Az interjú első részében Bodnár Márta klinikai szakpszichológust a testvérféltékenység kezelhetőségéről, a második részben pedig a korkülönbség szerepéről, illetve a szorongás csökkentésének módjairól kérdeztük. A következőkben a születési sorrendről, a testvérek közötti versengésről, valamint a szülői beavatkozás szükségességéről lesz szó.

 

testverek6

Fotó: SZ S Photo; www.szsphoto.eu

 

A születési sorrendről is beszéljünk még, illetve az ebből fakadó konfliktushelyzetekről. Miért veszekednek, miért versengenek a gyerekek? Sokszor a szülő ezt – tudatosan legalábbis – egyáltalán nem kezdeményezi.

Versengés minden családban megjelenik, ahol vannak testvérek.  A versenyhelyzetektől, amennyire lehet, jobb az óvodást megóvni, például a cipőt ki veszi fel a leghamarabb az udvarra menet. Az iskolásnak ellenben már szüksége van időnként erőt próbáló szituációkra. Szereti érezni, hogy valamiben egy kis ideig ő a legjobb. Ehhez azonban előbb meg kell tanulnia jól versenyezni. A kisiskoláskor felé haladva a pszichés fejlődésében eljön az idő, amikor a gyerek szereti összemérni magát. Már ott munkál benne a vágy, hogy például a fociban jobb lehessen, mint a másik csapat.

A hidegháború alatt az amerikai pszichológusok  azt gondolták, hogy a negatívan látott versengés szemben áll az idealizált együttműködéssel. Hogy ez egy dimenzió két ellentétes pólusa lenne. Később azonban bebizonyosodott, hogy ez két különböző dimenzió: egy gyerek lehet egyszerre jó versengő és jó együttműködő, vagy versengő, de semennyire sem kooperatív, de előfordulhat, hogy valaki nem tud jól versengeni, sem együttműködni. Ezt is meg kell tanulni: jól versengeni.

Előfordulhat, hogy bár a gyerekek megérzik, hogy képességeikben alulmaradnak társaiktól, mégis versengeni akarnak?

Ezzel a tapasztalattal valamikor, valamilyen területen óhatatlanul szembesül. Ekkor azonban a szülő vagy a pedagógus feladata meglátni a gyerekben azt, amiben viszont ő a jó, és ezt hangsúlyozni. Ne mindig kis pótjátékosnak legyen beválogatva a csapatba!

Ha pedig nem látszik már kis korban, hogy mi az erőssége, attól még erre később is fény derülhet. Az iskoláskorban jobban kiéleződnek ezek a konfliktusok. Az se jó, ha egy kisiskolást, aki éppen belecsöppent ebbe a versenyzős helyzetbe, nagyon magára hagynak, mert akkor a farkastörvények szerint lesz még erősebb, vagy épp még visszahúzódóbb, még gyengébb. Az a jó, ha egy pedagógus, esetleg egy jó testnevelő tanár ezt a kezében tartja, mindkét típusú feladatot ad, olykor olyat, amiben nem kell versenyezni, máskor pedig futóverseny van. Fontos tapasztalat az egész gyerekközösség felé, hogy míg egy területen valaki gyengén, más területen szépen teljesít. Mindezekből pedig egyenesen következik, milyen lényeges, hogy a pedagógus vagy a szülő saját magához  mérje a gyereket, arra figyeljen, saját magához képest mennyit fejlődött, mennyit ügyesedett. Lehet, hogy a többiekhez képest a leggyengébb lesz a legjobb, mert magához képest ő fejlődött a legtöbbet, vagy többet teljesített, nagyobb kitartással.

 

„ – Ha ezek az Ipiapacsék ilyen jól tudtak futballozni, akkor miért lettek rablók? Miért nem futballoztak kezdettől fogva?

–          Mert nem tudták magukról, hogy tudnak futballozni. Szegény Dzsoni vette észre, hogy milyen ügyesek. Ő segített rajtuk.

–           Az emberek nem tudják magukról, hogy miben ügyesek?

–          Nagyon sokszor nem tudják. Mással foglalkoznak , mint amihez tehetségük van.

–          Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?

–          Igen. Mindenkinek.

–          Ez biztos?

–          Egészen biztos.

–          Nekem mihez van tehetségem?

–          Majd ha megnősz, kiderül.

–          És most semmi tehetségem nem derül ki?

–          De igen. nagyon jókat tudsz kérdezni….

(Részlet LÁZÁR ERVIN: Szegény Dzsoni és Árnika c. meséjéből)

 

A gyerekek neme hogyan hat a testvérféltékenységre?

Abramovitch 89′-es kutatásai szerint az idősebb gyerek dominanciája jellemző, a játékot, a veszekedést szerinte inkább az idősebb gyerek kezdeményezi. Úgy találta, hogy a  testvérek között az agresszív, de az önzetlen interakciót is gyakrabban kezdik a nagyobbak. Az elsőszülöttek véleménye szerint gyakran basáskodók, dominánsak, támadók és a helyzetüket jobban kihasználók. Vesztegetnek,  szavaikkal is támadók, kritizálják, ócsárolják testvéreiket. A lányoknál megjelenik az udvarias kérlelés és az érvelés is, a fiúknál kevésbé.

Más kutatások szerint a második gyerekek gyakrabban duzzognak, sírva a szülőnél keresnek menedéket. A nagy családokban az idősebb gyerek az anya kicsi segítségévé válhat, nagy elvárásokat támasztanak vele szemben, amiből utólag számos  előnye is származik. Sok mindent megtanul, empatikusabb, törődőbb is lehet, viszont a saját vágyait gyakran nagyon elnyomja. Egy igazán nagy családban sokféle szerep kialakulhat.

A családon belüli szerepek és a szülők eltérő viszonyulásai által sokféleképpen alakulhatnak a szülő-gyerek viszonyok.  Gyakran igen erős a kapcsolat kis korkülönbséggel születettek között, számos családban egymás legjobb játszótársai kisgyermekkorban, sokszor egészen kisiskolás korig, amikor a kortárskapcsolatok – osztálytársak közötti barátságok – jobban elmélyülnek. Persze még ilyenkor is fontos marad a testvér, de már nem ő az első számú játszótárs és „titoktudó”.

A kutatási eredményeket tekintve többen úgy vélik, hogy a kisebb gyerek gyakrabban fordul segítségért a nővéréhez, mint a bátyjához, függetlenül attól, hogy fiú-e vagy lány. Nagyobb korkülönbségnél pedig a két fiútestvér párosa segített egymásnak legkevésbé.

testverek8

Fotó: SZ S Photo; www.szsphoto.eu

 

Mi befolyásolja még a testvérféltékenységet?

Sok minden: például hogy a szülő temperamentuma hogyan illeszkedik a gyerek temperamentumához. Vagy mennyire várták azt a gyereket, mennyire olyan a gyerek, amilyenre a szülő a lelke mélyén vágyott.  Ezek mind befolyásolják a gyerek-szülő közötti kapcsolatokat, így a testvérek közötti féltékenységet is. Ugyanígy fontos a család közös életútja és története, hogy mik történtek a születés óta a szülő-gyerek, szülő-szülő kapcsolatban. Többgyerekes családokban mindegyikkel más-más a kapcsolata mindegyik szülőnek. Minden egyes születés után átalakulnak a családban a kapcsolatok, átrendeződik, újjáalakul a családi rendszer. Ez nagyon egyszerűen fogalmazva annyit jelent, hogy változnak a kapcsolatok a szülők között is, illetve a szülők és a gyerekek között. De a gyerekek között is új beidegződések alakulnak ki.

A középsőknél figyelték meg, hogy ha nincs annyi idő a gyerekre, akkor elég hirtelen lekapcsolódik az anyukáról , jobban nyit, kötődik a testvérek felé.

A szülő szeretné mindenkivel megtalálni a hangot. Nehéz, hogy ne azzal foglalkozzon kiemelten, akivel úgy tűnik, baj van, aki éppen rosszabb viselkedésével kivívja a figyelmet, hanem arra is kiterjedhessen a figyelme, aki épp úgy tűnik, hogy jól van. Sokszor pont az a gyerek sikkad el, akivel látványos gondok nincsenek. Lehet az is gond, ha ő észrevétlenül, de túlságosan belesimul az óhatatlanul támasztott, néha ki sem mondott elvárásokba. Nem lehet egyformán , és nem lehet ugyanúgy szeretni mindegyik gyereket, ez nem is lenne jó, hiszen különbözők az igényeik, vágyaik.

testverek7

Fotó: SZ S Photo; www.szsphoto.eu

 

Ha veszekednek a gyerekek, hogyan lehet eldönteni, hogy a szülő beavatkozzon-e? Lehet, hogy éppen rosszabbat tesz azzal, ha beleszól?

Ha azt látjuk, hogy nagyon sokáig és nagyon intenzíven szenved a nagy, akkor érdemes valamin változtatni, többet foglalkozni velük külön-külön is. Sokszor nem csupán az adott féltékenykedő gyerekkel kell több együttlétet teremteni, de a szülő testi-lelki közérzetén is javítani kell, például az anyukának kicsit pihenni kell, vagy a párjával kettesben kell kimozdulnia. A túlterheltséget csökkenteni a családban, és ideiglenesen átruházni a feladatokat: hosszú és rövid távon is megtérül a befektetett idő. De akár külső segítséget is lehet kérni a házimunkában, vagy hétvégére a nagyszülők segítségét kérni.

Folytatjuk…

Zupánné Földeák Borbála

Hozzászólások