Idősebb Szappanos István akvarellfestő csodálatos festményeiből nyílt kiállítás a Művész Kávézóban. A tárlatot fia, Szappanos István festőművésztanár nyitotta meg. Nagy szeretettel idézte fel gyermek- és felnőttkori emlékeit, az alkotótelepeken együtt töltött napokat, édesapja már-már szállóigévé vált mondásait.

Édesapád gazdálkodó család gyermekeként született. Volt-e a családban művész előd? Kitől örökölte tehetségét?

Apám édesanyja valódi őstehetség volt, szépen rajzolt, festett. Tőle örökölhette a tehetségét. Sajnos, fia érettségijét nem érhette meg, mert egy akkor még igazán nem kezelhető betegségben korán meghalt.

Szüleivel egy vasárnap délután 1934-ben

Ki volt az, aki a nehéz időkben is biztatta az akvarellfestés művelésére?

A háború félelme Kecskemétre sodorta Molnár Zoltán festőművészt és családját. Sokszor megfordultak nálunk. Zoltán biztatta és tanította az akvarellfestésre. A vele történő találkozás hatására szinte teljes festészetét az akvarellre építette. Az első kép, aminek elkészülését az első ecsetvonástól az utolsóig figyelhettem, a Sárgadinnyés csendélete volt. Bámulattal néztem, ahogyan a felvágott dinnye meleg sárgáit kikeverte, és azt is, ahogyan a cíneák friss, ropogós színességét a papírra varázsolta. 

Sárgadinnyés csendélet  1959.

Imádta és csodálta a természetet. Akvarelljeinek jelentős része a természet templomában született.

Ünnepnapokat jelentettek szüleim életében a természetben tett kirándulások. Apám mindig magával hozta az akvarellkészletét is. Mániákusan figyelte a felhők szépségét, mindig változó karakterét.


Alkonyi fények  1995.

A hétvégéket, ha csak tehette, a “föstészetnek” szentelte. Járta a Kecskemét környéki tanyavilágot. De szívének legkedvesebb a Bükk-alja és Bükkzsérc volt. Az ott élők ma is szeretettel emlékeznek rá. Ha végiggyalogolt a falu utcáján, mindenkinek megemelte a kalapját.


Kilátás a Sashegyről 1961.


Az alkotótelepek szorgos látogatója volt. Művésztársaid közül kik voltak azok a szerencsések, akik együtt alkothattak vele? Hogyan emlékeznek rá?

Nagy öröm volt számomra, hogy festőtársaim nagyon szerették. Megfiatalodott közöttük. A megyei alkotótelepek, Tiszakécske, Veránka, Békés, Kecel rendszeres résztvevője volt.

Balogh József festőművész: “Örökké emlékezni fogok Pista bácsira. Olyan volt ő nekem, mint Matula bácsi, aki a maga bölcs humorával nemcsak akvarellezni tanított, hanem rácsodálkozni az egyszerű dolgok szépségére. Emlékszem, ahogy ült a határban, köténnyel leterített ölében, szövetnadrágban, sportzakóban, mintha csak korzózni indulna. Festeni is elegánsan ment, megtisztelve az ecsetet és a témát.”

Bruncsák András festőművész: “Az öreg Szappanos Istvánra gondolva egy érzet-érzelem tör föl bennem. Az ő alakja egy az erkölcsi kapaszkodóim közül. Szálfaegyenes erkölcsi derék, tiszta és egyértelmű szó, megingathatatlan hit. Mint az akvarelljei! Annyi, amennyi kell! Se több, se kevesebb, ott és úgy, ahogy kell! Nem másoknak, másnak megfelelni, hanem példával elöl járni, mint a mesterek!”

Dr. Báldy Béla ZKI munkatársa: “Akkor érezte jól magát, ha valahova kiülhetett festeni. A benne szunnyadó parázs ilyenkor lángra kapott, és ebben a tűzben megtisztulva adta át magát az alkotásnak. Ez a világ volt az ő igazi világa, a harmónia, a teljes felszabadultság világa. Maradandó értéket teremtett!”

Kraszkó Zita festőművész: Nekem így tanította az akvarellfestés rejtelmeit: – “Tudod, barnaszömű! Ez az akvarellezés egy nagy szélhámosság. Csináld úgy, ahogy akarod, már én is nem egyszer földhöz vágtam az ecsetemet! “

Így is lehet élni 1990.

Hogyan tolerálta Édesanyád a művésztelepi távolléteket?

A művésztelepekről hazatérve a műveit mindig édesanyámnak mutatta meg először. “Gyere, Csillagom! Mögmutatom neköd, miket kentem!” Én nem egyszer, mint csatlakozó nézelődő telepedtem művei közelébe, de tiszteletben tartottam, hogy ő a “háttérországának” mutatja meg először alkotásait!

Mi volt a kenyérkereső foglalkozása?

A Zöldségtermesztési Kutatóintézetben dolgozott, mint alkalmazott grafikus. Első önálló kiállítását az intézetben rendezték kollégái. Ahol ő maga tartott tárlatvezetést a képeiről. Több tucat könyv, disszertáció, több száz tudományos dolgozat illusztrációja dicséri kreativitását, igényes munkáját. Az intézet logójának, címkéinek, a kiállítások grafikai hátterének megálmodója is ő volt.


Virágok napernyő alatt 1993.

2010-ben kiadványt jelentettél meg édesapádról. Most mi ösztönzött arra, hogy kiállítást rendezz az alkotásaiból?

Az adta a motivációt, hogy egy sokak által szeretett ember kapja meg a szakmai megbecsülést, amit a sors megtagadott tőle. Nagyon sokat köszönhetek Édesapámnak, aki mindent megtett, hogy az érdeklődésem táguljon. Kiállításokra vitt. Fontos albumokat, könyveket adott a kezembe, ezért úgy gondoltam, a legkevesebb, amivel megköszönhetem az életemet meghatározó indíttatást, hogy néhány akvarelljéből kiállítást rendezek, és anekdotákkal színesített kiadványt készíttetek. Mivel ő nagyon szerény ember volt, erre azt mondta volna: “Mit hülyésködsz, fiam! Neköm könyv? Inkább alkoss helyette egy jó képet!” Belső törvényei voltak velem szemben. De nagyon tudott örülni a sikereimnek és becsülte pedagógiai munkálkodásomat is.


Öreganyó konyhája 1983.

Ma, felnőtt fejjel visszaemlékezve hogyan jellemeznéd az édesapád személyiségét?

Alaposság és alázat jellemezte a tevékenységét. Szívvel, lélekkel végezte a munkáját. Istenhite tartotta egyenesen a gerincét, megvetette az igénytelenséget és az igazságtalanságot. Magyarsága csendes, bensőséges hazaszeretet érzése volt. Sokoldalú tudásával nem hivalkodott, pedig lett volna mivel.


Miskei fák 1988.

Ki volt az apám? Egy őszinte, vívódó, érzékeny ember, aki életével példát mutatott számomra. Igazi akvarellfestő volt, aki szívvel, lélekkel művelte mesterségét. Nem törekedett babérokra, csak azt akarta, hogy művei örömöt okozzanak az embereknek.

A kiállítás résztvevői örömmel vitték haza a róla megjelentetett könyvet, melyet fia, Szappanos István névre szólóan dedikált és ajándékozott az érdeklődőknek. Köszönjük a szép akvarelleket, a vidám anekdotákkal színesített emlékezést! A kiállítás 2014. március 20-tól április 15-ig látogatható!

Almási Zsuzsanna akvarellfestő

2014. március 22.

Hozzászólások