2026. május 13-án Kecskeméten a Katona József Könyvtárban volt egyik nagyon kedves barátomnak, Szedő Tibor paralimpikon úszó, író, költőnek bemutatkozása író-olvasó találkozó keretén belül. Tibort nagyon régóta ismerem, már biztos van egy évtizede is, ezért örömmel vállaltam a vele való beszélgetést, hiszen jómagam is különleges embernek találom.

Szedő Tibor költő, paralimpikon úszó
Kérlek, mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!
Örökbe fogadtak, örökbefogadó szüleim és annak családja gyorsan befogadtak engem. Sohasem éreztem, hogy nem ők a vér szerinti szüleim. Nagyon nemes dolognak tartom, hiszen nem kellettem az igazi szüleimnek, e sérelem szilánkját még most is a lelkemben hordom. Cipelem vállamon láthatatlan terhem keresztjét. Tanulási nehézségekkel küzdöttem, ez már óvodás koromban kiderült. Mindemellett hiperaktív kisgyerek voltam, ezért anyukám uszodába vitt, hogy lekösse felesleges energiámat. Szerettem oda járni, már akkor kiderült, hogy tehetséges vagyok. Közben áthelyeztek egy másik iskolába, ott megtaláltam a helyem, mert itt mindenkiben azt erősítették, amiben gyenge.
Már akkor éreztették velem, hogy én különleges ember vagyok. Kilógtam a sorból a kedvességemmel és a kisugárzásommal, mindig őszinte voltam, a tanárok szívébe loptam magam egyedi énemmel. Jól ment a tanulás, szorgalmas voltam. Ezután szakmát tanultam, szakácskodásra adtam a fejem, szerettem kombinálni az ízeket, de nem éreztem semmi elhivatottságot a szakma iránt. Később estin leérettségiztem.

Szedő Tibor költő
Örökbefogadó szüleidről sok versben emlékezel meg. Édesanyád 2002-ben hunyt el. Gyermekkorod érzéseit leginkább ez az idézet fejezi ki. „Kitavaszodom legbelül, ha rád gondolok.” Pl. Gyász gyertyái sírnak, Megint című versek.
Gyász gyertyái sírnak
Zord halál ragadott el tőlem,
kereslek múltam perceiben.
Kifordítom árva lelkem,
tisztán látlak emlékeimben.
Karod ágként ölelt engem,
bimbózó érzelmed kifakadt.
Testedbe örömet leheltem,
kacajod fülembe ragadt.
Mosolyod hagytad itt nekem,
Tőled kaptam életruhám.
Keresem elveszett hitem,
nagyon hiányzol, Édesanyám!
Mindennap vigyázod léptem,
törékeny, hűs kezed fogom.
Lényedet magamba rejtem,
könnyem képedre hullatom.
A mai napig azt vallom, hogy ennyire a vér szerinti szüleim sem szerethettek volna, mint az örökbefogadó szüleim. Nagyon hálás vagyok nekik, mert így kibontakozhattam, minden támogatást megkaptam tőlük, s a családtól is, hiszen a „nagymamám” nagyon szeretett, és én is őt. Sohasem éreztem, hogy „örökbefogadott” gyerek vagyok. Hálásan köszönöm ezt nekik!

N. Sebestyén Katalin, Szedő Tibor
Hogyan kerültél kapcsolatba az úszással? Mi adott erőt a felkészüléshez? Milyen eredményeket értél el mint paralimpikon? Mit adott neked a sport?
Versenyszerűen úsztam. Nagyobb sikereim: 1997-ben Spanyolországban az Európa-bajnokságon III. lettem 50 méteres pillangóban. A 4×50-es vegyes váltóban és a 4×100-as gyorsváltóban ezüstérmet szereztünk. 1999-ben 50 méteren Európa-bajnok lettem Németországban, 4×50-es vegyes váltóban aranyérmet szereztünk, és 4×100 méteres gyorsváltóban ezüstöt. 2000-ben III. lettem 50 pillangóban Ausztráliában a Paralimpián, és egy váltó arany is összejött. Önfegyelmet és kitartást adott a sport megvalósítható célokkal. Máig a múltbéli sikereimből építem a jövőmet. Példaképeim: Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina.
A szerénység koronája – Tibor
Voltam pillangóúszó,
de azóta sem törtek
hitem szárnyai.
Morzsák szavaim,
amiket éhes
szem csipeget.
Az elmém kútjából
kimerem a gondolat
magvas cseppjeit.
Tenyeremben hervadt
fűszál évek.
Paralimpikon lettem,
akinek a fejére
glóriát lehelt a
szorgalom ajka.
Az arcom keretén
kitekintek, miközben
bábjukból szöknek
az évszakok.
Most lélektoll vagyok,
amely az ujjak
vonatán ül,
betűket karistol
a sorokra.
A szerénység koronája
láthatatlan, a szívem
dallamát csak a
tiszta lélek hallja.
Előttem a sarjadó jövő.

Író-olvasó találkozó: Kökény Éva, N. Sebestyén Katalin, Szedő Tibor
Ami meghatározta az életed a sport mellett, az az írás. Hogyan kezdődött? Ki vagy mi inspirált?
Tizenötéves koromban kezdtem rímbe szedni gondolataimat. Tulajdonképpen gátlásos gyerek voltam, és a versben jobban ki tudtam fejezni érzéseimet. Legelső versemet egy általános iskolai rendezvényen adhattam elő, mely már akkor is nagyon tetszett a hallgatóságnak.
Mindemellett nagynéném Marék Veronika meseíró, grafikus, Telegdi Ágnes másod-unokanővérem természetfotós, és ő írta a Barabás Mackó meséi sorozatot. Végül Szedő Iván nagybátyám színházi fotós. Tőlük is nagyon sok biztatást kaptam, mindig támogattak engem, s ezért hálás vagyok.
Számos köteted mellett antológiákban szerepelsz. Több irodalmi kör tagja vagy. Könyvbemutatókon veszel részt az ország több pontján. Rendszeresen jelennek meg verseid a közösségi médiában is. Miből merítesz ihletet, hiszen számos stílusban írsz, olyan szóképeket alkotsz, ami csak a legnagyobbaknak adatik meg.
Amíg élsz
Amíg élsz, addig
lángolnak álmaid,
szemed egén
úsznak felhő vágyaid.
Amíg élsz, addig
szavaidat hímzed
ajkadra,
múlt hamuja
hullik hajadra.
Amíg élsz, addig
gyűlölsz és szeretsz,
célokat aratsz, vetsz.
Amíg élsz, addig
dalol a szívhegedű,
lelked itala mindenkinek
édes nedű.
Amíg élsz, addig
árnyékod csodás
bábjáték,
fejedben olajozottan
forgó észkerék.
Amíg élsz, addig
zenél pulzusod,
fényt magadból ontod.
Emlékekből merítek ihletet, az engem körülvevő világ ingereiből táplálkozom. Soraim közt lüktet a lelkem pulzusa. Szavakkal fekszem, kész versekkel ébredek, amit papírra is vetek. Általában gyorsan elkészül egy-egy versem. Van, amikor egy nap több verset írok. Az engem körülvevő környezet, benyomások, érzések kerülnek vers formájában megjelenítve.

Író-olvasó találkozó, Kecskemét
Egy kis csokor a sokszínűség jegyében: szerelem, lélek, évszakok színei – Szedő Tibor verseiben
Igen, számomra nagyon fontos az érzelemvilág, így fontos számomra a szeretet, a szerelem, a lelkem mélyéről feltörő fellobbanás, a lélek visszajelzése. Igyekszem ezt a érzésvilágot a magam költői nyelvére lefordítani, így megőrízve különleges költői megfogalmazásban megjeleníteni vers formájában a bennem lezajlódó intuíciókat.
Óda a vershez
Óhatatlanul a szájra
csordulsz,Te áldott szó!
Hasztalant gyomlál az
elme, marad az ékes
mondanivaló.
Lehetsz kötött vagy
szabad, minek feszülj
a sorok szűk skatulyái közé
levegő után kapkodva?
Virágzik a lélek, majd
rozsdás szavak
hullnak elhervadva.
Kép, amit
a képzeletem
rajzol, a szöveghez idomul,
de könnyed rímeket dalol.
Bennem fogan
meg a vers,
várandós az íróeszköz,
csodára lel, aki valami
újszerűt keres.
Nem rejtőzöm az
alkotás sziklái mögött,
gondolat szárnyal
a fikció felhői fölött.

A találkozó résztvevői: Weninger Erzsébet, N. Sebestyén Katalin, Szedő Tibor, Kökény Éva, Szecsődi György zenész
Számos díjjal büszkélkedhetsz. Felsorolni is sok, hiszen amely pályázaton elindulsz, ott biztos, hogy előkelő helyen végzel. Legutóbb a Dugonics András irodalmi díj 2024. évi 4. helyezettje lettél Költészet kategóriában. /Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Lackfi János 2., Szabó T. Anna 3. helyezett mögött./
A Dugonics András irodalmi díjat 2020-ban alapította Baranyai Anikó azzal a céllal, hogy a kortárs magyar irodalom azon szereplőit, akik a szórakoztató irodalom berkein belül alkotnak, díjazza az olvasóik és követőik bevonásával, és ez által nagyobb ismertségre tehessenek szert.
Ez a helyezés azt mutatja, hogy szeretik az olvasók az írásaidat – és téged is! Mely díjaidra vagy a legbüszkébb?
Krúdy Gyula Arany emlékérem, Krúdy Életmű díj, Toll és Ecset alapítvány II. helyezése.
„Aki útjára engedi a verseit, az már nem az övé.” Fogadják olyan szeretettel Tibor verseit, amilyen jó szívvel ő Önök elé tárta.
További ízelítő Szedő Tibor verseiből
Megint
Megint az arcod
habjaiban megmártózom,
ellepnek zöld szemeid.
Az anyai érzés tolla
még most is
szívembe ír egy
üzenetet: Szeretlek!
A szavad édes gyümölcse
álmaimban újra
és újra terem.
Megint a lelked
kézen fog, és
bújócskázni hív.
Ha nemet mondanék,
akkor szedegethetném
a megbántottság
törött szilánkjait.
A hiányod könnyeiből
ragaszt koszorút a bánat.
Megint télbe konyul
a természet fagyos
mosolya, de a tenyerembe
olvadt utolsó jégcsap
tekinteted. Féltél,
amikor átkaroltál a
halál reszkető tornácán.
Megtaláltam
Valaki egész életében
keresi önmagát, én
megtaláltam, lapra
öntöm a szavak viaszát.
Lelkemmel festek,
kitöltöm a szürke
hétköznapok réseit,
a kudarcért soha
egy könnyet sem ejtek.
Különc magányom
szobájában ülök,
álmom fellegvárán
néha szédülök.
Koldus ajkamon
a szó, de szeretettel
táplálkozik szívem.
Utamra ráncot
szaggat léptem.
Valaki keresi a fényt
az alagút végén,
én megtaláltam.
Iránytű vagyok a
holnap tenyerén.
Írásra idomul kezem,
talán költőnek születtem.
Oly közel vagy
Oly közel vagy, mégis távol,
de az ölelésed hídján
szívverésem áthatol.
Tegnapba vesznek holnapok,
szemed egén
szivárvány vagyok.
Oly közel vagy, mégis távol,
kezed fogom, lehetsz bárhol.
Vágyszárnyú perceket szórok,
ajkadon égető
csók vagyok.
Oly közel vagy, mégis távol,
szerelmet fonok a mából.
Lépteim közt gáncsok,
válladra dőlt est vagyok.
Piszkos
Piszkos szavak
cipőjét suvickolja a világ,
nő még a szívemben
holnap virág?
Piszkos a száj, melyre
aludni tér egy ledér
suttogás, lelkem
kertjében a jövő
gödröt ás.
Piszkos tánc
köti gúzsba az
életem, szerelem
rózsaszín ködje
borítja be
meztelenségem.
Piszkos sóhaj
láthatatlan csápjai
láncra vernek,
tudás magjai az
elmém földjéből
kikelnek.
Piszkos tenyér,
amiből kihajt a hit,
görbe út úgysem
rossz irányba fut,
talán jó felé térít.
Karácsonyra hangolódva
A karácsony villamosa
zötykölődik a lelkemben,
a képzelet állomásain
nyílnak az ajtók.
Először felszáll a hit,
majd a remény, őt követi
az öröm, végül a
szeretet foglal helyet.
Szívem gyújtja meg
a gyertyákat, vöröslően
lángol az ünnep.
Csillagpalástot fon az
égre az angyalok serege.
Az elcsendesedés ajka
ima koszorúját szövi
a karácsony fejére.
Béke ring minden
család ölében.
Az interjút Dáma N. Sebestyén Katalin készítette, megköszönve Weninger Erzsikének, a MontázsMagazin főszerkesztőjének Szedő Tibor bemutatkozási lehetőségét.







