Kedves Géza! Kérlek, mutatkozz be a magazin olvasóinak! Kezdjük az elején: 1948. október 11. Tompa – megszülettél.

Sajnos, Tompán nem vagyok ismerős. Édesapám hivatásos tiszthelyettes volt születésemkor, és átvezénylései miatt gyakran változtattunk lakhelyet. Terveim közt szerepel, hogy egyszer meglátogassam születési helyemet.

Milyen gyermekkorod volt, hányan voltatok testvérek?

Szép emlékeim maradtak azokból az időkből. Egy három évvel idősebb fiútestvérem van, Károly. Miután Garára költöztünk, a laktanya-közeli lőtéren, illetve egyéb zegzugos területeken éltük bátyámmal az akkori gyerekek mindennapi életét kis kalandokkal, virágszedéssel, a mezőn való kóborlással. Azt hiszem, már akkor belém ivódott a természet szeretete.

Mikor kerültél Hódmezővásárhelyre?

Nem voltam még hat éves, hogy Vásárhelyre költöztünk. Itt hamarosan új és tartós barátságokra leltem a városszéli utca gyerekeivel, későbbi osztálytársaimmal.

Iskoláidat hol végezted, és milyen polgári foglalkozásod volt?

Az általános iskolát a helyi Rózsa Ferenc utcai iskolában kezdtem. A hatodik osztály félévénél családi okok miatt (édesanyám halála) Budapestre költöztünk. Előbb a Bartók Béla úti, majd a zuglói Egressy úti iskolában folytattam a nyolc általánost. Itt Krasznai Tibor volt a magyar tanárom. Szívesen emlékszem ma is rá. Az általános iskola befejeztével az akkori Danuvia Szerszám és Készülék Gyárba jelentkeztem vasesztergályos tanulónak, melynek első osztályát a MÜM 13-as Intézetben kezdtem, de egy újabb költözés következett. Így a megkezdett iskolát Vásárhelyen a MÜM 602-es iskolájában fejeztem be. Esztergályos lettem. Később mégsem ebben a szakmában dolgoztam. A városunkban akkor épülő porcelángyárban helyezkedtem el, ahol az új szakmát elsajátítva, kis kihagyással, nyugdíjazásomig dolgoztam.

Mikor kezdtél el írni?

Az első verseket 1964-65-ben írtam, de még korántsem komoly szándékkal. Ezt még több mint 30 év szünet követte. Az igazi kezdet 2002 volt.

Hogyan jött a meseírás? Kényszer vagy örömszerzés csalta ki belőled az első meséket, meseverseket?

A meseírást egy véletlen helyzet szülte. Az internet elterjedésével kitárult a világ, a lehetőségek. Egy korábbi kiadóval való sikeres verspályázatom után megkérdezték: Van e prózám vagy mesém? Én meg vidáman válaszoltam, hogy még nincs, de majd írok! Így kezdődött, és megszületett az első meseregény, a „Ki volt Hüm Brek?” Ez számtalan érdekes, izgalmas, szomorú és vidám kaland története részben prózában és részben versben. Főszereplője, Hüm Brek, a táncos béka. (Már készül a folytatása.) A próza közé ültetett versek megkönnyítik a gyermekeknek az olvasást és értelmezést. Könnyen megjegyezhetőek, mondogathatóak a kedves történetek. Ezt a mesét követte a két történetet tartalmazó „Volt egyszer egy mikulás”. Ezek téli estékre való mesék. 

Mióta vagy elnöke a Kárász József Alapítvány és Irodalmi Társaságnak?

2010 végén Fehér József, az irodalmi körünk alapító elnöke egyéb elfoglaltsága miatt lemondott tisztjéről. Bár továbbra is körünkben maradt és segíti munkánkat, a tagság döntése alapján én lettem az elnök.

Mi a legfőbb célotok?

Az eddig kiépített jó kapcsolatok ápolása nemcsak a városunk és a közeli települések közönségével, hanem más irodalmi körökkel is. Úgymint: az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör, a Csongrádi Faludy György Irodalmi Műhely, az Algyői Gyeviart Kulturális Egyesület Tollforgatók Köre, az Óföldeáki Honismereti Kör és reméljük, új kapcsolatok is születnek. Eközben egymást is segítjük, ösztönözzük új dolgok, versek, prózák megszületésére.

Hol jelennek meg írásaid, hány könyvet tudhatsz magadénak?

Nagyon sok versem jelent meg antológiákban: az elsők az Accordia Kiadó (2004) Hóezüst kötetében. Ezt követték az Irodalmi Rádió, a Barátok Verslista, a Dél-Alföldi Művészeti Kör, Alföldi Paletta, Vásárhelyi Körtánc, a Krúdy Kör Három évtized Antológia, Szárnypróbálgatók (Országos Antológia) kötetei, valamint a Föveny számaiban. Önerőből 2008-ban a „Volt egyszer egy mikulás” mesekönyv, 2012-ben a „Szavak szárnyán” verseskötet, és szintén 2012-ben a „ Ki volt Hüm Brek? meseregény. A mesekönyvek unokáim, Haranghy Laura és Szabolcs illusztrációival, míg a verseskötet feleségem, Anka rajzaival vált kedvesebbé.

HARKÁLY

Harkály koppan, szívem dobban s a dallam,
mint egykor, motoz még mélyen, kedvesen –..
Ugye hallod, te is? Tavasz van, kedvesem.
Az ágon a fény, lásd, nyújtózik halkan

s fa doktor szítja fel újra bizalmam,
szól a dal tisztán s az árnyék réveteg,
várja talán, gyógyuljon fáin a seb
s míg szellőhintán leng az ifjú harmat,

egyre kopog, egyre csal csak s hívogat
a bús-zöldes fű, a fák a kazlak s ott,
kint kopogtat, s bent hallom újra szavát.

Szavát a télnek, szavát tavasznak, ó
nyári hajnal! Ó, szürke őszi harmat!
Kopogd még tovább, harkályom szép dalát! 
 

Sikerült- e a mesekönyvhöz kiadót találni vagy önerőből adtad ki?

Amint fentebb említettem, megjelent könyveim önerősek, de sikerült már egy kiadóval is kapcsolatba lépni, sőt, illusztrátorral is, de ez egy hosszú folyamat lesz. Remélem, „összejön!”

Kik a kedvenc meseíróid?

Természetesen kedvenc mesekönyveim közé tartoztak: Grimm, Andersen, Móra Ferenc meséi, no és a Magyar Népmesék. De Lázár Ervint sem lehet kihagyni, bár Ő már egy későbbi történet.

Honnan meríted az ötleteket, a múltból vagy a mából? Vagy hirtelen jön a mese, kristálytisztán, mint a csermely vize?

A mesék egy kicsit mindig a múltból indulnak. Talán ettől olyan sejtelmesek, ám előbb-utóbb kapcsolódnia kell a mához. A varázsnak át kell jönnie! Kell egy kis hitelesség a gyerekeknek, és ez a hitelesség a ma. Hogy ma is megtörténhetne! Amikor megindul a varázs, abba sem lehet hagyni az írást.

Irodalmi munkásságodért kaptál –e már valamilyen elismerést? Egyet biztosan tudok, a sok-sok gyermek csillogó szeme minden elismerésnél többet ér.

Nagy irodalmi díjakkal nem büszkélkedhetem, de nagyon sokra becsülöm a közeli közösségem, az irodalmi körök elismerését. Így kétszeres Kárász József-díjas, és a „Szárnypróbálgatók Országos Antológia” ezüst oklevelese vagyok. 10 év munkája ez, és még van mit tanulni! Azt meg csupán érdekességként említem, hogy a versekkel a zene világába is elkeveredtem egy picit. Az idén Gyomaendrődön volt az immár hagyománynak számító VI. NetVers Fesztivál, ahol neves előadók: Jenei Szilveszter, a SzeRBuSz zenekar, Decsi-Kiss András és a Vikár Béla Női Kar előadásában hangoztak el megzenésített verseim.

Tudom, hogy pártoló tagja vagy a harmincadik születésnapját ünneplő Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, és ők büszkék rád!

Köszönöm és köszöntöm Őket! Sokat adott nekem a Krúdy Kör, és sok segítséget kaptam személy szerint Kanizsa Józseftől és Király Lajostól. Ők egyszerre tudják az egyént és a közösséget is új erőre buzdítani, kitartást, példát mutatni a munkában és a szervezésben is. A Ki volt Hüm Brek? mesekönyvem Kanizsa Józsefnek, valamint Fehér Józsefnek, alapító elnökünknek segítségének, támogatásának is eredménye. A Szavak szárnyán verseskötet és az említett mesekönyv budapesti, Eötvös Könyvtári bemutatása szintén Kanizsa József és Király Lajos nevéhez kötődik. Köszönet érte ezúttal is! Valamint itt szeretném megköszönni a Faludy György Irodalmi Műhely vezetőjének, Góg Jánosnak a munkánkhoz nyújtott segítségét, és azoknak is, akiket most külön már nem említek. Végezetül a Montázsmagazinnak ezért a nagyszerű lehetőségért. Köszönöm szépen.

Haranghy Géza:

Részletek a „Ki volt Hüm Brek?” című mese készülő folytatásából.

Az álom

„Békasori kicsi házak,
álmaimban most is látlak:
Nagyapával a tó szélen
beszélgetünk békességben.

Távolabb a sok-sok béka
mind csak arról kuruttyol ma;
milyen mesés, szép ez a táj,
és valaki valakit vár.
Úgy várja őt réges-régen,
benne van a szép szívében.
Vele gondol éjjel-nappal,
fénylő déli sugarakkal.

Madárdallal, sás közt bújva,
könnyeivel bujdokolva.
Várja, várja szeretettel,
s kérdi sírva, mért vesztél el?”

Hüm Brek hirtelen teljesen felébredt, s egyre csak sóhajtozott.

„Álom, álom! Válj valóra!
Jussak el a régi tóra!
Barátsággal, tiszta szívvel!
Hol a fény is szebben ölel.

Nagyapára is gondolok,
szíve fájhat, értem zokog.
Barátaim! Csuti, Pötyi!
De jó lenne megölelni!”

Napok

„Hétköznapok? Néha búsak,
csupa szürkék és lassúak.
Nem történik soha semmi,
el kéne tán’ újra menni!

Valahová nagyon messze,
messze el a végtelenbe!
Csodát látni! Nagyon sokat!
Felfedezni új utakat!

Jókat enni! Élni bátran!
Repülni a boldogságban!
Új kalapot venni, barnát!
Fogni a szerencse farkát!

Táncolni a nagyvilágban!
Engem csodálnának százan!
Mindenkihez kedves lennék,
a legvégén… hazamennék.”

Hazatérés

Egyszer majd haza térsz
mert elfogy az út.
Kalandod véget ér,
a szíved is húz.

Kék ég és száz virág:
ott ez lesz a jel!
Sok régi jó barát
majd mind ünnepel.

Újra szól az a dal,
s a csillagos ég,
tó tükrén álmodva
csak neked mesél.

 
Kedves Géza, kívánok számodra nagyon jó egészséget és töretlen alkotókedvet! Írjál még sok mesét a felnövekvő nemzedéknek, mert tudjuk, hogy a mesét, amely az édesanya ajkáról fakad és esténként álomba ringat, az életben nem pótolhatja semmi.

Nagy L. Éva

2013. június 24.

Hozzászólások