“A csoda csakis azé, aki hisz benne.” (Müller Péter)

Messziről indultam…. Így fogalmaztál egyszer, Sándor. Milyen messziről?

szalai11

Tanyán nevelkedtem, a szüleim földműveléssel foglalkoztak. Nagyon meg kellett dolgozniuk a mindennapi falatért. Sokat voltunk egyedül a testvéremmel, amíg a szüleink dolgoztak. Emlékszem, hogy sokat játszottunk vagy kuksoltunk a bátyámmal az eperfa alatt az udvaron és vártuk anyukánkat haza. Volt egy kis földünk is, de édesanyám napszámba is járt, édesapám az útépítőknél dolgozott.

Az általános iskola első osztályát Kígyóspusztán végeztem el. Onnan elköltöztünk Üllésre, szintén tanyára. Édesanyánk becsületesen nevelt bennünket. Mi meg segítettünk neki, amit tudtunk. Édesapám az apai hivatásában nem jeleskedett, inkább édesanyánk nevelt minket.

Az általános iskolát Üllésen fejeztük be. A diákévek eléggé keserű szájízt hagytak. Nem nagyon fogadtak be bennünket, jövevényeket. Sokat bántottak, nem tudtam beilleszkedni. Szakmunkásképző Iskolába kerültem Hódmezővásárhelyre, géplakatosnak tanultam. Sajnos, a kollégiumban sem éreztem jól magam, mert nem az a tiszta élet vett körül, amelyre Édesanyám tanított, készített fel.

Szakmunkás lettél. Mi történt veled azután?

A kecskeméti DUTÉP Vállalatnál kezdtem dolgozni, közben levelezőn elvégeztem a gimnáziumot, leérettségiztem. A Szakma Ifjú Mestere lettem, országos szakmai verseny 6. helyét értem el. Szerszámkészítőként dolgoztam. Majd bekerültem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, földrajz-rajz szakra. Én másként láttam az életet, mint a csoporttársaim, hiszen én már dolgoztam előtte, ők meg az iskolapadból kerültek a főiskolára. és sokan nem értettek meg engem. Én tudtam, hogy keservesen meg kell mindenért dolgozni. Konfliktushelyzeteket éltem meg.

szalai9

Azért csak voltak jó pillanataid is a főiskolás évek alatt…

Volt ott egy stúdiószínpad, oda eljártam szerepelni. Ott elfogadtak, jól éreztem magam köztük. Megismerkedtem egy mély lelkületű pappal, Kardos Mihállyal, akitől nagyon sok lelki segítséget kaptam. Aztán államvizsgáztam.

Diplomát szereztél tehát. Hogyan folytatódott az életed?

Igen, földrajz- rajz szakos általános iskolai tanári diplomát kaptam. később az alapfokú könyvtárosi végzettséget is megszereztem. A Bányai Júlia Gimnáziumban kezdtem tanítani. Nehéz volt a módszertani kívánalmaknak eleget tenni, hiszen a főiskolán nem készítettek fel bennünket a gyakorlati életre. Az ember mindig a saját bőrén tapasztalja meg, hogyan is kell jól csinálni. Innen elsősorban ideológiai okokból kellett eljönnöm.

Ez után a Kecskeméti Katona József Színházba kerültem díszlettervezőnek. Kértek tőlem referenciamunkákat, én pedig elkészítettem Madách Imre Az ember tragédiájának a díszleteit. Sokat foglalkoztam ezzel a témával. Három évig dolgoztam itt, de mivel nem volt meg a szakirányú végzettségem hozzá, ott kellett hagynom a színházat. Akkor a bábosokhoz kerültem, a Ciróka Bábszínházhoz. Itt mindenben tudtam segíteni: a bábok készítésénél, a rendezésben, tervezésben. Másfél évet töltöttem a Cirókánál.

szalai10

Nem sikerült egy helyen gyökeret verned….

Nem sikerült. Voltam munkanélküli is… Közben elvégeztem a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen a hitoktatói szakot. Munka mellett nehezen szereztem meg a diplomát, de végül sikerült. Értelmi sérültekkel, fogyatékosokkal foglalkoztam, nekik tanítottam hittant. Egy kiadványszerkesztői tanfolyamot is elvégeztem, ez egy új terület volt az életemben, korábban a számítógép nem igazán érdekelt.

Hogyan kezdődött nálad a rajzolás szeretete?

Már általános iskolás koromban sokat rajzolgattam. Középiskolás koromban Hódmezővásárhelyen volt egy rajzszakkör, ide eljárogattam. Az érdeklődés és a gyakorlás a főiskolán is folytatódott. Megtanultam az alapokat, aztán nekem kellett kimunkálnom magamból a művészi alkotásokat. Ha van valamilyen ötletem, elkezdem hordozni magamban a csíráját, az ötletét, aztán pár hét, hónap vagy év után egyszer csak elkészítem a szobrot vagy a festményt.

szalai02

Hogyan történik nálad az alkotás folyamata?

Ha van egy gondolatom, amit szeretnék kifejezni, az mindig másképp formálódik bennem. Lehet, hogy versben mondom el, talán lerajzolom vagy megfestem, esetleg szoborba öntöm vagy zománcba égetem. Az alkotás egy belső folyamat. Van egy kép, amelyet már 15 éve hordozok magamban, másokat rögtön nekiállok elkészíteni. Elkezdődik a sajátos küzdés önmagammal, az anyaggal, hogy jellé legyen, hogy valósággá váljon az, amit megálmodtam. Az a belső valóság, mely nem látható, egyfajta metamorfózison megy át a kellékek segítségével, valósággá válik. A véges anyag jelrendszerré alakul. A vászon, a festék csak puszta anyag. Az alkotásnak üzenethordozó értéke van. A saját maga végességével kell megküzdenie. Van egy zománcszakköröm a Piarista Iskolában. Azt mondtam a zománcosaimnak is: Ha megalkotsz egy száraz levelet, és mások rácsodálkoznak, hogy az milyen szép, ezzel rádöbbentjük a nézőt a természet szépségére. A mindennapi életben ritkán gondolunk erre. Összeáll a kép, metamorfózison megy át.

szalai08

Min dolgozol éppen?

Egy nagyszabású munkán dolgozom, egy szoborkompozíción. Már öt és fél éve. Az a címe: Végül is szolgám diadalmaskodik (Izaiás próféta szavai ezek Jézusra vonatkoztatva.) Ez egy zománcszobor, a rézlemezt megdomborítom, megzománcozom, alakítom, apró darabokból, levélkékből egymásra illesztem. Hatalmas oltáriszentséget ábrázol.

Az iskolában, ahol dolgozom, sokféle munkát bíznak rám. A takarítástól a kellékek készítéséig, díszletek tervezéséig az irodalmi műsorokhoz, iskolai ünnepélyekhez. Voltak emlékezetes műsorok, amelyekben együtt dolgoztunk a diákokkal (fény, díszlet, jelmez ötleteim is vannak).

szalai13

Nemrégiben csatlakoztál a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köréhez. Milyen élményeid , tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?  

Adomány ez nekem, hogy bekapcsolódhattam a Kör munkájába. Az embernek kell valahová tartoznia. Ily módon megoszthatjuk egymással a tudásunkat, megismerjük egymás tevékenységét. Az általuk szervezett I. világháborús műsorban, (Jótékonysági esten) 2014. november 22-én színészként, versmondóként, világosítóként is dolgozhattam. Sikerült úgy megjeleníteni a lövészárokban a jelenetet, hogy az üzenet átment a nézőkhöz. Nagyon örültem, hogy itt szerepelhettem. Ha indul egy színjátszó szakkör, abban nagyon szívesen részt veszek. Nekem is vannak terveim, de szívesen segítek bármiben, amilyen lehetőség adódik.

Egy kis kiállítást is rendeztél a műsor kísérő programjaként.

Nagyon igyekeztem, hogy szépen sikerüljön. Kaptunk I. világháborúval kapcsolatos múzeumi tablókat, ezeket a saját alkotásaimmal együtt rendeztem el. Sokan dicsérték.

szalai12

Volt már több kiállításod is a munkáidból. Hol és mikor?

Tagja vagyok a Kecskeméti Képzőművész Körnek és a Fiatal Művészek klubjának is. Több kiállításom volt már Szentesen, Kisteleken, Kiskunfélegyházán, Lajosmizsén, Kecskeméten. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Ipar Kamara székházában tavaly volt egy kiállításom “Isten, haza, ember” címmel. 21 festményt, néhány szobrot és verset tartalmazott. A szakrális művek gondolatmenete a címben is megfogalmazódott.

Melyek a legfontosabb dolgok az életedben?

A legfontosabb számomra Isten. Megbecsülöm a keresztény magyar értékeket, az Árpád-házi szenteket, a boldoggá avatott mártírjainkat. Az alkotásaimban sem én vagyok a fontos: ha két békétlen ember ki tud engesztelődni egymással a képeim előtt, akkor elértem a célom. Nem érzem magam különleges embernek. Magamtól semmi nem vagyok. A tehetségemet, ha tehetséges vagyok, Isten áldásának tekintem.

szalai07

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Van sok tervem: szobor, kép és zománc is. Magamban hordozom őket. Ha tényleg beindul a színjátszó kör, abban sokféle tevékenységet vállalnék: színész, versmondó, világosító, rendező.
Szeretnék egy önálló verseskötetemet kiadni, meg egy albumot a képzőművészeti munkáimról. Sajnos, eddig még nem találtam mecénást hozzá. Pedig nem csak abból áll az ember élete, hogy reggeltől estig dolgozzon a mindennapi kenyérért. Kell, hogy jusson idő másra is.

Sándor, kívánom, hogy minél több időd és lehetőséged legyen a saját alkotásaiddal foglalkozni, vágyaidat valóra váltani! Köszönjük a Baráti Kör részére már második évben készített tűzzománc Alkotói díjakat!

 

Szalai Sándor versei

A Gyöngy születése

Lelkünkbe idegen anyag sokasodik,
Tűzkohóként belülről gyötrődve rág!
A könnytengerbe szívünk hánykolódik,
Valami titokzatos roncsolás vág!

Polipként átkarolva sokasodik
A véget nem érő határtalanság!
Meghanyatló küzdelemben vágyódik
Új reménységben meddő sorstalanság!

Már a sebeinkben kristályosodik,
Könnyhomályosan pislákol új-világ!
Kereszteződésekben gyarapodik!

A lélekszabadságban bontakozik
Vágyainkban röppenő hajnal virág!
Szépen ragyogva örökre virágzik!
2005.április 22.

A Sebekkel borítottan remegve
A Vérben áztatottan tündökölve
A Feltámadásban újra éledve
A Dicsőségben ragyogás örökre.
2005. április 22.

 

A templom kövén ültem és sírtam!

A templom kövén ültem és sírtam!

Szelek szárnyán tovatűnő időt kezemben tartom!
Az emlékezés néma pillanatában hallgatok!
Üszkösre égett remények tüzében elballagok!
Remegő szívem nyújtom, úgy bízva viszonzást vártam.

A templom kövén ültem és sírtam!

Keresztem! Rideg-kemény színfalakkal találkoztam!
Bolondja lettem Szeretetnek! Ön-csonkán vágtatok!
Betonfalak tövistüskéi végleg szétvagdosnak!
Nyíló sebekkel kérve feloldást hiába vártam!

A templom kövén ültem és sírtam!

Az elmenekültetés magányában szétrágódtam!
Eltemetem arcomat, szégyenkezve még kiáltok!
Tántorogva fájón révedek, s fegyvert ragadok!
Falat bontok, sebeket vág, nehezebb, mint gondoltam!

A templom kövén ültem és sírtam!

Rengeteg fal! Kerestem hidakat, de nem találtam!
Hidat építenék fal helyett, de elhallgattatnak!
Menekülnek váraikba, közöst nem óhajtanak!
Szívek elzárták magukat falazva, fájón láttam!

A templom kövén ültem és sírtam!

Kiaszott puszta lett a föld, dalt a szívemben tartom!
Őrzöm emlékét új kornak, ahol válaszolhatok!
Ahol kéz a kézben mindenkivel találkozhatok!
Szívtől szívig viszonzást adnak, vágyakozó álom!

A templom kövén ültem és sírtam!

Akkor élet lesz a föld, átzengi dicsérő dallam!
Öröm lesz, mikor mindannyian Istenre hallgatunk!
Fénylő örömkönnyekben itt újra találkozhatunk!
De most még fájó mélységekbe zuhan a dallam!

A templom kövén ültem és sírtam!
Kalocsa, 2005. 06.10.

 

Esküvő
A Két Szív egybeköttetett.
Örökre eljegyeztetett.
Isten által megkenettetett
A születő új szeretet.

 

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások