Iván Péter hangoskönyv-szerkesztő, akivel a férjem – a kortárs irodalom iránti közös rajongás okán – baráti kapcsolatot is ápol egy ideje. 

A férjem, Vass István 2018 eleje óta felolvasója a Vakok Bodor Tibor Hangoskönytárának. Már több mint 70 könyvet olvasott fel azóta. A felolvasás kezdeteiről vele és párhuzamosan egy barátnőmmel készült interjú, ami a Montázsmagazin.hu-n jelent meg 2019-ben.
Mi történik ezekkel a hanganyagokkal a továbbiakban? Hogyan lesznek a hanganyagokból hangoskönyvek?

Mint megtudtam, a felolvasott könyveket ezután a hangoskönyvtár szerkesztőségének erre hivatott alkalmazottai meghallgatják. A hibákat, zajokat kiszűrve kerül véglegesen a könyvtárba a hanganyag, ahonnan a regisztrált látássérült könyvtárlátogatók kölcsönözhetik, és egy applikáció segítségével hallgatva olvashatják.

Iván Péter az egyik ilyen hangoskönyv-szerkesztő, akivel a férjem – a kortárs irodalom iránti közös rajongás okán – baráti kapcsolatot is ápol egy ideje.

Péter ezen túlmenően 2020 decembere óta – a meghallgatás kapcsán megtapasztalt személyes élményeket is mellékelve -, szórakoztató stílusú könyvajánlókat jelentet meg az általa megszerkesztett könyvekről a MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE honlapján és a hírlevelében.

Antalffy Yvette (AY): Olvastam, hogy a felnőtté válás határán lettél látássérült. Erről, ha röviden írnál…

Iván Péter (IP): – Az érettségi előtti évben jelentkezett először fókuszálási probléma nálam. A dolog pikantériája, hogy rajztagozatra jártam, de akkor még nem vesztettem el a térlátásomat, mindhárom dimenziót tudtam élvezni. Mindenesetre sorra jöttek a műtétek, később a műtétek mellékhatásait korrigáló újabb beavatkozások, és olyan huszonöt éves koromra kiderült, hogy a zöldhályog előreláthatóan éveken belül fel fogja falni a látásomat.

Végül csak 2009-ben, harminchárom esztendősen ment el véglegesen, de mivel lelkileg volt időm felkészülni rá, nem rázott meg annyira, számítottam rá. Persze belülről teljesen más ez a vakság, mint amit az ember látóként gondol róla, de a körülményekhez képest könnyen belesimultam az új állapotba.

AY: Bölcsész diplomád van, mégsem ezen a pályán dolgoztál korábban…

IP: Tanítani nem szerettem volna, ahhoz nagyon bizonytalan volt akkortájt a vízusom, a lelkiállapotom. Viszont 2004-ben az egyetem alatt végeztem egy masszőrképzést. Kézenfekvőnek tűnt, hogy kipróbáljam magam új szakmámban. Tizenhat évre a Széchenyi Fürdőben ragadtam… A megvakulás időszakában ez nagyon jól jött ki, hiszen ugyanazt a munkát tudtam ugyanolyan körülmények közt végezni, nem volt éles átmenet, gondtalanul átmasszíroztam ezt a periódust.

A pandémia alatt viszont elkezdtem önkéntes alapon bedolgozni a Hangoskönyvtárnak, és rájöttem, mennyire hiányzik már a tömény kultúra az életemből. Kutyából mégsem lesz szalonna! Amikor szóltak, hogy kaphatnék egy hangoskönyv-szerkesztői státuszt, még aznap beadtam a felmondásom a fürdőnél.

AY: Mióta dolgozol a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében, illetve a Bodor Tibor Hangoskönyvtárnak?

IP: Pár hónap önkéntes munka után, 2021 januárjában kezdtem rendes állásban, mint hangoskönyv-szerkesztő.

AY: Milyen az életed hangoskönyv-szerkesztőként? Hogy telnek a napjaid?

IP: Ez egy otthonról végezhető munka, csak időnként kell megjelennem testi valómban a Szövetségben. Kőbányán élek a családommal, amíg ők munkahelyen, iskolában vannak, én Mandula cica társaságában a számítógép előtt írok, levelezek, hangfájlokat kezelek, gondozom a régi állományt. Kislányom, Iván Abigél is felolvasó, a hangoskönyvtár juniorja, hiszen szeptemberben lesz tíz éves. Az ő felvételeinél is én bábáskodom itthon, és én készítek hangoskönyvet a nyersfájlokból. Úgyhogy teljes mértékben „hazahordom a munkám”…

AY: Hogyan jött az ötlet a könyvajánlókra?

IP: A MVGYOSZ hírlevelében mindig is találtak könyvajánlót az irodalombarátok. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető a kezdet kezdetén kiszúrta, hogy jó stílusú, a könyvekről szívesen beszélő, író „bölcsészpofi” vagyok. Kért, hogy tegyünk egy próbát. Így maradtam… És egyúttal a felolvasókkal, hangoskönyvtáras kollégákkal készítendő interjúkat is megkaptam, ennek köszönhetően pedig tényleg sok hangunkkal kötöttem szorosabb szakmai-emberi kapcsolatot, úgyhogy örülök.

Eddig közel kétszáz könyvajánlóm jelent meg a hírlevélben, sőt tavaly óta az MVGYOSZ honlapján is van egy apró, folyamatosan frissülő lapfülem, ez alatt olvasható az eddigi írások zöme. Viszont képzeld, hallgatótól eddig még soha, de soha nem kaptam visszajelzést az irományaimra. Pedig a statisztikák szerint van egy szerény olvasótáborom, legalábbis hetente jópár kattintással tisztelik meg az aktuális hivatkozást a csöndes kultúrlények…

AY: A férjemet is sokszor motiváltad egy-egy általa nem ismert kortárs mű felolvasására… Hogyan találsz rá ezekre a szerzőkre?

IP: Egy bölcsésznek némiképp a feladata is az, hogy tágabb területen tájékozódjon, új ismeretekre tegyen szert. Több nyelven beszélek, rendszeresen böngészem a hazai és az újlatin, angol, német, hovatovább skandináv irodalmi sajtót, figyelem a tendenciákat, cikkeket, címeket gyűjtök. Nagyon gyakorlatiatlan dolog ez, de be kell ismernem, hogy tulajdonképpen 24/7 az irodalmi térben élek.

Persze csak mint érdeklődő, fogyasztó, pártoló „külsős”: ambícióim, irodalmi eszközökkel megfogalmazandó közlendőm nincsen. De tudod, úgy vagyok ezzel, hogy ha már minden bokorban terem egy író, költő, nagyobb érték olvasónak lenni, bár nem mindig nagyobb élvezet. Azt gondolom, pár oldal után el tudom dönteni, érdemes-e a figyelmemre egy adott mű, de sokszor belefutottam már én is pár elefántcsapdába…

AY: A könyvajánlóid arra ihlettek, hogy ne csak a hangoskönyv olvasók/hallgatók lelkesedjenek ezen irodalmakért, hanem mindenki, aki például a Montázsmagazin.hu felületén értesül egy-egy figyelemre méltó szerzőről. Így havi rendszerességgel vesszük át könyvajánlóidat a MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE honlapjáról ezentúl. Melyiket ajánlanád elsőnek átvételre a repertoárból?

IP: Semmiképpen sem egy nagyon ismert, „csontig hájpolt” címet, bár igyekszem az agyonelemzett művekről is valami eredetit mondani. Annyi jó könyv van, ami a félhomályban vagy a teljes sötétségben ücsörög! Vigyázz, gyakran írok negatív kritikát is, „könyvnemajánlót”, elmorfondírozva egy-egy szerző, jelenség, áramlat rejtett hibáin. Ha bevállalósok vagytok, jöhet Hazai Attilától a „Szilvia szüzessége”, de elég „ivánpetis” mondjuk a „Krúzó” vagy a „Szkafander és pillangó” recenzióm is. Válogassatok kedvetekre!

AY: Igen, bevállalósok vagyunk! Így, ebben a sorrendendben fogjuk megjelentetni az első könyvajánlóidat a Montázsmagazin.hu-n, Könyvajánló hónapról-hónapra – Iván Péter, hangoskönyv-szerkesztő könyvajánlója címmel. 

hangoskonyv-szerkeszto

 

Antalffy Yvette

 

Hasonló cikkeink