„A rendkívüli dolgok nem a rendes, hétköznapi úton történnek meg.” (Johann Wolfgang von Goethe)

Reggel hat órakor egyszerűen felkapcsolták a villanyokat. Az egész társaság, mint a méhkas, mindenféle nyelven elkezdett beszélni, pakolászni, készülődni. A mosdók, WC-k az alagsorban voltak, ahol már sorba kellett állni, hogy a reggeli gyors mosakodáson túlessünk.

Indulás Roncesvalles-ból

Ittunk egy kávét, és indulhattunk volna, ha Tomi nem akarta volna előre küldeni a csomagját. – Akarta. Létezik az úton olyan szolgáltatás, hogy aki nem akarja, vagy bírja cipelni a hátizsákját, autóval elszállítják. Ennek az a hátulütője, hogy pontosan meg kell mondani, melyik szállásra kéri a szállítást. Sok idő elment ezzel a csomagfeladással, de mert fájt mindkét térde, megértettem, és igazat is adtam neki. Ne terhelje, ha nem muszáj. Persze ez a szolgáltatás is, mint minden, pénzbe került.

Én vittem a csomagomat a hátamon. Nem volt könnyebb most sem, mint eddig, de én a klasszikus módon akartam végigjárni a zarándoklatomat. A mai úti cél Larassoana volt, még mindig a Pireneusok. A térkép szerint 28,7 km-t kell megtenni addig. Eleinte lankás úton haladtunk, majd újra meredeken ereszkedtünk lefelé. Előrementem, Tamást elhagyva. Némi izomlázzal és lábujjfájással küszködve, többszöri megállás után megérkeztem a városba, és amíg Tamásra vártam, elfogytak a szálláshelyek. Nekünk nem jutott egy ágy sem!

Jelek és elhagyott bakancsok

Tominak nagyon fájt mindkét térde. Hiába adtam oda neki a térdvédőmet, nem sokat segített. Ráadásul a veséje is fájt, talán még láza is volt. Én is nagyon fáradt voltam, nekem a lábujjaim fájtak, minden körmöm érzékeny lett, és vízhólyag nőtt mindkét sarkamon. Fáradtak, tanácstalanok és levertek voltunk. Nem volt mit tenni, taxiba ültünk. 5 km után én találtam egy szállást, Tamás Pamplonáig utazott, hogy egy szállodában kikúrálja magát. Komolyan aggódtam érte.

Az én szállásom egy magánszállás volt. Egy kétágyas szobát kaptam – egyedül aludhattam! Jót zuhanyoztam, hajat mostam és kezelésbe vettem a vízhólyagjaimat. „Megvarrtam” őket. A tűbe fehér cérnát húztam, átszúrtam vele a vízhólyagokat, és bennük hagytam a cérnát. Így a hólyag nem tud beforrni és kijön belőle a tartalma. Valamit biztosan nem jól csináltam, mert sokáig megmaradtak a hólyagok, sőt egyre csúnyábbak lettek.

Valakinek itt véget ért az Út…

Itt a szálláson már nem kaptam vacsorát, úgyhogy ezen a napon éhesen, fáradtan és kicsit csalódottan feküdtem le. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy az utunk során először találkoztunk két Amerikából érkezett hölggyel, az egyikük Washingtonból, a másikuk Coloradóból érkezett a Caminóra. Egy fiatal ír fiúval is megismerkedtünk. Persze, ez a nap sem telhetett el csoda nélkül: egy hosszú, fárasztó lejtő után leültem, Tamásra várva, és nagyon vágytam valamilyen gyümölcsöt enni, amikor észrevettem, hogy velem szemben egy almafa kínálja a terméseit. 

Pamplona

Másnap reggel 7-ig aludtam. Fél nyolckor már úton voltam egy kávé és egy narancslé elfogyasztása után. Siettem. Nem akartam úgy járni, mint az előző napon. Meglehetősen hamar elértem Pamplonáig. Alig vettem észre, hogy már ott vagyok, csak arra lettem figyelmes, hogy emeletes házak között visz az út, és úgy emlékeztem a térkép alapján, hogy nincs másik nagyváros a közelben. Sajnos a túra-kalauzom Tamásnál maradt, a másik pedig csak térképeket tartalmaz, így nem mertem letérni a jelzett útról. Ezért csak annyit láttam a történelmi városrészből, amennyit a Camino megengedett. Megnéztem a székesegyházat, láttam a bikaviadalok színhelyét, és haladtam tovább.

Cizur Menor – szállás

 

 

Cizur Menor – szállás

 

 

 

 

 

 

 

 12 órakor már a következő szálláshelyről, Cizur Menorból hívtam Tamást. Nem akarta elhinni (én is alig), hogy négy és fél óra alatt megtettem a 20 km-t. Foglaltam ágyat mindkettőnk számára. Ebédre kekszet ettem és vizet ittam. Volt időm kimosni. Ezen a napon gyönyörűen megszáradtak a ruhák. Kellemes volt az idő, és a tiszta szállásnak is örülhettem. Asztalok, székek voltak a kertben. Szóval nagyon jól éreztem magam a tegnaphoz képest. Két újabb amerikai hölggyel beszélgettem, és újra feltűnt Annette, a német hölgy. Tamás négy óra körül érkezett mosolyogva. A csodák nem hagytak el! Meggyógyult, és egészen kicserélődött a szállodában töltött éjszakája után. Ettünk egy jót, és ittunk egy-egy jóízű sört.

 

Folytatás következik…

 

Gyöngyösi Szabó Katalin

 

 

Hozzászólások