Józsikám, szeretném, ha mesélnél az olvasóknak a szívednek oly kedves szülőfaludról és édesanyádról, akihez annyi szép verset írtál.

Köszönöm ezt a meghitt, baráti, őszinte megszólítást és egyben tiszteletadást. Az idézet is illik hozzám, köszönöm. Zajkon születtem, a szülői vályogházban, ahol még a falusi bábaasszony segített a világra. Zajk a Mura folyóhoz van közel. A falu dimbes-dombos, meredek hegyes, erdős völgyekben kettő km hosszan húzódik észak felé. Mesébe illő táj!

Zajk – Szülőföldhöz

PIPACS-LÁNGGAL SZALAD

Zalai domb-völgy-udvar-szőnyeg fölött
pipacs-lánggal süvít száll a szél
jegenyék gólyalábbal menetelnek
ünnepet tart e táj: Zala-szél

Falumban arcok nőttek össze
gyűrt-ráncot nem vasalja az idő
pipacs-lánggal süvít száll a szél
új erő és szerelem pezsdítő…

Édesanyám valóban egy szeretni való asszony volt. Tőle hallottam először mesés történeket, ezeket soha nem lehet elfelejteni. Édesanyám vitt el a szomszédban levő templomba is, ahol nyolc éves koromtól tizenhét éves koromig ministráns voltam. Innét ered a keresztényi HIT megerősödése a lelkemben. Édesanyám emlékére a szeretetem jeléül külön könyv jelent meg „ANYÁM ÜZENETE” címmel.

ANYÁM

Tegnap,
tegnap még értem gyöngyözött arca.
Életemért küzdött.
Nagy volt anya-harca.
Ma,
ma keze ráncos,
tisztességtől lett a haja ősz,
s gyűri köténye szélét,
mint gyermek, aki szégyenlős.

Igen,
még tegnap én fogtam így a kezét,
mint ő fogja most
vas-szorítva az enyémét.
Igen,
még tegnap én bámultam rá
a dőre Világra,
bátortalanul léptem
egyet-kettőt
előre s hátra.
S ma,
anyám csak bottal jár
félve, mint ki már
annyiszor elesett.

Még nem voltál tizennyolc éves, amikor már újságban megjelent az első írásod, majd a versed. Később hol jelentek meg az írásaid?

Gyermekkoromban is már újságírónak, írónak, költőnek készültem. Legalábbis ez volt az álmom, és meg is valósult. A középiskolás tanáraimnak elárultam titkos vágyam, s ők ajánlották, hogy a Zalai Hírlapban jelentessük meg előbb a tudósításaimat, hogy a nevem megismerjék. A tanáraim megérdemlik, hogy a nevüket megemlítsem: dr. Perjés Istvánné kémia tanár, osztályfőnököm és dr. Pillér Ernő magyartanár volt a jó tanácsadóm Nagykanizsán, a keriben.

1958-ban jelent meg először tudósításom a Zalai Hírlapban. Ennek már 55 éve! Első versem az Ifjúsági Magazinban jelent meg, majd a többi a Zalai Hírlapban, Magyar Ifjúságban, Képes Újságban. Aztán jött a Népszava, Népszabadság, Nők Lapja, Dörmögő Dömötör, Somogy folyóirat, HÉVÍZ, KLÁRIS, Körmendi Kulturális Műhely, Föveny.

Írásaim szerepeltek a Magyar Rádió Kossuth-adó irodalmi műsoraiban, a Budapest TV-ben, az utóbbi időben a TV 10-ben és sorolhatnám. Eddig kb. 250 antológiában jelentek meg verseim, meséim. Például a Bányászantológiákban és a Krúdy Kör antológiákban rendszeresen, valamint a KLÁRIS, az Arcképek antológiákban is.  AZ ÉN MESÉM című meseantológia sorozatban is rendszeresen megjelennek meséim. Kritikáim is úgy negyven éve jelennek meg, az utóbbi időben a KLÁRIS és a Magyar Jövő folyóiratban.

Mit köszönhetsz Nagykanizsának, hogyan emlékszel vissza a tanáraidra? Van-e még élő kapcsolatod a várossal?

Ahogy említettem, dr. Pillér Ernő tanár úrnak köszönhetem, hogy ez az írói, költői, majd újságírói pálya elkezdődött. Sajnálom, hogy volt tanáraimnak már nem tudom megköszönni a segítségét, egyikük sem él. Megemlítem Russay Olivér tornatanárt, aki a sportolás területén karolt föl, és adott akkora lelki erőt, biztatást, amit a mai napig nem tudok elfelejteni. E lelki tanácsadás éltet ma is: most is minden reggel gimnasztikázom.

Nagykanizsa így, a tanáraimon keresztül adta azt a felismerést, hogy a tanuláson, a sportoláson túl meg kell állnunk a helyünket minden területen. Kanizsán is vannak még ismerősök, barátok, akikkel jó a kapcsolatom. Ott is sikerült kialakítani egy „krúdys írói csoportot”, akik a Krúdy Körnek hasznos tagjai lettek. Van olyan barátunk, aki szponzorként is támogatja a Krúdy Kört. A város vezetőivel is jó a kapcsolatunk

Király Lajos, a Krúdy Kör vezetője ugyanabba az iskolába járt, ahová te. Hogyan ismerkedtetek meg?

Király Lajossal 1987-ben ismerkedtem meg a Művészetbarátok Egyesülete Mária utcai rendezvényén, ahol a Krúdy Kör „Elkísérnek a csillagok” című antológiáját mutattuk be. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Eljött a Krúdy Körbe és ott ragadt, ő lett a kör elnöke. Még egy kanizsai származású költő, Lukács Ottó volt a Kör vezetőségi tagja. Ő volt a pénztárosunk, mint matematikus tanár-költő, sajnos ő már nem él közöttünk. Nemrég Király Lajossal együtt hazahívtak Nagykanizsára, mint „elszármazottakat”
a városért tevő tanácskozásra, konferenciára.

Krúdy emlékére írt vers

KRÚDY A SÓSTÓNÁL
(Halálának 80. évfordulójára)

Az ifjú Krúdy arcát láttam ott
visszatükröződni a Sóstó vizén
s valami parfüm illatot
hozott, sodort felém a tavaszi szél
*
A kigombolt hatalmas kabát,
mint sötét vitorla lengett a szélben
és nyomában levél pergett át
a sétány arany-kavics szőnyegen
*
Méltóságosan nézett a víztorony
Büszke volt Krúdy sudár alakjára
A rezgőnyárfa népi zenét játszva

Krúdyt zokogva búcsúztatta az alkony
Szindbád Nyíregyházán csak átsétált,
gondolatban még a Kéhliben járt…
(Hajdúszoboszló, 2012.09.01.)

Nagy L. Éva

2013. június 11. (Folytatás következik)

Hozzászólások