De Wittner Mária magánéletéről keveset tudunk. Hányatott sorsú gyermekkoráról, szegénységben és betegségben eltöltött éveiről, miután kiszabadult a börtönből. Lévainé Judit önkormányzati képviselő asszony alig kérdezgette, csak tapintatosan irányította a gondolatait. Wittner Máriából pedig fölszakadtak az emlékek, és gondolatai áramlásának nem szabott határt semmi. Sokszor egyik szavát a másikba öltötte, egyik történetből már következett a másik. Most ezekből a gondolatokból adunk közre rendszerezés és szerkesztés nélkül.

–    Ne hazudj! Gyermekkoromban tanultam ezt. Csak be kell tartani, ilyen egyszerű.
–    A hittan és az erkölcstan nem ugyanaz. A hit belülről fakad. Az erkölcs ránevelés kérdése.
–    1956 harca még nem ért véget. Most szellemi síkon folyik a harc.
–    Soha nem tudom megbocsátani, hogy bemocskolták ’56-ot!
–    ’56-ban először volt a forradalom, aztán az ellenforradalom. Mint ahogy 1919-ben először volt a vörös terror, utána következett csak a fehér terror.
–    A tanár a mai kor kulcsfigurája. Degradálták a tanári hivatást, szakma lett belőle. Pedig hány Nobel-díjast neveltünk ki!
–    Jobbra is áldozatok vagyunk, balra is.
–    1956-ban sikerült Ausztriába szöknöm, de visszajöttem. Nem tudtam, mi vár rám itthon. Talán nekem így volt elrendelve.
–    Hálát adok Istennek, hogy ide születtem. A magyar a világ legcsodálatosabb nyelve.
–    13 évig voltam börtönben. Amikor kiengedtek, lépten-nyomon megaláztak. Csak segédmunkát végezhettem, de még ahhoz is erkölcsi bizonyítványt kértek.

–    A per során megrágalmaztak, hogy 1956. november 4-én elloptam száz pár cipőt egy boltból, és motoron menekültem el. (Ezért százlábúnak hívtak.) Holott november 4-én reggel megsebesültem és kórházba kerültem. De nemhogy motort vezetni nem tudtam, még biciklin sem ültem soha azelőtt.
–    Más baja is bántotta a lelkemet, nem csak a magamé. Olyanoké, akik már nem tudták megvédeni az igazukat. Pl.: Tóth Ilona, Mansfeld Péter.
–    A szeretetet könnyű megélni, de az indulat megöl bennünket.
–    A kisfiamat az iskolában, az osztály előtt gyakran megalázták miattam.
–    A KGB 45 pontját beépítették a magyar alkotmányba. Mintha a sátán írta volna.
–    Talpra fogunk állni, de először erkölcsileg kell. Hit és erkölcs az alapja mindennek.
–    Az a feladatom, hogy könnyítsek az emberek életén. Engem életre ítéltek!
–    Ha valaki kedves volt hozzám, elkezdtem könnyezni. Egyébként kemény voltam.
–    Egy társnőm azért kapott 12 évet, mert nem jelentette föl a bátyját.

–    1989-ben, az erdélyi forradalom idején nagyon szegény voltam, nem volt mit adnom. Vért adtam, ezzel segítettem. Újra átéltem a forradalmat. 1956-ot.
–    Jó tanács egy ismerősnek: Ha újságíró leszel, NE HAZUDJ! Ha politikus leszel, MARADJ BECSÜLETES! Ilyen egyszerű a dolog.

Weninger Endréné

Fotó: Bahget Iskander

Hozzászólások