102 évvel ezelőtt, 1913. június 22-én Szombathelyen született Weöres Sándor, sokunk kedves költője. 1933-ban iratkozott  be a pécsi Erzsébet Tudományegyetemre, majd első kötetei is itt láttak napvilágot. A Janus Pannonius Társaság tagjaként és a Sorsunk folyóirat szerkesztőjeként tevékenyen részt vett a város irodalmi életének alakításában.

 

weores-sandor1

 

1941-ben Pécsett megbízták a Városi Könyvtár megalakításával, megszervezésével. A negyvenes évek elején Budapestre költözött, ahol a Széchenyi Könyvtárban dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alkalmazásában állt, de pályája csúcsán is szívesen emlékezett a Pécsett töltött fiatalkori éveire.

 

weores_sandor3

 

Első verseit még diákfejjel írta, és kapcsolatba került Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, de sok más neves személyiséggel is barátságot kötött. A Nyugat című folyóirat folyamatosan közölte verseit egészen 1941-ig, a lap megszűnéséig. Más folyóiratokban is jelentek meg versei, mint a Sorsunk, Magyar Csillag, Válasz, Öttorony. Életében több mint negyven kötete jelent meg, halála után pedig életműkiadások és válogatott verseinek kiadványai örvendeztették meg az olvasókat.

 

weores-sandor2

 

Sokszor járt külföldön, eljutott Olaszországba, hosszú távol-keleti utazást tett, Kínában, Görögországban, Angliában és az Egyesült Államokban is járt. Angliában a feleségével többször felolvasó estet is tartott. Műveit idegen nyelvekre is lefordították, többek között angol és német nyelven is hozzájuthatnak verseihez az olvasók.
1936-ban Baumgarten-díjban részesült, 1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, valamint az osztrák állam elismerését. 1989. január 22-én halt meg Budapesten, emléke azonban a verseiben örökké velünk marad.

 

weores-sandor6

 

Nagyon sok kisiskolás nő fel az ő vidáman ritmusos, játékos versein. Most álljon itt egy kis ízelítő a műveiből mementóként. Tisztelettel gondolunk Weöres Sándorra, aki ma lenne 102 éves, ha még köztünk volna.

 

weores-sandor5

 

ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.
Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

 

A GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

 

weores-sandor4

 

CSIRIBIRI

Csiribiri csiribiri
zabszalma –
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján –
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan –
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan –
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma –
még mellettem
alszol ma.

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások