Az örökkévaló egy igaz Isten szeretete, jósága, békessége és áldása legyen veled és szeretteid életével, most és mindörökké. (Unitárius áldás)

Az ‘áld’ ige Budenz József szerint az átok szóval közös gyökből ered, és eredetileg csak hangos, hatásos, nyomatékos mondást jelentett. Ebből az ‘áldozatot bemutat’ jelentés az ‘áldozati adományt felajánló imádság’ révén fejlődött ki. Az áldás, az áldomás, az áldoz, áldozás és az áldozat ugyancsak az áld ige származéka, amely a régi magyar nyelvben a „megáld” és „dicsér” jelentések mellett az „áldozatot bemutat” értelemmel is bírt. Mára az ‘áldozat’ jobbára köznapi, illetve bűnügyi szövegkörnyezetben fordul elő.

A latin felől közelítve az áldás a benedictio, ‘jó mondása, jókívánság’ szóból jó cselekedet, azaz jót előidéző szó és gesztus. Az Ószövetségben az ősforrása Isten, csak az Úr adhatja, áldása az egész teremtett világra kiterjed: termékennyé teszi az élőlényeket, a földet. Áldása erejét később a hatékony és visszavonhatatlan kézrátétel vagy szó közvetíti. Ezt az teheti, akit a Teremtő kiválaszt, azzal küldetést kap, mint például a próféták (későbbi korokban a papok). „Abból, aki áldást akart magának, olyasvalaki lett, aki áldássá lett mások számára. Ez az elhívása azoknak, akik Istentől új életet nyertek.” Isten Igéje ráadásul különleges látást nyújt az ellenségeinkkel való bánásmódot illetően:”áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6,28). Ez több, mint megbocsátani a másiknak. A liturgiában azt az odafordulást is jelenti, mellyel az egyház Isten kegyelmét kéri. Fő fajtái: 1. az Isten segítségét kérők (benedictiones invocativae), mint pl. a, a balázsáldás, asszonyavatás; 2. a Szentelők (benedictiones constitutivae), melyekkel bármit a profán állapotból kiemelve Istennek ajándékoznak, ajánlanak, mint pl. harang-, keresztút-, házszentelés. Hétköznapokban használjuk a türelmetlenség pillanataiban is, amikor rosszallást fejez ki, a másik értelmét már csak isteni segítség nyithatja meg: ‘Az Isten áldjon már meg, hát nem érted?’

 

 

Tágabban véve jámbor jókívánság, köszönési forma: Isten áldjon. A reformátusok között a köszönés a legmélyebb és legfontosabb jókívánságot hordozza: Áldást, békességet kívánok vagy kicsit közvetlenebbül, egyszerűbben: Áldás, békesség. A válasz rá így hangzik: Istené a dicsőség, bár ez kihalóban van, és legtöbbször a válasz megegyezik a köszöntéssel. József Attila: Áldalak búval, vigalommal című verse szintén annak megható példája, hogy a társnak is kívánhatunk jót általa:

“Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.”

Az ember is áldhatja Istent, ezzel elismeri és magasztalja jóságát, hatalmát, dicsőségét és szentségét. Az Újszövetségben Jézus maga az áldás. Mária áldott, mert ő a Megváltó anyja. Talán innen eredeztethető, hogy jelzőként a nyelvünkben az új életet hordozó, gyermeket váró nő legszebb jelölésére is szolgál: áldott állapotban van. (Az áldatlan állapot nem ennek ellentéte, hanem a rend, a szervezettség hiánya.)
Az áldás a legtöbb cselekvő természetű babonában jelentős szerepet játszó bűvölés, bájolás, ráolvasás, igézés ősvallási alapfogalmaival érintkezik, hiszen az isten jóakaratának megindítására irányul. Fenséges, mély himnuszunkat Kölcsey ilyen könyörgéssel indítja:

“Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt.”

A Kossuth nóta sorai is bevésődtek a nemzeti tudatba, s máig őrizzük őket:

“Esik eső karikára, / Kossuth Lajos kalapjára. / Valahány csepp esik rája, / annyi áldás szálljon rája.

Több évszázada jelen van a konyha vagy a szoba falára függesztett táblácskán falvédőn a Házi áldás:

Hol hit, ott szeretet, / Hol szeretet, ott béke, / Hol béke, ott áldás, / Hol áldás, ott Isten / Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Kifejezheti a befejezett melléknévi forma a szívből jövő hálát, végtelen örömöt is, mint Arany János: Mátyás anyja című balladájában:

“Piros a / Pecsétje; / Finom a hajtása: / Oh áldott, / Oh áldott / A keze-írása!”

vagy Balassi Bálint soraiban:

“Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege.”

A régi közmondások, szólások is a szó többféle jelentését rögzítik: Annyi az áldás rajta, mint az égi harmat. Békesség és feleség istennek áldása. Embernél a munka, istennél az áldás. Lencse, borsó, kása, mind isten áldása, diák táplálása. Nincs rajta isten áldása.
Kiterjedhet az áldás a síron túl is, a halott beszentelése, sírjának gondozása, üdvének biztosítása, emlékének kegyeletes őrzése stb. alakjában. Ahogyan Petőfi Nemzeti dala kéri:

“Áldó imádság mellett mondják el szent neveinket”.

Az áldás formája a legrégibb keresztény emlékeken a kéznek kinyújtása a fölé, aki az áldásban részesül; kettő vagy néha három ujj kinyújtva, a többi behajtva. Keresztvetéssel párosul, annak jeléül, hogy a kereszten történt megváltás forrása mindannak az erőnek és kegyelemnek, amelyben az áldás részesít.

Az úgynevezett ároni áldás a 4Móz. 6,22-27-ből az istentiszteletek illetve különböző rendezvények máig alkalmazott gyönyörű jókívánság-mondása:

“Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

Ebben az igében arról van szó, hogy Isten megbízásából egyik ember a másiknak szívből kívánja azt, hogy Isten adja meg neki mindazt a jót, amire szüksége van. Három jó kívánság, két-két részben: az elsőben elmondja, mit tegyen véle Isten, a másik részben, hogy mit adjon neki, ezek életünk pillérei: biztonság, bocsánat, békesség.

Az ősi ír áldás is az élet teljességét ragadja meg:

„Legyen előtted mindig út,
A szél mindig hátad mögül fújjon,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten.”

Zárásul idézzük most ide a IV. századi Szent Patrik kódexbeli áldást, mely finom körültekintéssel, s az életteret végtelenbe tágító határozószói névmásokkal egyetemessé emeli mintegy az áldáskívánást:

“Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted, hogy megóvjon a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad, hogy fölfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted, hogy őrizzen, ha mások rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged, ma, holnap és minden időben.”

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások