoz

„Gyűlölök és szeretek.”1. E két érzés kísért el
létednek kurta útján, mit epe s méz vegyített.
S szép Lesbiád oka volt, de sekély elégtétel,
hogy a sár’aranykorhoz erénye rongya illett.

Pajkos carmenek hűen (nem ellene, de érte),
meg precíz epigrammák, ha szóltak faragatlan,
„Poéta jó, ha tiszta, ám ne a költeménye,”2.
de, mert sárról daloltál, tán te is jártál abban,

s Rómát az istenekkel e híg latyak benyelte,
mert „a mindent-ölelő”3 Jupiter. bűnre bűnt tett,
gyarló földi, ha nem volt az égiek kegyeltje
(mi odafent se érdem), a vétke lent is bűn lett.

S csókot hiába adtál tisztán ölelve százat,
majd ezret, újra százat, s még százat, újra ezret,4.
a perc pilléje elszállt, s a pihe hó-alázat
helyén csatakos űr lett végzetedben a kezdet.

1. C_LXXXV.1-2; 2. C_XVI._5-6; 3. C_LXVIII./A_32; 4. C_V./7-9

Juvenalis nyomában

„Vajmi nehéz szatírát nem költeni” – írja a költő.
Őt, okozattal idézi szavam ily fura korban,
könnyű ma írni efféle gúnyteli gondolatot,
hisz adja magát az utca porában elheverőn,
s jobb lehajolni derékból mélyen és felemelni,
mint kikerülve botlani benne s zuhanni közé.

 

Orosz Margit

 

A szerző legutóbbi cikke magazinunkban:

Cserna Ferenc költő „hallja a csendet”, és együtt lélegzik a természettel