,,Valami volt/Mint mikor megakad az óra/s tovább ketyeg,/ egy szomorú angyal szivárványra mosolyog/ és újra pityereg.” (Dsida Jenő)

Zsolnai Tímea, a Magyar Kézműves Remek 2014. évi közönségdíjasa néha tollat is ragad. A díj hírére és csodálatos alkotásaira az interneten figyeltem fel, és vallatóra fogtam a kitüntetett művésznőt. Beszélgetésünk kezdetén Tímea elmondta, hogy a foglalkozása művészetterapeuta.

 

zsolnai_timea17

 

Az ilyen csodálatos dolgok elkészítéséhez rendkívüli kézügyesség szükséges. Kitől örökölted? Mi volt a szüleid foglalkozása?

Édesanyám tanítónő, édesapám elektronikai műszerész volt. Mindkettőjük nagyon jó kézügyességgel van megáldva. Nagymamám gyönyörűen kézimunkázott. Édesapám vonalán több unokatestvérem is nagyon ügyes kezű, kreatív, sok szép dolgot készítenek. Édesanyám családjában viszont nagyon sokan játszanak/játszottak hangszeren. Azt hiszem, a zene szeretetét Tőlük – és édesapámtól – örököltem. Hét évig jártam zeneiskolába. Ma is gyakran ülök a zongora mellé, s akár örömömben, akár bánatomban szívesen játszom a hangszeren. Számomra a zene és az alkotás elválaszthatatlanok. Mindig szól a zene, ha dolgozom. Ellazít, kikapcsol, ráhangol az alkotásra.

Van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem nagyszüleimnél egy Fejér megyei icipici településen. Barátnőmmel álladóan a közeli hegyeket, a bauxithányókat jártuk, érdekes kövek, csigák után kutatva, vagy a közeli kis tónál fogtuk a békákat. Imádtam a természetet. Délután fülig sárosan, bauxitosan kerültem elő, nagymamám „nagy” örömére. Esténként nagypapám elővette a hegedűjét, és a szenesládán ülve, szájtátva hallgattam a játékát. Egyik ujját elvesztette, így áthúrozta a hangszert, és megtanult bal kézzel hegedülni… Gyönyörűen játszott. Saját szerzeményei voltak. Dalai még most is fülemben csengenek. Akkor még talán nem is gondoltam arra, hogy felnőttként micsoda hatással lesznek rám ezek az emlékek…

 

zsolnai_timea1

Töklámpások

Mi az eredeti foglalkozásod? Mikor kezdtél el alkotni? Hogyan ismerted fel a képességeidet?

Az alkotás mindig is jelen volt életemben. Gyermekkoromban is állandóan rajzoltam. A középiskola évei alatt egyre nőtt bennem az alkotási vágy, a rajzolás mellett festegetni kezdtem. Abban az időben mindenképpen művészeti pályán képzeltem el a jövőmet. Nagyon boldog voltam, hogy elsőre felvettek az Iparművészetire. Mesterem Bod Éva Munkácsy-díjas keramikus művész volt. Igen nagy szomorúsággal töltött el, hogy az időközben fellépő betegségem miatt nem fejezhettem be az iskolát.

Akkor úgy gondoltam, hogy talán mégsem ezt az utat szánták nekem Fentről. Így választottam a segítő szakmát, és tanultam szociális munkásnak. Szakdolgozatomat a művészet és a segítő szakma kapcsolatáról írtam. Konzulensem, művésztanárom, Granasztói Szilvia ajánlotta, hogy folytassam a tanulmányaimat, ő ajánlotta figyelmembe a pécsi egyetem művészetterapeuta képzését. Mindketten úgy gondoltuk, ez a végzettség lesz az, ami IGAZÁN nekem való, s az iskola olyan képzést ad, mellyel azt végezhetem majd, ami a szívem vágya: művészeti eszközökkel történő segítségnyújtás.

 

zsolnai_timea4

 

Volt az életedben egy óriási tragédia. Tudom, azt akarod, hogy ne sajnálatból tetsszenek az alkotásaid, hanem lássák meg a valós értékeket benne. Timikém, ezek csodálatos alkotások! Elmondanád, hogy mi történt a gyermekeddel?

A házasságomból két fiam született, Dávid és Máté. Válásomat követően a két gyermek velem maradt, de a betegségem egyre súlyosabb formát öltött. A mindennapos rohamok miatt rendszeresen szállított a mentő a sürgősségire. A munkámat elvesztettem. A kicsik ellátása egyre nehezebbé, majd lehetetlenné vált, így édesapjukhoz kerültek. Hosszú, gyötrődéses időszak döntése volt ez. Feltettem magamban a kérdést: Melyik az előbbre való: az anyai szeretet vagy a gyerekek biztonsága? Rá kellett döbbennem, hogy itt már az anyai szeretet kevés… Így mondtam le a nevelésükről. Ezt azonban úgy élték meg a gyerekek, hogy „eldobtam őket magamtól” – nem volt lehetőségem elmagyarázni nekik a valós okot. A döntésemet soha nem tudtam feldolgozni.

Minden évben hónapokat töltöttem a kórházban depresszió miatt. Az a gondolat tartotta bennem a lelket, hogy ha a fiaim felnőnek, lesz rá alkalmam, hogy elmondjam nekik az igazságot, s megértessem velük, hogy a döntésemet az ő érdekükben hoztam, s elmondhatom majd nekik, hogy mennyire szeretem őket. A kórházi kezelések alatt sokat festettem. 10 év múlva a kisebbik fiam, Máté megkeresett. Szavak nélkül is tudtuk, hogy megértette korábbi döntésem okát. Végre helyreállt a kapcsolat közöttünk. Rendszeresen járt hozzám, megosztotta velem örömét, bánatát, beavatott apró kis „titkaiba”. Úgy éreztem, hogy megérte kitartani, várni. Bár iszonyatosan hosszú és nehéz időszak van a hátam mögött, de a türelem meghozta gyümölcsét.

 

zsolnai_timea5

 

Gondoltam, kiállítást rendezek az elmúlt évek kórházi kezelései alatt született munkáimból, s a megnyitón majd beszélek a jelenlevőknek az alkotás fontosságáról. Arról, hogy hogyan segít az alkotás a talpra állásban. Már meg volt szervezve a kiállítás, kimentek a meghívók is. A megnyitó előtt 2 héttel Máté (2 éve) egy autóbalesetben vesztette életét, 3 nappal az érettségi előtt. Azon a napon, mikor megkapta az értesítést, hogy felvették egy tengerjáró hajóra dolgozni – ez volt a vágya. 20 éves volt.

Teljesen összeomlottam. Hogyan lehet ilyen állapotban megtartani egy kiállítás-megnyitót?! De akkor arra gondoltam, ha most nagyon erős leszek és megteszem, akkor később már soha nem kerülhetek olyan feladat elé, melyről úgy érzem, hogy képtelen vagyok megoldani. Mindig gondolhatok arra, hogy „ha akkor, abban a helyzetben képes voltam megtartani azt a megnyitót, akkor ezt a feladatot is meg fogom tudni oldani…”. S úgy gondoltam, ha csak EGY ember számára is segítséget jelenthet mindaz, ami elhangzik a megnyitón a talpra állással kapcsolatban – már megérte…
Megcsináltam. Senki sem tudta, hogy mi történt, senkinek nem beszéltem róla. A vendégek a festményeket látták, mint egy gyógyulási folyamat „dokumentációit”. Nem tudták, hogy mi van a háttérben.

 

zsolnai_timea9

Azután…

Abban az időben szinte minden megváltozott körülöttem. Kimondhatatlanul nehéz hónapok következtek. Máté halálát követően a 2. hónapban találkoztam először Gősi Vali – sorstársam – verseivel, melyek nagyon megérintették a lelkemet. Vali ezekben a versekben Zoltán fiához „beszél”, neki üzen s mondja el gondolatait, érzéseit – mindazt, amit én nem tudok szavakban önteni. Úgy éreztem, hogy helyettem beszélnek a sorai…

A versekhez gyapjúképeket készítettem, így tettem teljessé mindazt, amit akkor éreztem. Számomra a gyapjú szimbolizálja az anya-gyermek kapcsolatot, annak „puhaságát”, „lágyságát” és melegét.  Minden olyan motívumot, mely a gyermekkel, az eltávozott lélekkel kapcsolatos (gyermek, univerzum, angyal, stb.), színes gyapjúval raktam ki. Erre helyeztem üveglapot, melynek másik oldalára festettem azon motívumokat, melyek a jelent, a realitást szimbolizálják (anya, életfa, stb.). Az üveglap is jelentéssel bír. Egyfajta kapu a két világ, a két dimenzió között – melyen keresztül átláthatunk, beszélhetünk a másikhoz, de már nem érinthetjük meg egymást…

 

zsolnai_timea8

Aludj, kisfiam!

Közös anyagunk „Anyák, ha sírnak…” címmel került bemutatásra Székesfehérváron tavaly, Máté születésnapján. Mi ezzel szerettünk volna emléket állítani gyermekeinknek. Egyszeri kiállításnak képzeltük, de azóta már számos helyre meghívtak bennünket. Rengeteg visszajelzés érkezett, hogy milyen sokat segítenek másoknak a vers-kép-alkotásaink. Pár hete döbbentem rá arra, hogy most végül is azt teszem, amit anno szerettem volna: segítséget nyújtok másoknak – még ha csak egy picit is – az alkotásaim által. Ez is művészetterápia.

Minden megnyitón megragadom az alkalmat, és beszélek az alkotás – mint folyamat – fontosságáról, a lélekre gyakorolt hatásáról. Szeretném, ha tudnák az emberek, hogy trauma esetén mindig van a kezükben egy olyan eszköz, mellyel szavak nélkül is kifejezésre juttathatják érzéseiket, gondolataikat. Ez a művészet – legyen annak bármely ága; irodalom, képzőművészet vagy zene…

 

zsolnai_timea10

A fény felé

A gyapjúképek készítésének technikáját nagyon megszerettem. Azóta is ezzel foglalkozom – bár most már kissé vidámabb témájú képeket készítek. Az „Anyák, ha sírnak…” c. anyag kizárólag azt a célt szolgálta, hogy ne őrüljek bele a fájdalomba. Mondhatni, magamnak készítettem a képeket. Mára már túlléptem a legfájdalmasabb időszakon. Elfogadtam a halál misztériumát. Tudom, hogy az élet egy körforgás – megszületünk és meghalunk, ez az élet törvénye. De hiszek abban, hogy a lélek örökké él, másik dimenzióban folytatjuk életünket. Hiszek abban is, hogy mindenki meghatározott céllal és feladattal születik a Földre. Máté elvégezte a feladatát. Talán pont azzal a céllal született, hogy olyan útra tereljen, ahol én is segíthetek másoknak – méghozzá olyan módszerrel, amire vágytam: a művészet által. Most hát azt teszem, amit mindig is szerettem volna, de nagy árat fizettem érte. A Sors a gyermekem életét vette cserébe. Tudom, hogy találkozom még vele, a lelkével, de addig még van feladatom itt, a Földön, amit el kell végeznem. Igyekszem megérteni a világ működését, mely sokszor oly furcsa és megmagyarázhatatlan számomra.

 

zsolnai_timea12

Hullám

Próbálok olyan dolgokba kapaszkodni, amelyek megmaradtak nekem. Megpróbálok örülni és értékelni mindent, ami megadatott számomra. Észreveszem a szépet és a jót, minden apró kis dolgot, melynek korábban nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, sőt, talán észre sem vettem, vagy elrobogtam mellette…  Itt maradt nekem Dávid fiam, akit nagyon-nagyon szeretek. Ő a legfontosabb számomra. A párom, a szüleim és az a rengeteg barát, aki folyamatosan támogat és adja a lelkierőt a továbblépéshez, megújuláshoz, mind-mind boldoggá tesz, és végtelenül hálás vagyok nekik.  

Azt hiszem, te azóta nem csak a két kezeddel, de a lelkeddel is alkotsz.

Gyakran meglepődöm azon, hogy mennyi visszajelzés érkezik azzal kapcsolatban, hogy mit éreznek, gondolnak mások a munkáim láttán. Jó érzés látni azt, hogy valóban átmegy az üzenet az emberek lelkébe, s mennyire érzik, hogy alkotásaim milyen gondolatokból vagy hangulatból fakadnak.

 

zsolnai_timea13

Ölelés

Legjobb példa talán erre az, amikor az egyik gyapjúképet – melyet Gősi Vali versének ihletésére készítettem – feltettem a Facebookra minden kommentár nélkül. Még cím sem szerepelt mellette. Valival akkor még nem is ismertük egymást (csak verseivel találkoztam a neten), nem álltunk kapcsolatban.  Pár órán belül kaptam tőle egy levelet, melyben ez állt: „Kedves Tímea! Alkotásod nagyon megérintette a lelkemet, s az alábbi versem jutott róla eszembe …” – majd átküldte azt a verset, melyhez valóban készült a kép. Akkor éreztem, hogy Valival nagyon egy hullámhosszon vagyunk.

De érkeztek olyan visszajelzések is számomra ismeretlen emberektől, akik megkérdezték, hogy milyen tragédia van a háttérben, mert a szobraimon, képeken, bár nincs konkrét utalás, de érződik egyfajta fájdalom. Bízom benne, hogy most már érződik az a változás is, mely hangulatomat is jellemzi. Nem vagyok annyira borúlátó. Egyre több figyelmet fordítok a természet szépségeire, mely fontos kapocs az élet és a lélek között…

 

zsolnai_timea6

 

Milyen alapanyagokból miket készítesz?

Most már több, mint 4 éve foglalkozom töklámpa készítéssel. Afrikából, Kenyából szerzem be az alapanyagot, a tököt. Ezt faragom, fúrom és díszítem csiszolt üveggyöngyökkel – hangulatlámpákat készítek belőlük. Két éve készítem a gyapjúképeket. Ez a technika a szívem csücskévé vált. Tavaly készült el az első textilszobrom. Remek önkifejező eszköznek gondolom ezt a technikát, így szabadidőmben ezzel is nagyon szívesen foglalkozom.

Hogyan jönnek az ötletek? Honnan veszed azt a sok szép, kedves motívumot a töklámpások dekorálásához?

Igen sok szép dolog érdekel. Pl. gyakran nézegetem a szép mézeskalácsokat, azok fotóit. Néha egy-egy motívum – vagy annak egy pici részlete – olyannyira megtetszik, hogy megpróbálom a lámpákon is megvalósítani. De szívesen nézem a korcsolyaversenyeken résztvevők kűrruháit is. Olykor-olykor egy füzettel a kezemben ülök a tévé elé a közvetítéskor, s ha számomra szép ruhát látok, gyorsan leskiccelem egy-két részletét, vagy akár a színösszeállítását írom le.

 

zsolnai_timea7

 

Szeretek játszani a színekkel, és igyekszem minél több új motívumot kitalálni. Próbálok minden alkotásomon valami újat megmutatni – akár színkombináció, akár motívum tekintetében. Soha nem készítek két tökéletesen egyforma alkotást. Igyekszem megfelelni a különféle igényeknek, de szeretném, ha a munkáim a különféle elvárások mellett hűen tükröznék az én világomat, ízlésemet, stílusomat is.
Bizonyára a sokféle alkotás közül van olyan, amely közelebb van a szívedhez.

Vannak olyan alkotások, melyekre „gyermekeimként” tekintek, s melyektől nem szeretnék megválni.  Ilyen pl. az Aludj, kisfiam c. gyapjúkép – a legelső olyan alkotás, mely ezzel a technikával készült. Máté fényképe állt az asztalon, úgy dolgoztam. Fájdalmas volt az alkotás, nekem nagyon sokat jelent ez a kép. De ugyanilyen közel áll hozzám az „Ima gyermekemért” c. textilszobor is, melyet „Mit emlékül hagytál” című versemhez készítettem. A szoborral és a verssel is Mátéra emlékezem.

 

zsolnai_timea14

Ima gyermekemért

Hol szerzed be az alkotásaidhoz szükséges anyagokat?

A tököket Afrikából, Kenyából szerzem be. Sajnos, nem olcsó nyersanyag, de itt, Magyarországon nem lehet ezekhez a fajta tökökhöz hozzájutni. A magyar lopótökök vásárlása is egyre nehezebb, ráadásul a méretük és formájuk miatt nem is a legalkalmasabbak erre a célra. Azt inkább függőlámpákhoz használom.

A gyapjút a hobbiboltokban vásárolom. A szobrokhoz maradék textilanyagokat használok. Nagyon-nagyon szeretem a természetes anyagokat. Munkáimmal azt szeretném bemutatni, hogy az egyszerű anyagokból is készíthetünk különleges, szokatlan, ámde tetszetős alkotásokat. Erre szeretném felhívni az emberek figyelmét.

 

zsolnai_timea3

 

Hogyan tudod értékesíteni az alkotásaidat?

Elsősorban a www.meska.hu oldalon találhatóak a termékeim. Kövi Szabolcs koncertjein is találkozhatnak az érdeklődők a töklámpákkal, melyek a koncert után megvásárolhatóak. Sokan vannak, akik ezeken a rendezvényeken látják először a termékeimet, majd ezután keresnek meg, és érdeklődnek a munkáim felől. Szerencsére egyre többen keresnek olyanok is, akik ismerősüknél találkoztak alkotásaimmal- akár képekről, szobrokról vagy lámpákról legyen is szó – és így válnak megrendelőkké, vásárlóvá.

A budapesti csodálatos MagNet Közösségi Ház is vásárolt tőlem tavaly több töklámpást, melyek az intézmény aulájában, ill. a recepción lettek elhelyezve. Sokan kerestek meg olyanok, akik ott látták meg termékeimet, s ott kérték el az elérhetőségemet… Egy-egy kiállítás alkalmával is megnő az érdeklődők száma, akik e-mailben, telefonon vagy a Facebook-on keresnek meg.

Hány kiállításod volt eddig?

A munkáimat bemutattam már Tihanyban, Budapesten, Székesfehérváron, Tatán, Keszthelyen, a Balaton Színházban, a veszprémi Petőfi Színházban, Balatonfüreden, Örvényesen. Sok helyre kaptam még meghívást az ország nagyvárosaiból, megkerestek külföldről is, de sajnos egyelőre nem tudok eleget tenni ezeknek a meghívásoknak, mert önköltségi alapon jelenleg nem áll módomban megfinanszírozni az ezzel járó költségeket. Jó érzéssel tölt el, hogy minden helyre, ahol jártam már a munkáimmal, visszahívnak, újabb kiállítási lehetőséget biztosítanak számomra. Ez egyfajta visszajelzés számomra, hogy érdeklődéssel tekintenek alkotásaimra, van igény a munkáimra.

 

zsolnai_timea11

Hajnaltánc

Kérlek, mesélj a munkádról!  

Az iskola elvégzése után a veszprémi Auti-Spektrum Egyesületnél tartottam művészetterápiás foglalkozásokat autista gyermekek számára. Az egyesület több terápiás jellegű foglalkozást szeretett volna indítani, így a szülők meghallgatták minden terapeuta elképzelését, célját. Többségük külföldön végzett, hosszú évek gyakorlata állt mögöttük, különféle szakmai sikereket értek már el. Én akkor végeztem az egyetemen, semmilyen gyakorlattal nem rendelkeztem, sőt, még autista gyermekekkel sem foglalkoztam. Ennek ellenére a szülők bizalmat szavaztak nekem.

Kimondhatatlanul hálás voltam nekik. A gyermekek élvezték a foglalkozásokat, mindig örömmel jöttek. Én is nagyon-nagyon szerettem velük dolgozni. Mintha csak megérezték volna a kis lelkükkel, hogy mi most kölcsönösen segítünk egymáson… Szerintem a szülők nem is gondoltak arra, hogy mennyit jelentett nekem akkor a bizalmuk. A munkám mellett önkéntesként jártam be a helyi kórház gyermekosztályára, hogy foglalkozzam a kis betegekkel. Meséltem nekik, rajzoltunk, játszottunk, beszélgettünk…

Aztán később egyre több időt fordítottam az alkotásra. Egyre több megrendelésem is lett, ami sok idővel járt. Jelenleg csak a töklámpák, a gyapjúképek és a textilszobrok készítéséből élek. Bár igen fárasztó és néha talán egyhangú is ez a munka (pl. a tökök órákig tartó furkálása), de engem örömmel tölt el, hogy azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek. Számomra az alkotás egy csodálatos dolog. Minden munkám megszületésével úgy érzem, hogy ismét adhattam egy darabot a lelkemből…

 

zsolnai_timea16

Szerelmes ölelés

A díjadhoz szívből gratulálok! Mikor és hol lesz a díjátadó ünnepség?

Nagyon szépen köszönöm. Nagyon nagy örömmel tölt el ez a díj. Mivel én az alkotásaimat a hétköznapi emberek számára készítem, kimondhatatlanul fontos az ő véleményük. Igyekszem megfelelni az igényeknek, elvárásoknak. Ez a közönségdíj azt tükrözi számomra, hogy jó úton haladok. Természetesen igyekszem minél magasabb szintre jutni, minél igényesebb, szebb termékekkel gazdagítani készletemet, próbálok úgy dolgozni, hogy mindenki megtalálja azt a terméket, mely maradéktalanul elnyeri tetszését, és örömmel vásárolja meg otthonába.

A Magyar Kézműves Remek pályázatán kiállított termékek egytől egyig nagyon magas szintű, csodálatos alkotások. Számomra lehetetlenség felállítani közöttük a sorrendet, hiszen ez olyan, mintha almát hasonlítanánk össze körtével. Gyönyörű hímzésekkel, fafaragásokkal, bőrdíszmű termékekkel, különleges kerámiákkal, igen nagy kézügyességet, türelmet, biztos kezet igénylő díszített tojásokkal, gyöngyékszerekkel és egyéb különlegességekkel találkozhatnak az érdeklődők. Hatalmas örömet jelentett számomra már önmagában az is, hogy termékeim ilyen csodálatos alkotások között szerepelhettek a kiállításon.

Ez volt az első Magyar Kézműves Remek, melyen indultam a munkáimmal. Igen bizonytalanul nyújtottam be a pályázatomat, féltem, hogy nagyon el leszek maradva a színvonaltól. Óriási meglepetés volt számomra a közönségdíj, kimondhatatlanul örülök neki. A díjátadásra szeptember 23-án kerül sor Budapesten – ekkor hirdetik ki az idei Magyar Kézműves Remek címet elnyertek névsorát is.

 

zsolnai_timea18

 

Mikor ragadtál tollat? Kérlek, mutass meg nekünk néhány versedet!

Az első verseim középiskolás koromban születtek. Egyke gyermek vagyok, barátaim sem nagyon voltak. Míg a társaim együtt lógtak, diszkóba jártak és házibulikba, addig én inkább otthon rajzolgattam, festegettem vagy verset írtam. Ezek nagy része a fiók mélyére került. Nem régen vettem kézbe azt a füzetet, mely első szárnypróbálgatásaimat rejti. Két-három éve aztán újra kedvet kaptam. Pár versem megjelent különböző antológiákban – de számomra ezek is csak próbálkozások.

Méhébe fogad a csönd

Méhébe fogad a csönd.
Alszanak a szavak, a mozdulatok.
Hűvös alkonyt hord fejemre a szél,
rám köszönt a csillaglámpás égbolt.

Ablakokból otthonok sárgás fénye
hunyorog felém,
mint megannyi szentjánosbogár.
Mogorva árnyakat ásít járdára az este,
s én átfagyott lélekkel tapogatózom
az éjben tovább,
meleget, megnyugvást keresve.

Tűzfalak romos faláról lepereg az idő,
mint rossz vakolat.
Gyászos leplet borít városra az éj.
A köd vattacukor hajába csavarja
a házakat, fákat,
hajtűjén megcsillan a hajnali dér.

Mit emlékül hagytál…

Mikor először csókoltam apró talpadat,
éreztem, a varázs örökre megmarad.
Féltőn öleltem törékeny testedet,
hittem, a sors tőlem soha el nem vehet.

Az első mosoly és szó…. – bár fénye megfakult mára;
magasztos emlék marad egy anya számára.
Szálltak az évek, Te felcseperedtél,
kisfiúból kamasz, majd felnőtt ifjú lettél.

Az első szerelem perzselte szívedet,
hitted, nálad boldogabb ember már nem lehet.
Nagy terveket szőttél, csodákat álmodtál,
értékelni az életet engem megtanítottál.

Megsúgtad titkodat egy nyári éjjelen;
hosszú útra készülsz, vár a végtelen…
Angyali mosollyal búcsúztál el végül,
egy utolsó ölelés, mit itt hagytál emlékül.

De a kegyetlen Sors túl nagy utat szánt Neked,
a csillagokhoz küldött, ám itt hagyta lelkedet.
Itt, hogy érezzem, velem vagy, élsz tovább szívemben,
álmaimban, egész életemben…

Aranyhaj, ha csillan gyapjúképeken,
hozzád indulok át a fényeken.
S míg ujjaim közt a színek életre kelnek,
lelkemben angyalok Neked énekelnek.

Szobrok, képek, versek… Minden Téged idéz,
emlékeket éleszt az alkotó kéz.
Esténként a csillagok fényénél merengve
szólok néha hozzád, csendben, esdekelve.

Tán hallod szavamat, mit suttogok az égbe,
imát küldök érted a végtelenségbe.
Egy kis csillag fénye felragyog felettem,
s érzem, itt vagy, velem vagy, Gyermekem!

Valódi csodák

Hát nem csoda, ha éjjel, zárt pillád mögött
új világ éled, ó, mondd,
s ha téli hajnalon jég fakaszt virágot
fázós ablakokon,

s ha langyos eső után
fénylő kapu csillan a ragyogó égen,
virágok élednek újjá,
s a föld szárítkozik a Nap melegében?

Míg háborúk zajától hangos, véres világban,
hol sikít a fájdalom,
s puskaporos, szürke fellegek homályosítják el a Napot,
fecskepár díszíti táncával az eget,
dalával köszöntve a holnapot.

S nem csoda-e,
ha új élet sarjad anyai szív alatt?
Méhének gyümölcse lesz utóda, önnön kicsi mása,
kiben tovább él szelleme,
mely száll tovább majd az unokákra.

Ne kutasd hát az Univerzumot
nagy csodákra vágyva,
hisz bennük élsz!
Te vagy a múlt, a jelen és a jövő…
Ebben rejlik az élet nagy varázsa!

Timikém, milyen céljaid vannak, amelyeket szeretnél megvalósítani?

Nekem az alkotás hihetetlenül sokat jelent. A túlélést… Ahogy említettem, először szinte csak magamnak készítettem a gyapjúképeket. Aztán egyre több sorstársam találkozott munkáimmal. Most már igyekszem, hogy alkotásaim ne a tragédiáról szóljanak, ne a fájdalmat tükrözzék. Annyi szomorúság van a világban, nem arra van szükségük az embereknek! Olyat szeretnék adni, mely jó érzést vált ki mindenkiből. Szeretném, ha alkotásaim egyre több ember lelkében megmozdítanának valamit. Olyan érzésekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek mellett a hétköznapok során csak elrobogunk – szeretet, szerelem, meghittség, boldogság… Merjük vállalni érzéseinket!

 

zsolnai_timea2

 

Mit üzennél azoknak, akik fájó szívvel hordják a keresztjüket?

Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak vannak veszteségei. Van, aki szüleit, nagyszüleit veszti el. Van, aki a munkahelyét. Van, akinek a házassága fut zátonyra. Van, akit a szerelme hagy el. Van, aki a kis házi kedvencét veszíti el. Így vagy úgy, de mind, mind veszteség. Én hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és minden történés tanít valamire. Lehet, hogy akkor, abban az időszakban még nem tudjuk, hogy mi is a valós üzenet, de ha túljutunk e nehéz, kegyetlen időszakon, és a fájdalmunkon kívül képesek vagyunk más egyébre is figyelni, hiszem, hogy megtaláljuk a választ a miértekre.

De jó is lenne most valahogyan szépen és okosan elköszönni tőled. De szemembe könny szökött… Ha itt lennél, átölelnélek. Az én Istenem vigyázzon rád!  

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások