,,A zene minden népnek, minden kultúrának a szíve, mert az a szívből jön.” (Nora Roberts)

Nem is olyan régen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy irodalmi délutánunkon hallhattam ennek a kitűnő és tehetséges fiatalokból összeverbuválódott alkalmi zenekarnak a muzsikálását, énekét. A megzenésített kortárs költő verseit épp oly szeretettel, szívet melengető előadásmódban közvetítették felénk, mint József Attila verseit.

resti_kornel1

Lázár Miklóst kértem meg, hogy először mutatkozzon be ő, majd mutassa be a zenekart is.

Most egy kicsit zavarban vagyok, mert e felkérésre kénytelen vagyok kiemelkedni a csapat sorából egy pillanat erejéig. Szeretnék is e tehertől gyorsan megszabadulni, és rögtön bemutatni, leleplezni Resti Kornélt, e cikk egyetlen hősét. Resti egy mélázó haramja (Petőfi után szabadon), egy fura úr, egy igazi “text-cheater”. Ez persze csak tükörfordításban jelenti az adócsalót, de talán nem is a korábbi álneveiről kellene megismernünk Őt. Mikor még ő maga sem tudja, mi legyen a tisztelt publikum előtt vállalt művészneve. És kikkel is vegye magát körül. És milyen nyakkendőt húzzon fel esténként. Szóval sok kérdés vetődött fel benne akkoriban is, mikor az egész elkezdődött ezzel a társasággal.

Kérlek, kezdd a megalakulásotokkal! Hogyan, mikor, milyen céllal jött létre ez a muzsikus társaság?

A történet azzal kezdődött, hogy Restitől egy csúf kis béka csókot lopott, mikor az éjszakai vonaton utazott. A dolog úgy áll, hogy Kornél mégsem magától húzódott el, csak hirtelen fékezett a vonat. Azonban a kis béka többet már nem öltötte ki a nyelvét Restire. Ennek körülbelül másfél éve kellett történnie. Kornélnak barátok kellettek vigaszdallal, de sürgősen, nehogy újra a mélybe zuhanjon. Így hát felkaroltuk Kornélt, és zenénkkel, társaságunkkal folyamatosan támogatjuk őt. Próbálunk neki új békát találni, aki mellette is marad, és szép hercegnővé válhat dicsszavainak özönében.  Azóta sem változott ez a célunk, mint hogy ne adjunk okot panaszra se Restinek, se másoknak. És hogy zenélhessünk. Sokat. Sok örömmel. De át is adnám a szót Kornél barátomnak a továbbiakban.

resti_kornel2

Mutasd be a tagokat egyenként, kérlek! Ki milyen hangszereken játszik? Mi a polgári foglalkozása? Azon kívül, hogy zenél és énekel, van-e még más szerepe a zenekarban, pl. zeneszerzés vagy szövegírás?

Jómagam Resti Kornél volnék. Költő, a szavak szerelmese, bolondja. Bár az emlékeim csalnak. De azért megpróbálom körvonalak hálójával illetni e roppant kreativitással megáldott társaságot. Ezt csak azért mondom, mert alkalmi zenekarról beszélünk. Így, mivel nem egy állandó társaság vesz körül, többen is megfordultak a szebb jövőm reményében. Kezdetben három legénnyel ültem össze. Máté, aki egy két lábon járó világ- és magyar irodalmi enciklopédia… És most képzeljük el Cseh Tamást, ahogy leült akárhol a legillőbb helyre, majd a modern kor lantjának életadó hangjával maga köré bűvölt tömegeket. Máté barátom hozzá hasonlóan szintén nem tud se gitározni, se énekelni. LapiPapi a Resti & Company leggazdagabb képviselője. Van neki egy gyönyörű felesége, van neki egy szintén gyönyörű babája is, és dőzsöl a nyugalomban. Megjelenés előtt szokta volt mondani: „Hát ez ilyen lesz”, hogy koncert után elmondhassa: „hát ez ilyen lett”. Ő gitárvirtuóz, és ha lelkéből szabadul sas lelke, a hendrix, akkor az ukulelétől sem retten. És csörömpöl és ugat és röfög, ha kell.

resti_kornel3

 

Ez jellemző Miklósra is, aki szerényen a csellója mögé húzódik és közben furcsa hangokat hallat, torokgyíkot tarthat. Időnként egy állat… Mert, hogy ő is ugat és röfög, ha kell, ha nem kell. A jelenlegi alkalmatlankodások résztvevője még egy kis madárka. Őt Anna hordozza a szívében, aki kobzával és énekével népies vonalat szőtt rongy énekünkbe. Az ő megzenésítései által ihletett Tinóti lantjátéka is. Alkalmanként csörög, dobog, tamburál és tütükél. (Ez nem a folyadék bevitelre vonatkozik, szintén hangszer. – kieg. Miklós). Ágoston a csapat lelke, Mr. Casio, akitől ajtók tárulnak fel (utalás a Doors betétekre – kieg. Miklós). Lelke vibrálva száll ki a ’90-es évek elején gyártott, és még ma is működő gépzongorán. Így miután már a hangok elülni látszanak, a Casio harmóniája akkor is ott cseng valahol a lelkünk mélyén.

Szavak nélkül is a szavak embere a mi Ágostonunk, hiszen a billentyűk hang-szó áradatát zúdítja ránk a béke és a szabadság hírnökeként. Az ő varázslatával sikerült az akusztikusok világából egy magasabb szintre repíteni ezt az én roppant derűs társaságomat. Több barátunkról is szót kéne ejtenem, akikkel együtt zenéltünk, de sajnos nincs az a világháló, ami annyi információt képes befogadni – ez csak képletes, ugye értik? És itt szeretném is megragadni az alkalmat, hogy elmondhassam, nem tudok elég hálás lenni nekik, amiért velem vannak a jóban.

resti_kornel4

Mennyi az átlagéletkorotok?

Az átlagszámítást még elemi iskolában tanultam. Édesanyám kezembe nyomta ábécés könyvemet, táblámat, palavesszőmet és úgy vezetett az iskolába. A betűket jobban szerettem írni, ezt megmondtam a tanár úrnak is. Komolyságom abban az időben kezdett veszélyeztetetté válni. Pálcával tanított meg gyorsan számolni… 28.

Ez egyfajta stílus, amit ti képviseltek. Kérlek, segíts nekem bemutatni szakszerűen ezt a muzsikálást.

Az egyfajta ideális szó. Egyfajta stílusunk a stílustalanság. Stílustalanságunkban esett választásunk erre a stílusra. Tükre annak a stílusnak, melynek útjáról nehezen térünk le. Ugyanis a mi stílusunk homlokegyenest ellenkezik. Van, aki a nyugalmat, az egyszerűséget kedveli. Akinek a klasszikusok a példaképei. Kevés dísz, kevés szó. A többség stílusa ellenben még mindig nyugtalan, kócos, zsúfolt, cifra, regényes. Javíthatatlan romantikus marad. Sok jelző, sok hasonlat. A szakszerűség elől ki is térnék.

resti_kornel5

Nem túl régen alakultatok. Hol léptetek fel eddig? Milyen céljaitok elképzeléseitek vannak a jövőt illetően?

Bár valóban csak a szárnypróbálgatás útját járjuk, szerencsére sok helyre sikerült eljutnunk… (apeh, könyvesbolt, vidéki hídavató, kollégium, pince, dalverseny, faluünnepek, kultúrkúria, köz-tér, grund, művház stb.) Egyet biztosan mondhatok, minden fellépés nagy kaland a számunkra. Hol ezért, hol azért, de mindenféleképp valamiért. Megjelenés lehetőségére természetesen mindenhova számítunk, ahol kellően betölthetjük a kultúr-hintőpor szerepét.

Milyen korcsoportot szeretnétek megérinteni a megzenésített verseitekkel? Vagy talán a megzenésített versek szeretete nem is korfüggő?

Nem túlzott szerénységem megcsillogtatva mondanám a véleményem. Minden korosztály megtalálja művészetünkben a neki tetsző szeletet. Amikor baráti kör vagyunk, honunk szent földjének vágyát énekeljük. Amikor alkalmi zenekar vagyunk, az alkalmaknak dalolunk. Petőfinek Petőfi jár, legyen saját, Cseh vagy Ferenczi. Óvodások Halászt és Kalákát kaphatnak. A Költő-kör a vendégtől kaphat. A Köz-tér rendhagyóan a kötelezőket. Talán emiatt is szerethető a társaság. Élő, tovább mennék, születő produkcióknak lehetnek fültanúi sokszor a hallgatók profi amatőrizmussal.

 

resti_kornel6

Milyen stílusú zenével próbálkoztatok még? Vállaltok-e alkalmi fellépéseket, és hová, milyen jellegű összejövetelek színesítésére mennétek el szívesen?

Tört nyelvtudásunk egy személyben összegződött. Máté olykor előmerészkedik egy-egy szövegfordítással. Természetesen stílusról szinte lehetetlen beszélni, legyen szó Cseh Tamásról vagy Korda Györgyről, bármihez nyúlunk, a rostán torzító van, a kimenet mindenféleképp a stílustalansághoz vezet. Azonban a legtöbb fellépést így is elvállaljuk, annyi különbséggel, hogy sok esetben a kíváncsiságot is magunkkal visszük. A kíváncsiságot a kissé improvizatív megjelenésünk iránti reakciók iránt. Az eddig befolyt és jól felhasznált szerencsét azonban még nem verhetjük nagydobra. Az erőszak nem kenyerünk, nem laktat.

resti_kornel7

Egy biztos, hogy mi nagyon szívesen látunk Titeket akár minden hónapban a Művelődési Központban, de az Irodalmi Kávéházunk összejövetelein is. Hiszen minden művészet egy tőről fakad.

Társaságunk vándormadár, átváltozó művész, bűvész, angolna, amelyik folyton kisiklik az ujjak közül. Hibánk felismerve. Ezért meg is mozgatunk minden követ, hogy ne tűnjünk el úgy, mint a követ, és ha lehet, megjelenünk mindenhol, ahol csak löhet. Így szólottam én barátaim nevében, Resti Kornél, egy másik követ.

A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok számotokra erőt, egészséget, sok ihletett pillanatot. Örömökben gazdag, békés új esztendőt!

Kalapom emelve kívánom a legszebb pillanatokat én is a két ünnepre! Resti Kornél

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások