Ciocan: És reggel jönnek az oroszok – Könyvespolc

Iulian Ciocan: És reggel jönnek az oroszok – Ez a történet olyan, mint egy groteszk és félelmetes mese, ami a moldovaiak egyik legnagyobb félelmén alapul. Mi is a groteszk? A félelmetes, a torz és a fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel. Mivel ilyen összetett, a rémület és nevetés együttes hatását váltja ki.

Hozzávetőleg Csongrád-Csanád megyényi, kevesebb, mint félmillió lakosú földsávról van szó a regényben, amelyet nyugatról Moldova, keletről Ukrajna határol. Az előbbivel folytatott rövid háborút követően orosz segítséggel, 1992-ben szakadt el Kisinyovtól. A moldáv, ukrán, orosz, gagauz kevert népességű, egyetlen ENSZ-tagország által sem elismert területen a becslések szerint máig másfél ezer fős orosz „békefenntartó” alakulat állomásozik…

Amint a nemrég a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon járt író elmondta, 2012-ben kezdett el dolgozni az És reggel jönnek az oroszokon. A kisinyoviak egyik felének félelmét színre vivő kötet jövőbe látónak bizonyult: 2014-ben Oroszország bekebelezte a Krím-félszigetet, vagyis a valóság kisvártatva beelőzte a fikciót.

A 2022 óta tartó orosz-ukrán háború hadműveleteinek ismeretében még inkább dermesztő olvasni a regény epizódjait. A közelmúlt híreiből ismerősek ugyanis a határ felé reménytelenül araszoló kocsisorok, az önkényes lakásfoglalások és az egymás ellen forduló házastársak szomorú esete sem ritkaság…

Iulian Ciocan regénye feltárja a kelet-európai lelkekben a rendszerváltozás óta dúló háborút. Az És reggel jönnek az oroszok keserédes humorral viszi színre az ismerős érzést: túl kicsik vagyunk.

Miről is olvashatunk? Brassóban, 1995-ben befejezett egyetemi évei után Marcel Pulbere , a főhős friss diplomásként visszatér Kisinyovba, és úgy érzi, mint minden optimista fiatal, hogy frissen végzett filológusként végre kinyílik előtte a világ, s a lehetőségek majd szinte „kínálják magukat”. Arról ábrándozik, hogy a lepusztult kollégiumi szobákban és a kevés izgalmat kínáló irodalmi vitakörökben átvészelt szűk esztendők végeztével Moldovában vár rá a Kánaán.

Ugyanakkor mi a valós helyzet? A valóság már az állomáson „pofon csapja”. A peronon fáradt tekintetű, csontsovány aggastyánok kínálják rissz-rossz porcelánjaikat, edénykészletüket, karikagyűrűiket és kakukkos óráikat, ”értékeiket”. Kiárusított életük utolsó vagyontárgyait bocsátják áruba a honfitársai, hogy élelmet szerezzenek. Alkoholizmus és mélabú, szegénység és anarchia. Ez a szomorú valóság. Az élet kíméletlenül sanyargatja a moldovaiakat, társadalmi helyzetüktől függetlenül.

Van egy értékes kézirata Marcelnak, disztopikus regény. (A disztópia valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ/társadalom víziója. Az utópia negatív változata.) Miután egy kis kiadóban megjelenteti ezt a disztópikus forgatókönyvét, a fiatal író egy perben találja magát, ahol hazaárulással vádolják. Kisinyov, a helyszín, egy szürke város, jellegtelen, amit elnyelt a rendszerváltás- írja a hőséhez hasonlóan Brassóban diplomát szerző fiatalember. Hruscsov-korabeli szoc-reál tömbházak, koszos trolibuszok, ragacsos rétes és savanyú bortól dűllöngélő emberek – itt tartunk.

Az És reggel jönnek az oroszok egyik történetszála a kilencvenes évek közepi Moldovát mutatja be. A regényből kiderül, a Vörös Hadsereg kivonulása okozta talmi eufória hamar lecsengett… Nézzünk körül az író szemével! A független Moldovában pár év alatt megkoptak a bútorok, a hosszú nélkülözés árán megvásárolt perzsaszőnyegbe molyok fészkelték be magukat. Az asztal szinte sosem roskadozik már az ennivalóktól, a háztartási gépek öregek, egymás után mondják föl a szolgálatot, a ruhák avittak.

Az érettségin puskázó diákok, a zsebtolvajok, a csaló eladók, a csúszópénzt elfogadó vámosok, bírók, rendőrök, a csúszópénzt adó egyetemisták, a befolyásolásra szakosodott hivatalnokok, a »borítékos fizetésben« egyesült alkalmazók és alkalmazottak, az óriási, tornyos villákat építtető rektorok és városvezetők világa ez.

A tipikus kisinyovi enteriőr bemutatásával az És reggel jönnek az oroszok írója megmutatja, mi az, amit a megszállók hagytak maguk után. A nagyipar összeomlása miatt utcára került munkások sorsát, a turkálók felvirágzását, az alkohol töretlen népszerűségét, a földre terített, koszos nejlonról kínált gyümölcsöket, a szegénység és kilátástalanság okozta társadalmi tüneteket a kelet-európai olvasó egyből felismeri. Ahogy a megszállás hosszú évtizedei alatt kitanult ügyeskedés, a belénk költözött gyanakvás, valamint a hirtelen jött szabadság keretei között átélt elveszettség és tehetetlenség sem ismeretlenek nekünk a nem is oly régmúltból.

A hiány olyannyira a mindennapok része lett, hogy a frissen végzett bölcsésznek, Marcel Pulberének halkonzervek viszonteladójaként kell megkeresnie a napi betevőt. Ám a visszanyert önrendelkezés éveiben Ciocan regénye szerint az anyagi ellehetetlenülésnél is nagyobb kihívásokkal találta szembe magát a szocializmus által térdre kényszerített társadalom. A reflexek lassabban változnak ugyanis, mint a politikai rendszerek. Így aztán hamar kiderül, hogy az újak se sokkal jobbak, mint a régiek.

Ciocan látlelete szerint a felszínen maradás érdekében a lakosok vállalt becsületsüllyesztő kompromisszumokat vállaltak. Nincs már lázadó, csak sumákolók vannak. (Rá akarják beszélni, hogy az egyetemen, ahol tanársegéd, szisztematikusan buktasson, s a bukott diákokat előre beszervezett kollegákhoz irányítsa korrepetálásra, – majd ők is buktatnak, akkor küldenek diákot őhozzá is. Plusz pénzkereset. Elutasítja.)

Fanyar humora és tisztánlátása miatt Iulian Ciocant a legfigyelemreméltóbb írói hangként tartják számon Moldovában. Lássuk be: a Kárpátokon innen sem kivételes dolog a sumákolás. Az És reggel jönnek az oroszokból kirajzolódó káröröm kissé átjár bennünket is. A mások kudarcaiból erőt merítők, – mutat rá Ciocan, – halálra ítélt társadalmat építenek. / Ehhez az oroszoknak sem kell visszatérnie./

A regény rávilágít arra is, hogy ami a moldovaiak egy részének a felszabadítás, a lakosság másik felének ugyanaz megszállást jelent. A polarizált társadalmak gyengék és sebezhetők. Igazából az egykori megszállóik játékszerei.

És reggel jönnek az oroszok – mégiscsak kiemelten fontos olvasmány nekünk 2024 őszétől kezdve idehaza. Keressék! Olvassák!

A szerzőről:

Iulian Ciocan 1968-ban született. Moldova fővárosában, Kisinyovban él és dolgozik.
Irodalomtudományi tanulmányai után újságírói karrierbe kezdett, és kritikai esszéket publikált. A román és a moldovai írószövetség tagja, külföldön is jelentős sikereket ért el, műveit több nyelvre lefordították. A regényírás mellett kritikusként és rádiós műsorvezetőként is tevékeny .

Részlet a könyvből:

Hirtelen feltűnt az égen egy zúgó MiG-35-ös. A MiG-ből kilőtt rakéta elképesztő sebességgel száguldott a moldovai kormánytagokat szállító, már a repülőtér fölött ötven méter magasan szálló gép felé. Néhány másodperc múlva a kormánytagok utasszállítója fülsiketítő robbanással többezer kétségbeesett darabra hullott szét. A többi ostromlóval együtt Nicanor Turturicã is sokáig állt mozdulatlanul és kiüresedve, semmibe révedő tekintettel.

A megrökönyödésből elsőként a kibomlott hajú, hisztérikus, a rendőrök által megvert nő tért magához. Szikrázó szemmel mindenkihez odament, magából kikelve ugyanazt a fura mondatot ismételve: „Kedveseim, már csak egy éjszakátok van, amikor azt tehettek, amit akartok, vagy amit még nem tettetek, egyetlen éjszaka, mert reggel jönnek az oroszok…”

Iulian Ciocan: És reggel jönnek az oroszok – Athenaeum Kiadó

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink a szerzőtől