Hat esztendeje már volt egy kerek Zrínyi-emlékévünk, akkor halálának 350. évfordulóján emlékeztünk meg a költőről, államférfiról, államférfiról, hadvezérről. Most még kerekebb a szám: 400 éve, 1620. május 1-jén született Zrínyi Miklós. Rövid, mindössze 44 évre szabott életét a török elleni katonai, politikai csatározásoknak szentelte.

zrinyi miklos kolto

Halála évében fényes diadalt aratott a szultáni sereg ellen, de meg kellett válnia a fővezérségtől. A horvát bán, a magyar függetlenségi harcok vezéralakja, a magyar állameszmény megfogalmazója jeles íróembere is lett a maga korának. Igen fontos hadtudományi, tehát prózai-értekező műveket alkotott. Érdemes a címüket megemlíteni: „Tábori kis trakta”, „Vitéz hadnagy”, „Mátyás király életéről való elmélkedések”, „Az török áfium ellen való orvosság”.

Kiterjedt levelezése is ránk maradt. Legismertebb műve kétségkívül a „Szigeti veszedelem”. Ezt a dédapjának, Szigetvár hős védőjének emlékét megörökítő eposzt az „Adriai tengernek Syrenaia” című kötetében jelentette meg: más, köztük szerelmes verseivel együtt.

Zrínyi Miklós, a magyar irodalmi barokk művelője és világszínvonalra emelője. E stílus dolgában – elméletben és eposzírási gyakorlatban is – mesterének tekinti a mintegy 80 évvel korábban élt és alkotó Torquato Tassót. Általánosítva mindkettejükre is áll Bán Imre irodalomtörténész megállapítása:

A barokk irodalom éppúgy egy csillogó, felszínes életet élő arisztokratikus társadalom önkifejezése, mint a képzőművészet. Az idő, a mozgás, a változás, az elfutó látszat megragadása egyik legfőbb törekvése. A magamutogatás, a pompa, az esztétikai hedonizmus, a külső forma kultusza a barokk irodalom legfőbb jegye. A nyelv retorikus kezelése, a stílus képszerű elemeinek túlburjánzása természetesen következik a barokk művészi alapállásából.

Zrínyi Miklós a barokkot magyar nyelven tette igazi magyar barokká. Abban a korban még a latin nyelv uralma volt, így ha beszélhetünk is már magyar irodalmi nyelvről, azt kell mondanunk: nincs még egységesen elfogadott mércéje, etalonja. Zrínyi a „Szigeti veszedelem”-ben a maga muraközi-göcseji nyelvjárását örökítette meg.

… Személyes nyelvéről, stílusáról talán elég is ennyi. Szóljon immár ő maga! E három igen alapvető leíró nyelvtani fogalom, tehát a „szó”, a „nyelv” és a „beszéd”/”beszél” már századokkal őelőtte megjelent a magyar szókincsben. Zrínyi „Az olvasónak” címzett előszavában, a „Szigeti veszedelem” élén pár soron belül mindhárommal él. Idézzük:

… Fabulákkal kevertem az históriát. … Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam úgy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki históriát ír, elhiszi szómat. Zríni Miklós kezének tulajdonítottam szultán Szulimán halálát: horvát és olasz cronikábul tanultam, az törökök magok is így beszéllik és vallják.

Szép hitvallása Zrínyinek ez:

„Az én professiom avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országnak szolgálatjára annál.

Lényegében ezt fogalmazza meg egyik levelében is: „Az szók kevés bizonyságok.” Magyarán: tettre avagy elsősorban a tettekre van szükség. Ez talán második helyre szorítja az írói munkát, de épp ez a közéleti buzgóság nemesíti meg költészetét és prózáját is. „… Az szók kevés bizonyságok” – ezt építettük be megemlékezésünk címébe. És ugyanezen címen jelent meg jó 20 éve egy kecskeméti tanár, Bajtai Mária szerkesztésében és gyűjtő diákjai jóvoltából egy úgynevezett Zrínyi-breviárium.

E gyűjtemény azóta is hozzásegíthet, hogy Zrínyitől jóval több szállóigét könyveljünk el, mint ahányat, nem sokat, Békés István fölvett ma is hasznos kézikönyvébe. Tallózzunk a becses kiadványban, amely megérdemelné, hogy új /netán bővített/ kiadást érjen meg!

A „férfi – nő, asszony” témakörben eleve nyelvközeli Zrínyi-sziporkák állnak:

„Soha … gonoszt nem szóltam, mert tudom, hogy nem férfi embernek, hanem asszonynak illendő dolog az, hogy mást rágalmazzon háta megett.
…, nincsen gonosz, amely az asszonytul nem jön.
…, az asszonyemberek ellophatják azt a titoknak kulcsát; nincs őnálok titok, az ő szájok bé nem záródhatik.
Ne közöld tehát asszonyemberrel titkodat, mert egyébiránt megcsalatkozol.”

zrinyi miklos kolto

Ábécé-rendben haladva, a „Titok” téma önállóan is előkerül. Magvas aforizmaszerűségek tára ez is:

”Nagy dolog az titok, …
Nem titok az, akit sok ember tud.
… magatok szájában is /alig/ maradhat a titok, verődik hogy kimenjen mint a must, …

Tudnod kell, hogy a titok kulcsa annak a ládának, ahol a te szerencséd fekszik és zárva vagyon, és egy nyíl aki a te páncélodat megjárja. Ne veszesd el a kulcsot; …
A titok hasonló a musthoz, amely meddig must forr, verődik a hordóban, örömest kimenne, de osztán ha borrá lészen, nem küszködik annyit a hordóval.
A titok az embernek szájábul kirepül, amikor meg sem gondolná az ember, … penig azért tett természet sáncot a nyelvnek; először az ajakat, azután a fogát, hogy jobban megtarthassa a titkot az ember.”

És már csak egyetlen idézet, kiemelve a „Haza, hazaszeretet, magyar /ság/” gyűjtéséből:

„… magyarnak nem azt kell tekinteni, hogy mi kedves, mi alkalmatos, hanem micsoda hazájának jobb és hasznosabb, …”

Alighanem épp ebben áll Zrínyinek – Rákóczin, Széchenyin, Kossuthon és másokon át – máig ható legszebb üzenete. Ezt kell, hogy tudatosítsa bennünk ez a kerek évforduló.

 

Holczer József

Irodalmi sorozatunk korábbi cikke:

Aki „nem mehetett el innen”… – 50 éve hunyt el Veres Péter

 

 

Hozzászólások