ÉRDEKES ÉVFORDULÓK című sorozatunk első cikke a LEGO játék történetét dolgozta fel. A következőben a Theodóra ásványvíz jubileumáról olvashattak. 50 éves a HONISMERET című folyóirat, adta tudtul az előző cikk. Az oktatás történetében merültünk el a 240 éves a Budapesti Műszaki Egyetem című cikkben. A Földről, a felfedezőkről tájékozódhatunk most. 150 éves a Magyar Földrajzi Társaság.

magyar foldrajzi tarsasag

MOTTÓ: Terram mente peragro – Ésszel járom be a Földet.

Talán nincs is olyan gyerek, s felnőtt is alig, aki ha egy földgömb közelébe férkőzhet, nem forgatja meg, nem teszi ujját egy ismeretlen földrészre, a képzelet szárnyán nem repül oda pár percre. Elvarázsolva szemléljük a forgatás következtében suhanó hegyeket, völgyeket, tengereket. A földrajz lenyűgözi a figyelmünket kis időre.

A Magyar Földrajzi Társaság idén lett 150 éves, mely az egyik legnagyobb múltú földrajzi társaság egész Európában. Tudósaink az elmúlt évszázadokban megszámlálhatatlan fehér foltot tüntettek el a térképről, vagyis nagyon is sokat tettek a nagy közösbe.

„A lehető leglélekölőbb, legunalmasabb tárggyá tették a legszebb tárgyat, borzalmas fenyítő eszközévé a gyermeknek, üdítő jutalom helyett, amire a földrajz hivatva van.” (Földrajzi Közlemények, 1914.)”

A Magyar Földrajzi Társaság (MFT) 1872-ben alakult meg Hunfalvy Jánosnak, a földrajzi tanszék vezetőjének kezdeményezésére. A társaság azzal a céllal jött létre, hogy a földrajztudományt és a geográfia hazai eredményeit népszerűsítse. A társaság megalakulása óta összesen 44 alelnöke, illetve társelnöke, 85 belföldi és 90 külföldi tiszteleti tagja volt. Tagjai (akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatóprofesszorok) a magyar földrajztudomány legjelesebb tudósai köréből kerültek ki. Folyóiratot indítottak, könyvsorozatot jelentettek meg, tudományos cikkeket fordítottak.

„Részt vettünk a nemzetközi földrajzi összejöveteleken, amelyeknek eredménye lett, hogy társaságunkat a külföldön is tekintély számba veszik. A külfölddel való összeköttetést azzal is igyekeztünk szorosabbra fűzni, hogy meghívtuk a földrajzi tudomány jeleseit társaságunkba felolvasások tartására.” – Erődi-Harrach Béla nyilatkozata 1904-ben a Magyar Földrajzi Társaság addigi munkájáról.

A 20. század eleje a Magyar Földrajzi Társaság aranykorának is nevezhető.

Ekkorra a taglétszám már elérte az 1600 főt, illetve Teleki Pál javaslatára 1912. januárjában megalakult a Gazdaságföldrajzi Szakosztály a társaságon belül. A két világháború közötti időszakot a nemzetközi elszigetelődés, anyagi nehézségek, oktatásügyi problémák és a tudományos kutatás visszaesése jellemezte. 1929-ben jelent meg a társaság új folyóirata, a Földgömb. Eredményeként az ekkor kevesebb, mint 700 fős taglétszám már 1930-ban 2100 fő fölé, 1931-ben pedig az előfizetőkkel (akik automatikusan a társaság tagjai lettek) 8500 főre emelkedik. 1947-ben megemlékeztek a társaság megalakulásának 75. évfordulójáról.

1952-ben a Magyar Földrajzi Társaság elnöke Bulla Béla lett, Koch Ferenc főszerkesztésében pedig új számokkal jelent meg a Földrajzi Közlemények. Kiépült a többi szakosztály és a vidéki osztályok hálózata. A nemzetközi kapcsolatok fokozatosan újjáéledtek az 1950-es évektől kezdődően. A társaság küldöttei részt vehettek a Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson Rio de Janeiróban, ahol felvették Magyarországot a Nemzetközi Földrajzi Unióba. 1971-ben pedig Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Földrajzi Unió Európai Regionális Konferenciáját. Számos kitüntetést alapítottak. Legismertebb a Kőrösi Csoma Sándor emlékérem és a Teleki Sámuel emlékérem. Ma is élénk közösségi élet folyik a társaságban. Konferenciákat, vitákat, versenyeket rendeznek.

A Magyar Földrajzi Társaság bemutatkozó filmje  

 

Milyen tantárgy/tudományág a földrajz? Az ember életteréül szolgáló Föld megismerése mellett szükséges, hogy az emberek megértsék az ott lejátszódó természeti és társadalmi jelenségeket, a bennük megnyilvánuló kölcsönhatások tér- és időbeli jellemzőit. Mikortól van földrajztanítás a világon? A válasz attól függ, hogyan értelmezzük a tanítást. A földrajzi jellegű ismeretek átadására és azok alkalmazására mindig szükség volt, amióta emberek élnek a Földön, tehát mondhatnánk, a földrajztanítás egyidős az emberiséggel.

A történelem során együtt fejlődött a társadalommal, a földrajztudománnyal. Comenius Ámos János (1592–1670) volt, aki ugyan csak négy évig (1650–1654) tanított Magyarországon, a sárospataki református kollégiumban, munkássága nagy hatással volt a földrajzi ismeretek továbbadására. Személyében a földrajz módszertanának megalapítóját tisztelhetjük. „Orbis Sensualium Pictus” („A látható világ képekben”, 1658) és „Didactica Magna” („Nagy oktatástan”, 1657) című művei csillagászati és természetföldrajzi alapismereteket is tartalmaztak.

A 18. században már egyre több helyen használtak latin és német nyelvű földrajztankönyveket, amelyeket olykor magyarra is lefordítottak. A „Ratio Educationis” (magyarul „A nevelés rendje”) 1777-es megjelenésével új történet kezdődött az iskolarendszerben, az oktatás tartalmában és módszertanában egyaránt. E latin nyelvű tanügyi szabályzat hatására megteremtődött Magyarországon az egységes iskolarendszer. Már előírták, hogy milyen tantárgyakat, és azokat milyen tananyaggal kell tanítani. A földrajztanítás szempontjából kiemelkedő a jelentősége, hogy a földrajzot önálló és kötelező tantárggyá tette. Ebben az időben készítette el a debreceni kollégiumban Budai Ézsaiás tanítványai közreműködésével az első magyar iskolai atlaszt.

Erről többet ITT olvashatunk. 

A földrajzi felfedezések kora tette szükségessé, hogy a tudósok foglalkozzanak a Föld felszínével, megfigyeléseket tegyenek, ezeket megvitassák, majd kezdetleges térképen rögzítsék. A 15. század-tól, a portugál Tengerész Henrik fellépésétől a 18. század végéig tartott az európai kultúra kiterjesztése és a globalizáció kezdete. A kor a portugálok és a spanyolok atlanti-óceáni útjaival kezdődött. E két nemzethez a 15. század végén csatlakoztak az angolok, majd később a hollandok és a franciák is. A gyarmatosítás és a merkantilizmus széles körben elterjedtek Európában. E korszak alatt számos olyan területet fedeztek fel, amelyek korábban ismeretlenek voltak az európaiak számára, bár a legtöbb lakott volt. Nem európai nézőpontból értelmezve a felfedezések kora a hódítók és a betolakodók érkezését jelenti.

magyar foldrajzi tarsasag

A nagy földrajzi felfedezések óriási jelentőségűeknek bizonyultak, hiszen alapvetően formálták át az európai civilizáció világképét, kultúráját, társadalmát és gazdaságát. Amerika, az úgynevezett “Újvilág” felfedezése jelentőségét mutatja, hogy 1492-es felfedezésével lezárult a középkor, és megkezdődött egy modernebb időszak, az újkor.

Ma már az eszközök tárháza végtelen, a lejegyzett adatok pontosak és gyorsak, köszönhetően az internet csodájának. Azért térképeket böngészni, képzeletben idegen tájakon járni ma is öröm. Ne röstelljék, ha a fantáziájuk segítségével is szoktak néha utazni! 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó cikkünk:

240 éves a Budapesti Műszaki Egyetem

 

Hozzászólások