Marosi Katalin még alig múlt 18 éves, de már határozott elképzelése van saját életének céljairól, vagy akár a magyar kulturális élet megreformálásáról is. Megkértem, hogy először röviden mutatkozzon be az olvasóknak.

 

marosi17

 

Sok helyen kaptam már ezt a feladatot, de igazából mindenhol mást várnak el. Hol a gyerekkoromról van szó, hogy miből is fejlődhetett ki az írás iránti szenvedélyem, hol pedig a közelmúlt az érdekesebb. Bács-Kiskun megyében élek, és hét éve foglalkozom írással. Már ebből a tekintetből is mesélhetek egyfajta múltról.

Mindig is céltudatos voltam, hiszen már általános iskola második évfolyamától kezdve biológus akartam lenni, pontosabban állat- és növénytankutató. Ez az elméletem teljesen csak tizedikben bukott meg, amikor rájöttem, nem a teljes biológia az én asztalom. Időközben már sokban nyitottam a művészetek, az irodalom és a színház felé. Ebből következett az, hogy könnyen tudtam új célokat és egyfajta hivatást is választani.

 

marosi013

 

Kitől örökölted az írás szenvedélyét, mert talán nevezhetjük így?

Igen, nevezhető szenvedélynek, mert olyan szükség van rá, mint egy kortynyi levegőre. Annak ellenére, hogy a családban sok művelt, tanult ember volt – mérnök, orvos, repülős őrnagy és még sorolhatnám –, írással senki sem foglalkozott. A könyvek szeretete viszont ott lappanghat a génekben.

Van ezzel kapcsolatos gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

A nagymamám az, aki a kezdetektől nagyon sokat foglmarosi015alkozott velem. Rengeteg dolgot csináltunk együtt, festettünk, színeztünk, gesztenyéket gyűjtöttünk, és azokat is kifestettük, vagy éppen bábukat készítettünk belőlük. És bár írással csak 2009 év vége óta foglalkozom komolyabban, már azelőtt is írtam verseket, többnyire a családon belül, ajándékozási szándékkal. Valamint már nagycsoportban tudtam folyékonyan olvasni, ezért iskolában az első olvasás órák nem kicsit voltak unalmasak.

 

Ha jól tudom, nem is olyan sokára itt a megmérettetés ideje. Érettségi. Bizonyára a magyartól nem tartasz. Van olyan tantárgy, amely nem igazán volt a szíved csücske?

Igen, itt az érettségi, bár a felvételi menete miatt jobban izgulok, mint a vizsgák miatt. Tudom, hogy készülök rájuk, és a lényeg, hogy amikor ott vagyok, például hibátlanra, vagy majdnem tökéletesre megírjam a három esszét, és akkor tényleg csak pontgyűjtésre kelljen a nyelvi műveltségi. Hogy tökéletes legyen az angol emelt olvasott szövegértésem, és nem lesz gond, ha lesz egy-két véletlen botlás a hivatalos levélben. A történelmet is imádom, ugyanis egyszer elolvasom az anyagot, és már megragad. Habár a politika nem annyira köt le sem a jelenben, sem a múltban, de ez van, és ma rájöttem, hogy az is nyújthat meglepetést. Például Nagy Imre személye egészen kibontakozott, és találtam benne számomra meglepő vonásokat. A matematika az, amire a tanárommal külön is készülök, mert minimum négyes érdemjegyre van szükségem. A választott tárgyamat pedig már letudtam, éppúgy, mint a nyelvvizsgát.

 

marosi8

 

Most mesélj az írás hatalmáról! Mikor érezted azt, hogy neked az átlagos fiataltól eltérően több a mondanivalód, és ezt te papírra is vetnéd? Lesz ennek folytatása is?

Ijesztően kifejezve az írás annyit tesz: „Kit ölök meg legközelebb?”. Magyarosítva ez annyit tesz, hogy ha írsz, mindent megtehetsz, te vagy a parancsnok – kivéve, ha nem. De egyet ne felejts: csak papíron öldökölhetsz! De ott mértéktelenül. Aztán meg csavarhatod a szálakat, ha az olvasók visszakönyörgik a szereplőket. Első regényem női főhőse már elég sokszor meghalt, és még meg is fog. Tiszta macska stílus.

Van több mottóm is, de a legújabb talán mindent egyszerre jellemez: „Harcolni az álmainkért annyit jelent: feladunk mindent azért, hogy végül ne kelljen feladni semmit.”.

Természetesen nem szándékozom az írást abbahagyni sosem. Ez egy égi áldás, és képtelen vagyok felhagyni azzal, hogy önző módon kihasználjam.

 

marosi6

 

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Nos, ami azt illeti, ez egy nagyon jó kérdés. Ha csak egyet kell mondani, akkor a kettőt és könnyebbet kategória. Aki viszont az igazi mester, az William Shakespeare. Ő lesz a disszertációm témája is. Hiszen benne megvan az a plusz, ami szerintem senkiben sincs jelen. De egyben olvasok rendszeresen kortárs és klasszikus köteteket is. Ami a kezembe akad, elfogyasztom.

Kivel osztottad meg az alkotásodat? A magyartanárod tud arról, hogy neked már könyved is jelent meg?

A környezetemben a legtöbben tudnak róla, így az eddigi összes magyartanárom is. De már a korai években is rendszeresen blogoltam.

Hogyan fogadta a környezeted, hogy tollforgató lettél?

A közvetlen környezetem többnyire jól, viszont tágabb értelemben vegyes volt a fogadtatás, ami már nem zavar.

 

marosi18

Kinek a kiadásában jelent meg könyved? Milyen volt a fogadtatása?

Eddig három kiadó gondozásában jelent meg művem. Az első volt a United PC, ausztriai székhellyel, itthon pedig, ami nagyon kedves volt számomra, a CoLibri, valamint jelenleg a Publiónál dolgozom.

Hová adtad be a jelentkezésedet? Mi leszel, ha nagy lesz?

Három egyetemre adtam be a jelentkezésemet: első helyen PE-MFTK, a másodikon PTE-BTK a harmadikon pedig az SZTE-BTK áll. Mindhárom helyen magyar szakot jelöltem. Szeretnék elmenni egészen a doktori fokozatig. Végső cél mindenképpen a művészeti vezetői poszt.

Milyen céljaid, álmaid, vágyaid vannak? Kérlek, oszd meg velünk!

Nem az írás az egyetlen célom. Természetesen ezt is művelni fogom, míg csak élek. De szívesen szerveznék társulatot, magazint vagy kiadói munkásság is érdekel. Minden, ami a kultúrával kapcsolatos. Tágabb értelemben életcélomnak mondhatom a teljes magyar kulturális élet megreformálását.

Hogyan találtál rá a Montázsmagazinra?

Alapító tagja vagyok egy színházas online csoportnak, ahova több cikkje is kikerült már a Montázsmagazinnak.

 

marosi14

 

Kedves Katalin, köszönöm szépen a beszélgetést! Mivel a megyénkben, Solton élsz, remélem, ennek a beszélgetésnek még lesz folytatása is. Kívánok neked elsősorban sikeres érettségit. Kívánom, hogy minden álmod és vágyad váljon valóra!

Én köszönöm az interjút.

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások