Aztán 2011-ben a Share Your Art verspályázatot hirdetett és neveztem rá. Ez volt az első pályázat, amin meg mertem mutatni másoknak is az alkotásaimat. Itt kiválasztották a legjobb pályaműveket, és azok megjelentek egy antológiában. 2011 márciusában, ebben a Share Your Art: Fehér című kötetben jelent meg először nyomtatásban versem, ez volt a Csendének. Pár hónappal később ismét kiírt egy pályázatot a SYA, ami ugyanezen az elven működött, de most nem verseket, hanem novellákat vártak. Így beküldtem a Becsületháború című novellámat, ami szintén megjelent a Share Your Art: Állóháború című antológiában 2011 júliusában.

2011-ben már 3 füzetnyi versem volt, és arra gondoltam, hogy ezeket kinyomtatom, összefűzöm, és a szüleim ezt kapják karácsonyra. Hozzá kell tennem, Nekik nagyon hálás vagyok, mert ők mindig biztattak, és a mai napig is – karöltve a Nagyszüleimmel – támogatnak. Begépeltem a verseket és az interneten egy nyomda után kutattam, amely precízen el tudja készíteni az én kis ajándékomat. Addig keresgéltem, míg az Underground Kiadó honlapjára nem keveredtem. Felvettem velük a kapcsolatot, és bár nem karácsonyra, de 2012 januárjában elkészült első verseskötetem, amiről addig álmodni sem mertem. Nekik is nagyon köszönöm a kiváló munkát!

Még ekkor is csak a családnak szántam a könyvet, aztán valamilyen úton-módon híre kelt és többen érdeklődtek iránta. 2012. szeptember 15-én ünnepélyes keretek között bemutatásra került a kötet, ami a Lélekének címet kapta. Ebben 33 vers, egy novella és néhány fotó kapott helyet. Idén a Spangár András Irodalmi Kör által meghirdetett pályázaton két versem (Nekem a szerelem, Egy bőröndnyi múlt) került be a Kör: Üzenetek, strófák, vallomások című antológiájába. A Sződligeti Szerelmes Szombat verspályázatán pedig egy versem (Agy versus Szív) jutott be a ’Szerelem a köbön’ című antológiába.

A Lélekéneknek külön facebook profilja van, ahová december óta majdnem minden nap kerülnek fel újabb, eddig még nem ismert verseim, olykor egy-egy próza is.
A jövőben több célomat is szeretném elérni, egészen pontosan három tervezett kötetről van szó. Ezekből kettő félig, egy pedig teljesen készen van, de a kiadása még várat magára. Köszönöm a lehetőséget, hogy bemutatkozhattam!

Erdélyi Dominika:

Magyarország

Gyárkémény a magasban,
füst a világ tetején,
pillanatnyi csend a zajban
Európa terepén

Sebet rejtő panoráma,
öröm, vigasz és könnyek,
képre rakott ráma,
így kézbe venni könnyebb

Összeráncolt életen
egy levetett pulóver,
fáradt napnak éjjelén
ő a nyugtatószer

Dobozba zárt ajándék,
pilleszárnyú madár,
széthasadó halántékban
kincset rejtő bazár

Libbenő hajzuhatag
egy szeles nyári estén,
frissen mosott ruhaszag
évszázadok testén

Őseink erejében
az ősszakállú Jóság,
az Istennek tenyerében
ez mind: Magyarország

Hegedűs

Siettem. Gyors léptekkel suhantam
és gondolataimba zuhanva
céloztam meg a busz állomást,
hisz nem terveztem a városban mára már mást.

Aztán csak azon kaptam magam,
hogy nem jár már az agyam.
A fülembe mászott egy dallam,
s hallottam az életet a keserű dalban.

Mindenki továbbment, csak én álltam,
a fal tövében egy öregurat láttam.
Egy sámlin ült a járda szélén,
még párna sem volt kicsi székén.

A metsző téli szélben sem látszott,
hogy öltönyében netán fázott
pedig nem egy helyen volt foltozott, vagy lyukas.
A tetőn is vadul pörgött a szélkakas.

A bácsitól jött a dallam, mit elcsípett fülem
már tisztán hallottam, hogy mi is ez az ütem:
hegedűje sír, talán helyette is
s engem lenyűgözött játéka, még ha másokat nem is.

Ütött-kopott, vén hegedű volt
hangja mégis szelíden szólt.
Összeszokott páros: ő és a hangszer,
Tán’ híres is volt valaha, egyszer.

Mindenkire mosolyog, bár nincs rá oka
lába előtt hever hegedűtokja
tátong az ürességtől, egy forint sincs benne,
amitől az öreg talán boldog lenne.

A tokba pénzt dobtam, hisz neki nincsen,
ragyogó szemmel felelte: Áldjon meg az Isten!
A busz elindult tömve, zsúfoltan
s a dallamot magamban én hazáig dúdoltam.

2013. június 26.

Hozzászólások