Aczél Gergő: Hátsó színpad – KÖNYVESPOLC

Aczél Gergő: Hátsó színpad – Könyvespolc – Amikor szépen felöltözve ülünk a színházi nézőtéren, várjuk a csodát… Azt, hogy megelevenedik a színpadon egy történet, érzelmeket tolmácsoló művészeket fogunk látni, s szinte elhisszük ezt a nem valós világot az előadás idejére. Szerencsés esetben belefeledkezünk, kikapcsolódunk a hétköznapokból, felüdülünk. (Pedig tudjuk, hogy a főszereplő aranyhaja paróka, a kristálykelyhekben áfonyalé vár koccintásra, s a vár nagy vaskapuja furnérlemezből készült…)

„Kérjük, kapcsolja ki mobiltelefonját, helyezkedjen el kényelmesen, és legyen tagja ön is a társulatnak! Jó szórakozást kívánunk.”

Az esetleg később eszünkbe jut, mennyi ember dolgozott ezen a produkción, míg sikerre vitték (és viszik alkalomról alkalomra.) A gondos, átélt színészi teljesítmény nagyon fontos, de csak egy összetevő. A színpad háta mögött egész „brigád” dolgozik, hogy a látvány tetsszen a nézőnek. A nézőközönség sokszor nem tud ezekről a láthatatlan szakemberekről, pedig egy-egy előadás alkalmával nagyon sok múlik rajtuk.

Kik ezek? Mit csinálnak a próbák alatt, majd a színpadon? Aczél Gergő Hátsó színpadának elolvasása után sokkal másabb szemmel nézünk a plakátokra, vagy más érzéssel veszünk színházjegyet. Szert teszünk némi színházi alapismeretre. Kire is gondolok? Milyen fogalmakat tanul az olvasó?

STATISZTÁK: A statiszta olyan mellékszereplő, akinek általában elmondandó szövege nincs; néma szereplő. Többnyire csak egy-két jelenetben fordul elő. A színház kisebb rendű segédszínésze. Tömegjeleneteknél vannak alkalmi statiszták is.

VILÁGOSÍTÓK: Lámpák és a lámpákhoz tartozó eszközök segítségével fényt bocsátanak a szereplőkre, illetve a díszletre. A fényhatásokkal hangulatot teremtenek a különféle jelenetekhez.

OLVASÓPRÓBA: a rendező összeül a színészekkel, a dramaturggal, a látványtervezővel, és egy asztal mellett ülve közösen elolvassák a szövegkönyvet. Ekkor születik meg a szereposztás, a rendező ekkor osztja meg a csapattal az előzetes elképzelést.

SNUR (zsinórpróba) A próbafolyamat utolsó fázisa. A zsinórpróba azt jelenti, hogy az előadást elejétől a végéig eljátsszák, megszakítás, kiszólás, vagy rendezői közbeszólás nélkül, mintha élesben történne.

SÚGÓ: Az a személy, aki a takarásból követi az előadást, és súg a színpadon levő színészeknek, ha elfelejtik a szöveget.

RENDEZŐI JOBB: A színpaddal szemben levő rendező jobb oldala, azaz a színpadon álló számára a bal oldal.

TAKARÁS: A színpad három oldalát körbevevő, általában fekete függönyök, melyek előtt az előadás játszódik s melyek mögött a bekészített kellékek, a belépésre várakozó színészek helyezkednek el, nem látszódva a nézőtérről.

JÁRÁSOK: A takarásokból nyitott keskeny bejáratok a színpadra, melyeken a színészek közlekednek. Ezek általában egy előadás alatt állandóak, és minden egyes be-, illetve kimenetelnél pontosan meghatározott „csapások” a színészek számára.

DRAMATURG: A rendező munkatársa, aki a szöveggel dolgozik: ő ír a meglévő szöveghez, ha kell, módosít rajta az elképzelt koncepció szerint, esetleg húz belőle. S persze vannak akik öltöztetnek, sminkelnek, frizurát készítenek . Ezáltal az előadás egy gördülékeny, összeforrott csapatmunka eredménye lesz. Fizikai munkával járul hozzá az előadáshoz a díszítőmunkás és a

SZÍNPADMESTER, aki technikailag a fő felelős az előadásért. Ő koordinálja és irányítja az előadás műszaki hátterét. Gondot visel arra, hogy minden előadáson a díszlet az eredeti állapotában kerüljön színpadra, és az ő feladata a díszlet „működtetése” (de sokszor hatáskörébe tartozik az előadás fénytechnikai és hangtechnikai koordinálása is).

Aczél Gergő kötete a színházi háttéremberek könyve. A róluk szóló, lazán kapcsolódó történetek humorral, állandó szereplőkkel, kisebb konfliktusokon és drámákon át rajzolják meg egy évad és egy társulat kontúrjait. Szokások, szabályok és tradíciók, barátságok, tekintély, – amik a kis fogaskerekek forgását színházi előadássá rendezik.

RÉSZLET Aczél Gergő Hátsó színpad című könyvéből:

„A dühös oroszlán akkora pofont kevert le a hercegnőnek, hogy ilyet még Thália templomában is ritkán látni. Döbbenten állunk, igazi színházi pillanat, úgy tűnik, vér fog serkenni a bőre alól. A színpad sokat megélt deszkái is csodálkozva figyelik az eseményeket, és kíváncsian várják a folytatást. Hogy milyen lesz a dramaturgia, merre kanyarog majd a cselekmény. Vajon megértjük-e majd, mi vezetett idáig, hogy ez a kedves pár, akik az első felvonásban még szerelmesen bújtak össze a sivatagi pálmafákat imitáló furnérok alatt, most mitől váltak sértett és haragos időzített bombává? Helyesebben csak az oroszlán. A hercegnő nem mozdul, szégyentől is vörös arcán meglátszanak az ujjak körvonalai. Az oroszlán bősz haragjának hullámait meglovagolva tűnik el a sivatag aranysárga dombjai mögött, és rettenetes bosszút esküszik.

Szerepel a jelenetben egy félszemű tevehajcsár is, aki – velünk ellentétben – pontosan tudja a bili kiborulásának okát, és most kissé távolabbról riadtan figyeli az eseményeket. Magányosan áll egy barlang bejáratánál, ahová épp az oroszlánok szoktak behúzódni az eső elől, de ezúttal érzik, hogy ez nem lenne helyénvaló. A tevehajcsár tanácstalan. Harag, félelem, büszkeség és szégyen kavarog benne. „Miért mondta el? Nem ez volt a terv” – gondolja magában, és egy pillanatra újra elönti az a mámor, amit negyedórája érzett egy másik „jelenetben”.

Aczél Gergő szerző arról mesél, hogy a nagy nevek árnyékában hogyan éli át az előadásokat egy statiszta, egy stúdiós, vagy a tánckar egy névtelen tagja. Bizony, ők is megélnek néha drámákat, – például egyet elmesél a szerző: mi történt akkor, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok egy estéjén a „szereplő” lovak megbokrosodtak… Érzékeny szívvel elmesélt epizódok ezek, nem kevés humorral átszőve. Figyeljünk csak! Mit mond a színházi hangosbeszélő?

„Na, drágáim! A szünetnek vége, elkezdjük a második felvonást, a díszítőket, a tuttit, statisztákat, hangosítót, világosítót kérem, fáradjanak a helyükre. Zenekart kérem a zenekari árokba, farkasok, lovagok, Arthúr király, Varázslót kérem a dugóba. Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy a hívás nem fakultatív, kötelező érvénnyel bír, induljatok el drágáim! Második felvonás, mindenkit kérek a helyére! Elindulunk.”

Így zajlik az élet a kulisszák mögött. A történeteknek visszatérő szereplői vannak: Döme, Geri, Zsolti stb. A szerző szerint az elmesélt sztorik 99%-át nem a fantázia szülte, hanem megestek Thália templomában. Aczél Gergő „begyűjtötte”, hallotta a büfében, elmesélték neki a szünetekben, vagy maga élte meg némelyiket, s végül könyvvé formálta. Olyan ismerősek lesznek a szereplők, mintha az olvasó is a társulat tagja lenne.

“Ezek azok a történetek, amiket mi színészek évek múlva egy osztálytalálkozón, egy egyébként unalmas szakmai eseményen vagy akár két szinkron között a büfében, hangos nevetések vagy éppen szégyenkezések közepette elevenítünk fel. A háttérben történő, titkos események. Szigorúan egymás közt. Megható pillanatok, kínos helyzetek, kellemetlen találkozások, színpadi bakik, ciki kollégák és a többi. És ezek azok a történetek, amik a közönséget bár a legjobban érdeklik, sosem jut el hozzájuk, mert csak a bennfenteseké! Gergőnek és nyers őszinteségének hála, most végre minden olvasó igen mélyen be lesz avatva!” (Oroszlán Szonja színésznő, énekes)

Aczél Gergő, a szerző színházi ember: táncos, koreográfus, régóta ír verseket, dalszövegeket, sokoldalú tehetség, szerepelt az első Megasztárban is. A könyv stílusa meglepően naturális, néhol vulgáris, fiatalos, szókimondó. Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg. 

Aczél Gergő könyvét ajánlom szeretettel azoknak az olvasóknak, akik szeretik és csodálják a színház világát nézőként, de túl kívánnak látni a fényekkel teli illúzión, és megtudni olyan titkokat, melyeket csak azok ismernek, akik a hátsó színpad falai között dolgoznak.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink