A Kaukázus Svájca: Grúzia – A Covid világjárvány idején a lezárások, az országok szigorú beutazási szabályai alaposan megtépázták a turizmus lehetőségeit. 2021 nyarán úgy tűnt, hogy lassan beindulnak az utazások, az oltások lehetővé tették a tervezgetéseket. Mi a keleti vakcináinkkal Nyugat felé nem kacsintgathattunk, azonban pont ez a szigorúság tette lehetővé, hogy egy olyan országot látogassunk meg, amely eddig nem volt a terveinkben. A pécsi utazási klub Grúziába, vagy ahogy most már nevezni kell, Georgiába szervezett repülős utat.

gruzia

Upliszikhe barlangváros

Mielőtt elutaztunk, csak közhelyek jutottak eszünkbe erről az országról: volt szovjet köztársaság, a Kaukázus vad hegyei és az ott élő marcona emberek, Európa és Ázsia találkozása, Fekete-tenger és nem utolsó sorban Sztálin. Természetesen elolvastam az útikönyveket, és keresgéltem az interneten is. Egyre jobban világossá vált, hogy olyan helyet keresünk fel, amely több évezredes kultúrájával, keresztény gyökereivel, természeti szépségeivel méltán lehet utazásunk célpontja.

Kamaszkorom kedvenc olvasmányai közé tartoztak a görög regék, ezek közül az egyik legizgalmasabb az aranygyapjúról szóló szövevényes történet volt. Ahogy a közel háromórás repülőúttal megérkeztünk Kutaisziba, lépten nyomon ebbe a történetbe botlottunk. Nem is csoda, hiszen a város egykor a Kolkhisz királyság fővárosa volt, az Aranygyapjút kereső argonauták célpontja. Ennek állítottak emléket egy csodálatos arany szökőkúttal, amelyen a kolkhiszi ásatások szobrainak másolatát láthatjuk.

                           

             Nina-kereszt                                                                  Sárkányölő Szent György szobra

Grúzia Örményország után a világon a második, amelyik államvallássá tette a kereszténységet. A Kr. u. 4. században egy szentéletű asszony, Kappadóciai Szent Nina prédikációihoz fűződik elterjesztése. Minden templomban látható az úgynevezett Nina kereszt: két keresztbe tett szőlővessző. A grúzok ma is nagyon vallásosak, a keleti keresztényekhez tartoznak. Maga az ország elnevezése is egy szentről, Sárkányölő Szent Györgyről kapta a nevét: Georgia, oroszul Grúzia.

Az országnak gyönyörű ősi templomai vannak, melyek közül több az UNESCO világörökségek listáján is megtalálható. Jártunk Kutaisziben a Bagrati katedrálisban, mely a 11. században épült, majd a művelődés, oktatás, filozófia vallás szentélyében a Gelati kolostorban is, ahol az ország nagy királyának, IV. „Építő” Dávidnak földi maradványait őrzik. Az egyik legnagyobb élményünk a Gergeti Szentháromság templom, kolostor felkeresése volt.

600 éves falak

Ez már messze a Kaukázusban, az 5047 m magas Kazbek csúcsa alatt (amihez a görög mitológia szerint Prometheuszt odaláncolták az istenek) 2200 m magasan található. Gyalog küzdöttük le a kb. 600 m-es szintkülönbséget, gyönyörködve a környező hegyek látványában. A 700 éves templom nem hiába épült ilyen magaslaton, menedékül szolgált az idegen támadások idején az állam kincstárának.

Grúzia történetének aranykora a 11-13. századra tehető a már említett Dávid király és Tamar királynő uralkodásának idejére.

Mindkettejüket ma is tisztelet övezi. A kutaiszi repülőteret Dávid királyról nevezték el, Tamar királynőt pedig szentként tisztelik. Neve többször szóba került, amikor két barlangvárost kerestünk fel: Vardziát és Upliszikhét. Az előbbi Tamar királynő székhelye volt a mongol támadások idején, de az utóbbiban is megfordult. Vardzia barlangjait úgy faragták ki, hogy a völgyből egyáltalán nem lehetett látni, hogy a hegy gyomrában egy egész város található. Csak egy nagy földcsuszamlásnak köszönhető, hogy előbukkantak a lakások, templomok, borospincék, a gyógyszertár, a víztározó.

Vardzia barlangjai

Grúzia kétszer került orosz fennhatóság alá. Először az 1800-as évek elejétől egy békés megegyezést követően 1917-ig, az Orosz Birodalom széthullásáig. Ebbe a békebeli időszakba csöppentünk, amikor Borjomi klimatikus gyógyhelyén sétálgattunk. Majd 1921-től, a szovjetek támadása után megalakul a Szovjet-Grúzia. Így érthető, hogy lett Lenin után a szovjet nép nagy vezére, Gori város szülöttje Joszif Dzsugasvili, ismertebb nevén Joszif Visszarionovics Sztálin. Emlékét egy múzeum őrzi Goriban.

Én úgy képzeltem, hogy ebben a múzeumban szembesülünk azzal, hogy a diktátor miatt sokmillió ember került Szibériába, nyomorodott meg, és vesztette életét. Ezzel szemben egy időutazás részesei lehettünk, egy olyan kiállítást láthattunk az úgynevezett Sztálin – barokk stílusban, amit azért rendeztek be, hogy a Generalisszimuszt piedesztálra emelje. Még jó, hogy a csoportunkban volt egy történész professzor, aki szinte minden képről, dokumentumról órákig tudott volna beszélni, s mi szívesen hallgattuk volna órákig érdekes előadását.

   

Tbiliszi a magasból, Borjomi klimatikus gyógyhely, Jellegzetes kupolás fürdők

Az ország fővárosában, Tbilisziben is eltöltöttünk két napot. Érdekes kettősség jellemzi a várost: sok szebb napokat látott, jellemzően orosz stílusú, faerkélyes ház sorakozik a hegyoldal utcáin, ódon, kupolás, földalatti fürdők hívogatják a turistákat. Ugyanakkor fantasztikus modern épületeket lehet látni, a város feletti hegyre pedig vadonatúj felvonó szállítja a kíváncsi utasokat. Különösen este elevenedik meg a város, tele van vidám fiatalokkal, kellemes éttermekkel, szépen kivilágított parkokkal.

gruzia

Egy kis csevegés

A főváros központi sugárútja a budapesti Andrássy útra emlékeztet. Nagyon tetszett a sok bronzból készült kisebb-nagyobb zsánerszobor: lámpagyújtogató, zenészek, padon ülő beszélgető férfiak.

Különös élményben volt részünk, mikor meglátogattuk a hegy tetejét uraló hatalmas ortodox katedrálist. Ebben a templomkomplexumban valamelyik szinten, vagy éppen több helyen is párhuzamosan szertartások folynak. Az ortodox vallási rituáléban fontos szerepe van az éneklésnek. Órákig tudtuk volna hallgatni a három pópát, akiknek énekhangja felemelően betöltötte a hatalmas teret.

gruzia

Szentháromság székesegyház Tbilisziben

 

A következő részben: Irány a fenséges Kaukázus!

 

Szöveg és képek: Korompai Mónika

 

A szerző előző cikke magazinunkban:

Kalandozások az olasz csizma sarkán – Puglia

 

Hozzászólások