Hittel, kitartással, felelősségvállalással a magyar kultúráért és jövőért – interjú Balogh Andrea Johannával

Balogh Andrea Johanna újságíró, kommunikációs szakember, a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja, a Magyar Múzsa kulturális folyóirat főszerkesztője, a Professzorok Batthyány Körének kommunikációs vezetője.

Gazdag életutat és alkotópályát tudhat magáénak, melyek kimeríthetetlen élménytár és ismeretforrás hordozói. A következőkben felidézek néhány állomást e tartalmas életút mérföldkövei közül. Balogh Andrea Johanna szakújságíróként, rovatvezetőként 2000-2004 között rendszeresen közölt írásokat a nyomtatott sajtóban az egészségügy aktuális kérdéseiről. Egészségügyi témakörben közel ötven filmet készített, amelyeket számos televíziós csatorna közvetített. Gyógyhatás címmel egészségügyi műsort indított, amelybe tizennégy éven keresztül hívta meg az egészségügyi szakma jeles képviselőit. 2004-2018 között az Országos Onkológiai Intézet sajtókommunikációs vezetője volt. Ezután sajtófőnökként tett szolgálatot a közigazgatásban, amit a Magyarságkutató Intézet tájékoztatási és kommunikációs főigazgató-helyettesi posztja követett. Tudományos írásokat, könyveket, kiadványokat jegyez. Jelenleg a Professzorok Batthyány Körének kommunikációs vezetője, 2026. január 1-től a Magyar Múzsa kulturális folyóirat főszerkesztője.

Pályafutásod során különböző intézményekben, szakterületeken fordultál meg, végeztél hatékony kommunikációs munkát, de az iránytű ugyanoda mutatott: az egészségügyhöz. Honnan ered, miből táplálkozik ez az elkötelezettség?

Az emberszeretetből táplálkozik, ez a vezérfonal, amelyhez a segítségnyújtás és a gondoskodás is társul. Ezek vezettek abba az irányba, hogy ne csak a szűkebb környezetemnek nyújtsam mindezt, hanem a tájékoztatási eszközökön, kommunikációs csatornákon keresztül különböző közösségek felé is. A pályaválasztás idején a pszichológia és a jogi pálya is érdekelt, de végül a kommunikációt választottam. Nem bántam meg, hiszen, ha valaki mélyebben foglalkozik a kommunikáció tudományával, akkor sok-sok területet kell ötvöznie. Az érdeklődésem sokrétű, mindig több irányból közelítem meg az adott feladatot. Az egészségügy iránti elkötelezettségem nem kötődik egy konkrét eseményhez, vagy bármilyen befolyásoló tényezőhöz, egyszerűen csak követtem azt az utat, ami az elrendelt volt számomra. Ezért végeztem el a kommunikációs szak után az egészségügyi menedzser képzést is. A kommunikációban – legyen az bármilyen terület: egészségügy, oktatás, kultúra és egyéb – mindig a hiteles tájékoztatás képviselete volt számomra az irányadó, s ezt ma is minden körülmények között így teszem.

Mi a legfontosabb érték vagy útmutató, amit otthonról hoztál magaddal? Visszatekintve gyermekkorodra, mi volt az a családi hagyomány vagy szokás, ami leginkább meghatározta szemléleted?

Az alapokat meghatározta az a szeretet és hit, amelyet a családomtól, a családom közvetítésével kaptam. Ma is abból táplálkozom, és adom át gyermekeimnek, keresztgyermekeimnek, környezetemnek. Nagyszüleim meghatározók voltak a gyermekkoromra, és az a szeretet, az önzetlen odaadás, amit tőlük kaptam, a mai napig feltöltenek. Esperes nagypapámat gyakran hallgattam a templomban, prédikációit őrzöm, és valamilyen formában mindig közzéteszek a gyűjteményből. Édesapám ügyvéd volt, édesanyám pedig ma is aktív üzletasszony. Tehát a szellemi, az érzelmi és a racionális alapokat is mind megkaptam a családomtól, és ami az én dolgom volt, tanulással, tapasztalatszerzéssel megtettem, megteszem.

Mik ezek pontosan?

A tanulás terén folyamatosan képzem magam, hiszen a felgyorsult világban sok új és új tudásanyag lát napvilágot, amikkel tartani kell a ritmust. Az idegen nyelvek területén is mindig fejlesztem a tudásomat, hiszen követem azt az állítást, miszerint „Ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy.” Ennek lényegét abban látom, hogy minden nyelv más kultúrát és gondolkodásmódot nyit meg az ember számára. A tapasztalások terén pedig azt említeném meg, hogy életutunk során számtalan öröm és bánat, meglepetés és csalódás ér minket, mindenki hullámvasúton utazik egész életében. Azonban azt gondolom, hogy ezek erősítik meg, fejlesztik személyiségünket. Menni kell tovább, és tanulni kell a történtekből! Nincs helye az önsajnálatnak, minden úgy történik, ahogyan történnie kell.

Gyakran halljuk a szállóigét: „Ép testben ép lélek.” A magyar egészségügy helyzete, struktúrája és kihívásai mellett számos betegséggel (például a tumor), annak pszichológiai vonatkozásaival foglalkoztál. Sokan szeretnénk megérteni, miért betegszünk meg? Milyen üzeneteket hordoznak a diagnózisok, a tumor, a krónikus fájdalom?

Sok pszichológiai témájú szakkönyvet és tájékoztató kiadványt olvastam. Amikor cikket, tanulmányt írok, kihagyhatatlanul keresem a történések pszichológiai vonatkozásait. Kutatni szoktam az iskolateremtő szaktekintélyek vizsgálatait és fogalom meghatározásait, és keresem az összefüggéseket. Arra a kérdésedre, hogy miért betegszünk meg, röviden talán úgy lehet válaszolni, mert nem vagyunk tökéletesek. A nem megfelelő életmód, az elhanyagolt szervezet, vagy éppen a megtört lélek, a sok élvezeti és tudatmódosító szer, amiről azt sem tudják használói, hogy miket tartalmaznak, a stressz okozta problémák, és idesorolom a jelenleg is dúló egymás elleni udvariatlan, tiszteletlen viselkedést is. Elképesztő, hogy ember milyen mértékben farkasa a másiknak, és segítségnyújtás helyett inkább eltiporja embertársát egy-egy meggondolatlan szóval, de akár visszafordíthatatlan tettel is.

Komoly gondolatok ezek.

Sajnos ez a tapasztalat. Vegyünk egy példát. Nézzük meg a közösségi oldalakat! Ismeretlenül egymásnak ugranak emberek, és már régen nem az alap üzenetről szólnak a kommentek, hanem egymás szidalmazásáról, trágár kifejezésekkel. Például egy politikamentes kulturális poszt esetében is már a harmadik-negyedik hozzászólás után átváltanak a felek olyan irányba, hogy egy kanál vízben is megfojtanák egymást. Tehát a világ ilyen irányba fordult. Bízom abban, hogy mindez normalizálódik egyszer, de ahhoz nagyon sokat kell hozzáadni az embereknek. Alapvetően mindig a józan ész, a biztonságra való törekvés, az intelligencia győzelmében bízom. A rosszakarat, a gonoszság csak rövid távon tud érvényesülni, hosszú távon nem. Ezután a kis lelki kitérő után visszatérek az előző kérdésedhez.

Igen, sajnos a szív-és érrendszeri betegségek után a rosszindulatú daganatos megbetegedések a második vezető halálok Magyarországon is, mint ahogyan a világon általában. A megbetegedésekhez többek között életmódbeli, károsító, genetikai tényezők járulnak hozzá, és negatív lelki hatások is közrejátszhatnak. A diagnózis egy rosszindulatú daganatos megbetegedésről, vagy például egy élethosszig tartó betegségről, tehát a rossz hír közlése egy olyan esemény, amelyre nem igazán lehet jól felkészülni. Minden ember más, másként fogadja a villámként becsapódó információkat, így a reakciók is különbözők. Az egészségügyi kommunikációban, az orvos részéről a tapasztalatával, a kommunikációs technikák alkalmazásával és az empátia segítségével hatékonyan és megfelelő módon lehet átadni az ismereteket.

Kutatásaim alapján, orvosokkal és betegekkel történt beszélgetéseim során többek között az a megállapítás is bizonyítást nyert, hogy nem függ iskolázottságtól a betegség megértése. Ugyanis a diagnózis megismerése alatt olyan lelkiállapotba kerülhet a beteg, amely megzavarja a megértés folyamatát. De az is lehet, hogy valakinek a családjában már volt rosszindulatú daganatos beteg, vagy szív- és érrendszeri betegséggel küzdő személy, vagy éppen más krónikus megbetegedéssel rendelkező hozzátartozó, így tehát már ismeri valamilyen szinten a betegséget, tudja, hogy milyen következmények várhatók.

Szóval az orvosnak minden körülménnyel számolnia kell és a szakmai kiválóságon túl olyan emberi hozzáállásra is szükség van, amely a beteget segíti a betegséggel való megküzdésben. A szakmai tudás, a hivatástudat és az emberszeretet forr össze ilyen helyzetben. A betegnek is van dolga, hiszen együtt kell működnie a gyógyulása érdekében, be kell tartania az előírásokat, a javasolt terápiát türelemmel kell követnie. Az orvos-beteg kapcsolatokban is kiemelendő követelmény az egymás iránti tisztelet, ugyanúgy, mint ahogyan a hétköznapi életben egymás iránt. Lenne.

Foglalkoztál a beteg-orvos kommunikáció témával. A betegek gyakran nem mernek kérdezni, a hiányos információ pedig a kezelés rovására mehet. Hogyan alakítható át a hagyományos orvos-beteg kapcsolat egy partnerségi modellé?

A mai napig olvasok és tájékozódom, hiszen mindig vannak új kutatások. Ez így van, ahogyan mondtad, a betegek nem mindig mernek kérdezni, hiába viszik magukkal a kérdésekkel teleírt listát. Ezért van az orvosnak még nagyobb szerepe abban, hogy a beteg tájékoztatása mindenre kiterjedjen, ami a kezelés során fontos. Erre elegendő időt kell szánni. De azt azért szeretném elmondani, hogy nem biztos, hogy hiányos az információ, amit átad az orvos, hanem egyszerűen a beteg egy olyan lelkiállapotba kerül a diagnózis hallatán, hogy lehet, nem érti meg. Van olyan eset is, amikor az alapos tájékoztatás után kimegy a beteg a váróba, és szinte semmire sem emlékszik, nem tudja elmondani, hogy mit hallott bent a kezelő helyiségben. Mindenki máshogyan éli meg a sokkhatást. A beteg élete egy perc alatt megváltozik, és az idők során más lesz a fontossági sorrend számára, átalakulhatnak a kapcsolatai is.

Jelenleg a Professzorok Batthyány Köre kommunikációs vezetőjeként tevékenykedsz. Kérlek, meghatároznád a kör elsődleges küldetését? Milyen jellegű tevékenységek alkotják a te feladatköröd?

A Professzorok Batthyány Köre egy harminc éves szervezet. Közösségük a nemzet jövője iránt elkötelezett értelmiségiek polgári szerveződéseként fejti ki tevékenységét, segíti a nemzeti, keresztény, konzervatív értékrend érvényre juttatását a magyar társadalomban. Tagjai egyetemi tanárok és egyetemi tanár rangú kutatók, illetve speciális státuszban elismert munkássággal rendelkező nem egyetemi tanárok is lehetnek. Kommunikációs tevékenységet végzek számukra, a képviselt témakörök, kutatások ismeretében kommunikációs javaslatokat fogalmazok meg, sajtómegjelenéseket koordinálok és rendezvényeket, sajtókommunikációt kivitelezek. Népszerűsítem azokat a tevékenységeket, eredményeket, amelyeket a szakterületükön elismert tagok képviselnek.

Évtizedek óta vagy a pályán, sok tapasztalatot gyűjtöttél. Mi a szerepe az újságíróknak, az íróknak korunk hektikus világában, amikor az értékek között nehéz eligazodnunk, amikor az értékrend alapjai megrendülni látszanak?

Az újságírók feladata a mindennapi hírek gyors továbbítása mellett – többek között – szól az alapos háttérkutatásról, több, egymástól független forrás ellenőrzéséről, a tények és vélemények világos szétválasztásáról, a kontextus bemutatásáról, valamint a kiegyensúlyozott, indulatoktól mentes tájékoztatásról is. Mindezt megfelelő értékrend, és az újságírói alapelvek mentén. Azonban sajnos én is azt látom, amit mondtál. Tehát az értékrend alapjai megrendülni látszanak. Egyre több hangulatkeltő elem zavarja meg a hiteles tájékoztatást, és a média egyes képviselői sem a megfelelő módon, olykor felkészületlenül, vagy éppen hergelési szándékkal készítik riportjaikat.

Pedig fontos lenne a példamutatás, s ebben az újságíróknak is nagy szerepük van. De az sem mutat jó irányt, hogy olykor a riportalany viselkedik méltatlan módon az újságíróval, riporterrel, már ha egyáltalán válaszra méltatja a kérdezőt. Vannak olyan stúdióriportok is, amelyek inkább hasonlítanak egy civakodáshoz, és a tájékoztatás szándékának ismérvei nem fedezhetők fel benne. A mai médiakörnyezet kiegészítve a közösségi oldalak uralmával, egy olyan gyorsasági versenyhez, egy kattintásalapú üzleti modellhez hasonlítható, amely politikai és gazdasági nyomás alatt van. Az információs túlterheltség is jellemző. Az olvasóknak pedig több forrásból lenne érdemes tájékozódni, s ellenőrizni az állításokat, akkor talán kevesebb lenne a torzított információáramlás a közösségi felületeken is.

Ezen túlmenően nekünk, kommunikációs szakembereknek, újságíróknak, a fiatalok, a gyermekeink számára az értéket kell megmutatnunk. Az iskolákban, a tananyag keretében kapnak alapokat, de mint tudjuk, amit kötelező tanulni, az sohasem jó, ezért a különböző közösségi- és médiafelületeken kellene átadni számukra azokat az ismereteket, amelyek nemzetünk kultúrájából, történelmünkből, keresztény alapjainkból, magyarságunk hagyományaiból, nemzeti értékeinkből táplálkoznak. Szoros együttműködés kell a család és az oktatási rendszer között, a szülő-gyermek-tanár tengely mentén.

Közös múltunk van, közös az anyanyelvünk, közös a hazánk, gazdag hagyományt, kulturális örökséget hagytak ránk eleink. De valahogy eltávolodtunk egymástól. Az emberek többsége magába fordul, nehezen nyit a közösségek felé. Milyen eszközökkel lehetne újraépíteni a bizalmat, lebontani a láthatatlan falakat? Megszólítani a fiatalokat?

Semmiképpen sem eldurrogtatott szavakkal, beteljesíthetetlen ígéretekkel. Az ország nem hatalmi játszma, vagy eszköz, hanem a hazánk, a közös otthonunk és a biztonságunk. A benne élő emberek pedig nem játékszerek, hanem állampolgárok, együtt alkotják magát a nemzetet, dolgoznak érte, továbbadják a kultúrát, a hagyományokat, a következő generációk jövőjét teremtik meg. A felelősség, a nemzeti összetartozás és az emberi méltóság fontosságát szeretném ezzel hangsúlyozni, amit tovább kell adnunk a fiatalok számára is az őket érdeklő módon és kommunikációs csatornákon keresztül.

Számtalan könyvet jegyzel. A 2025-ben megjelenő könyved a „Ne félj” A szeretet kísér címet kapta. Beszédes e kötet címe. Mennyire tükrözi a központi témát és miről szól pontosan a könyv?

A „Ne félj” igemondat egyes tanítások szerint háromszáz-hatvanöt alkalommal jelenik meg a Bibliában, annyiszor, ahány nap van egy évben. Nagypapám ezzel az igemondattal indított utamra keresztelésemkor, s ez az üzenet, amelyre az év minden napján gondolok. Ugyanis a félelem torzítja, gyengíti a személyiséget és olyan tettekre kényszerítheti az embert, amivel magának és másnak árthat, amit később megbánhat. Nem szabad, hogy a félelem eluralkodjon az emberben, semmilyen nyomás hatására sem, de a világban történő eseményeket higgadtan, racionális szemlélettel, kritikusan kell követni. A belső nyugalomnak és a józan mérlegelésnek az egyensúlyban tartására utaltam.

Egy másik gondolatot is megemlítenék, hogy aki ártó szándékkal fordul a másik felé, akár a magánéletben, akár egy közösség felé, annak számolnia kell azzal, hogy a másnak szánt rossz végül visszatér hozzá, egy igazságos körforgás következményeként. Ez a vezérfonala is a könyvnek, amely három részből áll, és amelynek alcíme: „A szeretet kísér”. Az első fejezetben olyan kifejezéseket járok körbe, mint például: szeretet, szeretetnyelv, hazaszeretet, hűség, megküzdés, ármány, hazugság, hallgattassék meg a másik fél is. Pszichoanalitikusok, pszichiáterek, szociológusok, filozófusok kutatásait említem meg, illetve magam alkotok következtetéseket egyes fogalmakról. Manapság divatossá vált egy-egy kiszemelt emberről rágalmazó, nem valós tartalmú állítások közlése úgy, hogy akik ezt teszik, simán átlépnek a másik emberen. Szétrombolják – legalábbis arra törekszenek – az addig felépített életét, munkáját, elismertségét, megítélését, s hazugságokkal, a valóságtól eltérő állításokkal teszik mindezt.

Romlik a közhangulat, s az egymáshoz való kapcsolatok minősége. Rövid távon nem mindig a jó nyer, rögös út vezet a győzelemhez, az igazság bebizonyításához. Ehhez kell a kitartás és az erő. A könyv második részében Dr. Balogh László, nagypapám prédikációi közül tettem közzé tízet, a második világháború utáni évektől kezdve, szolgálatának utolsó évéig bezárólag. Szerettem hallgatni a beszédeit, és amikor leírom azokat a megmaradt példányaiból, mindig abban az időben érzem magam, amikor ő írta és adta elő a prédikációkat. Számunkra azok az időszakok a történelemkönyvből ismertek, ők viszont akkor éltek, a mindennapjaik voltak háborúban és békében.

Minden kornak megvannak az örömei és nehézségei. Olyan eseményeket kellene elkerülnünk, amelyek visszavetik a fejlődés lendületét, megkeserítve életünket és gyermekeink lehetőségeit. A könyv harmadik fejezetében olyan írásaim jelennek meg, amelyek az orvos-beteg kommunikáció témakörében íródtak. 2002 óta dolgozom egészségügyi intézetekkel kommunikációs területen, és elmondhatom, hogy a szakma kiválóságainak munkáját figyelhettem meg közelről, és dolgozhattam velük együtt. Hálás vagyok azért, hogy megismerhettem őket, és a magam eszközeivel szeretnék hozzátenni ahhoz, hogy javítsunk azokon a területeken, amelyeken apró odafigyeléssel nagyokat lehet előre lépni.

Időzzünk még el kicsit a könyveknél. Egy versesköteted is napvilágot látott Vonzódás címmel. Mi inspirált arra, hogy közreadd verseid? Milyen témát ölelnek föl a kötetben megjelent poézisek?

2000-ben jelent meg a verseimből válogatott vékonyka kiadvány. Egy felkérésre írtam azokat a verseket, amik bekerültek a bordó bársonykötésű könyvecskébe. Egy akkori cég ajándéka volt a dolgozóinak, ötszáz példányban nyomtatták ki. A Magyar Újságírók Közösségének egy akkori elnökségi tagja, Ács Jenő volt, aki bíztatott, amikor megmutattam a verseimet. Így írtam még jó párat, és azóta is írok. „Vonzódás” címmel jelent meg a kiadvány, de nem szerelmi témájú versekre kell gondolni, hanem vonzódás a természethez, az állatvilághoz, az érzésekhez. Valahogy így lehet összefoglalni a versek üzenetét.

Érdekelne, látsz-e párhuzamot a gyógyítás és a versírás teremtő folyamata között?

Több orvossal, gyógyító szakemberrel beszéltem munkáim során. Ők elmondták, hogy az orvos-beteg kapcsolatok kialakításánál segítség, ha a két fél talál közös érdeklődési területet, amiről beszélgetni tudnak. Így kerülhet be az orvos-beteg kommunikációba az irodalom. Vannak olyanok is, akik prózákat vagy verseket írnak, és sokan szépirodalmi műveket olvasnak. Hiszen valahogyan ki kell kapcsolniuk abból az ideget őrlő, folyamatos figyelem fenntartással járó, felelősségteljes munkából, amit végeznek, s hozzáteszem, amit állandó stresszhatás kísér. Nem véletlen az sem, hogy a komolyzene hallgatása sokuk életében van jelen, és a lelket, az idegrendszert megnyugtató hatással bír számukra a művészet.

2026. január elsejétől a Magyar Múzsa kulturális folyóirat főszerkesztői tisztjét töltöd be. Ez úgy gondolom, a felelősség mellett a kultúra iránti elkötelezettségről, az elődök által létrehozott értékőrzésről, egyfajta kulturális misszióról szól. A lap megújult mind tartalmában, mind a külcsín tekintetében. A kulturális értékek, az új alkotói hangok felkarolása eddig is jellemezte a lapot. Gondolom, ezek az irányelvek változatlanok. Milyen típusú, tematikájú alkotásokat részesítenek előnyben a szerkesztők?

Szerintem minden területen fontos, hogy tartsuk meg az elődeink által képviselt értéket. Tehát, ami jó, ami bevált, azon nem kell változtatni, hanem tovább kell fejleszteni, szépíteni. Jelen esetben a Magyar Múzsa című kulturális folyóiratról beszélünk, amelynek szerkesztése egy kiváló szakmai csapat munkája volt. A szerkesztőbizottság tagjai ma is részt vesznek a munkában, amelynek az előző főszerkesztő Dr. Lovas Dániel is tagja, sőt alapító főszerkesztőként önzetlenül segíti a kiadvánnyal kapcsolatos teendőket. A bizottság további tagjai: Dr. Csontos Márta, Lengyel János, Mártonfi Benke Márta, Turbók Attila és én. A szerzők minden kiadványban bővülnek, újabb és újabb műveket kapunk.

A versek és prózai munkák mellett megjelennek riportok, recenziók, tanulmányok, megemlékező írások, zenei cikkek és képzőművészeti bemutatók is. Riportok olvashatók nemesi családok leszármazottaival, akik bemutatják az ősi múltra visszatekintő családfát, s mindazt az eredményt, amit egykoron és ma tesznek a magyarságért. Tehát törekszünk arra, hogy a kultúra minden szegmenséből bemutassunk egy-egy szeletet, hiszen annál színesebb a kiadvány. Nagy öröm számunkra, hogy a folyóiratban megjelenő szerzők is magukénak érzik a kiadványt, és amikor megjelenik, akkor szinte mindannyian megosztják, népszerűsítik az elkészült folyóiratot, benne saját írásukat.

A szakmai, az alkotói munka elengedhetetlen kísérője a megerősítés, a visszacsatolás. Az értékeket adó tevékenység visszaigazolása többek között a díjak adományozásában is megnyilvánul. Milyen rangos díjak fémjelzik több évtizedes értékteremtő pályád?

A szakmai bizottságok méltónak tartották szakmai tevékenységemet arra, hogy megkapjam a Táncsics Mihály-díjat, a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat és a Príma Bács-Kiskun Megyei Díj – Magyar sajtó kategória győztese is lettem. Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata pedig 2020-ban elismerésben részesített addigi szakmai teljesítményemért. Amilyen öröm, olyan felelősség is egy-egy kitüntetés, hiszen ugyanúgy kell dolgozni tovább, mint előtte, sőt a tétet mindig emelni kell, még több alázattal, példamutatással, felelősségvállalással.

Mivel a költészet világa is közel áll hozzád, említs néhány költőt, akiknek az üzeneteit fontosnak érzed megosztani az olvasókkal! Kinek a sorai, gondolatai szolgálnak számodra iránytűként a mindennapokban?

Családom iránymutatása és nagypapám lelkipásztori szolgálata meghatározó volt abban is, hogy milyen értékrendet képviselek életem során. Tehát elsőként a Biblia örökérvényű útmutatásait emelném ki. Költők, írók közül mindenképpen olyanokat említenék most meg, akik műveikben a magyarságot képviselik, megidézve soraikban a nemzet összetartását. A hazaszeretet, emberség és szeretet a központi témája több meghatározó alkotó ember művének. Klasszikus magyar költőink közül szerintem kötelező megemlíteni Kölcsey Ferencet, a Himnusz, Vörösmarty Mihály: a Szózat c. verseket. Követik őket Petőfi Sándor: Nemzeti dal, József Attila: Hazám c. verse.

A magyar irodalom fontos alakjai közül Nagy Lászlót, a Ki viszi át a szerelemet, Csoóri Sándort, az Anyám fekete rózsa, Kányádi Sándor, Valaki jár a fák hegyén c. versét említeném meg. De gondoljunk csak az erdélyi magyar líra képviselőire is, gondoljunk Dsida Jenő műveire, például a Psalmus Hungaricus c. versre, vagy Reményik Sándorra, a Templom és iskola c. műre, amelyek a kitartásról és a hűségről is szólnak. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, és Tamási Áron egyik legismertebb gondolatát: „Azért vagyunk a világon, hogy yalahol otthon legyünk benne.” is kiemelendőnek tartom.

Természetesen a velünk élő, kortárs alkotók között is vannak kedvenceim, de tudatosan nem fogok most egy-egy írót, vagy költőt kiemelni. Összességében számomra azok a versek, prózák az irányadók, meghatározók, magukkal ragadók, amelyek példát mutatnak, mintaként szolgálhatnak gyermekeink számára, a hitet, a kitartást, a közösséghez tartozást és a nemzetünkért való felelősségvállalást hangsúlyozzák. Történelmünket, a magyar virtust, a kiállunk magunkért elvet képviselik. Fontosnak gondolom, hogy ápoljuk a kultúránkat, értékeinket, hagyományainkat, valamint vigyázzunk hazánkra és a magyarságra, határon innen és túl! Ezért is örülök annak, hogy a kezünkben tartjuk a Magyar Múzsa kulturális folyóiratot, és nagyon sok helyre eljuttatjuk, hiszen pontosan azokat az értékeket képviseli, amikről szó volt az interjúban.

A magam és a Montázsmagazin olvasói nevében köszönöm a beszélgetést.

Köszönöm szépen az érdeklődést.

*****

Ízelítő Balogh Andrea Johanna írásaiból

A Batthyány család öröksége, küldetése
Hűséggel és bátorsággal
Magyar Múzsa kulturális folyóirat, új folyam 40. szám, 3-10. o., 2026 március
Magyar Múzsa – 2026. március – muk-press.hu

Ez a mi eposzunk: Nándorfehérvár ostroma
Beszélgetés Bán Mórral
Magyar Múzsa kulturális folyőirat, új folyam 39. szám, 1-5. o., 2025 december
Magyar Múzsa – 2025. december – muk-press.hu

Orvos-beteg találkozások a kommunikáció tükrében
Érbetegségek orvostudományi szakfolyóirat, Érbetegségek, XXXII. évfolyam 2. szám, 2025/2. 47-51. o.
Orvos-beteg találkozások a kommunikáció tükrében

Spiritualitás a kommunikációban – betegségben és egészségben
(www.naputonline.hu)
Balogh Andrea Johanna: Spiritualitás a kommunikációban – betegségben és egészségben | Napút Online

Magyarságtudatunk szerepe értékeink fennmaradásában
Kecskemét Online – Balogh Andrea Johanna: Magyarságtudatunk szerepe értékeink fennmaradásában

*****

Balogh Andrea Johanna verseiből

Vonzódás

Lesem a szellőt már régen.
Követem földön és tiszta égen.
Előttem suhan el hevesen,
hajamat összekócolja: szeretem.
Zúg-búg, követem
csipkés hegyek között,
s illan a rojtos dombok mögött,
mikor süvítve bújik át réseken,
én követem, s szeretem.

Holdhinta

Nyöszörög a ladik,
a víz tükrén lebeg,
nesztelen éjen
társat keres.

A dér poroszkál,
csillagok alszanak,
zizzen a nád,
egyedül nem marad.

Távoli fény, félhold
és a hintázó ladik
várnak suttogón vigadva
az izzó virradatra.

Repülj hát!

Menj, menj
szabad vagy már,
várnak új kalandok,
hosszú út során,
menj, menj,
szabad vagy már!
Új dalokon szárnyal
majd képzeleted,
új hangok, új dallamokat
örömest csengnek,
a múltat hamar feledd,
s én is csak emlékként
maradjak meg neked.
Menj, menj,
repülj hát!

 

 

Orosz Margit

Kapcsolódó cikkeink