A kicsiny haderő két napon át tartóztatta fel a sokszoros túlerőt, kihasználva a terepadottságokat és a technikai fölényét. A csata második napjának estéjén egy Ephialtes nevü áruló a perzsákat egy titkos ösvényen a görögök hátába vezette. A kicsiny görög had vezére, Leonidas spártai király szövetségeseit néhány kivételtől eltekintve hazaküldte és 300 spártai katonával vállalta a biztos halált hozó összecsapást, ezzel a hazáért való helytállás örök időkre szóló példáját nyújtotta mindannyiunk számára.

Vajon ma hányan vállalnák a sokszoros túlerő elleni csatát? Hányan vállalnák a biztos halált, ha meg kellene védeni hazájukat? Számomra ennek a példának az az üzenete, hogy ha nem fogadjuk el a tényt, hogy van az életünknél és jólétünknél fontosabb közösségi cél, akkor semmilyen közösség nem boldogulhat hosszú távon.

Thermopülai hőseinek emlékét idézzük fel Szimonidész két soros epigrammájával:


“Itt nyugszunk, vándor, vidd hirül a spártaiaknak,

megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” 

Schramek László

2013. augusztus 11.

Hozzászólások