A múzeumlátogatás után kimentünk Kiskőrös határába, a Kiskőrösi Turjános Természetvédelmi Területre. Ennek 92 hektáros része a Szücsi erdő. A Duna medrének, holtágainak folyamatos feltöltődése során maradt vissza a turjános, a mocsaras, lápréti terület. A gyertyános tölgyesekből már kevés maradt, most kőris-nyár-éger társulásos ligeterdők, láp- és kaszálórétek borítják a területet.

A ligetek szélét veresgyűrűs som szegélyezi. Csodaszép látvány! Az ember szinte arborétumban érzi magát. Ezt a szépséget még fokozza a dúsan pompázó változatos virágszőnyeg. Több kosborféle honos a területen, de van itt nádi boglárka, veronika, mocsári aggófű, vidrafű. Különleges szépség, de most még nem volt időszerű a kornistárnics és az illatos buglyos szegfű virágzása. Az úttól beljebb látszott, hogy az égerek a vízben mossák „lábaikat”. A vízzel telt árok szélén gyönyörűen virágzott a sárga nőszirom.

Csak ismételni tudom, hogy varázslatos, különös hangulatú és nagyon változatos az erdő. A szúnyogok persze örültek látogatásunknak, végre volt bőven táplálékuk! Kiskőrösről átsétáltunk Tabdi községbe. A kellemes – kb. 8 km-es – séta jól esett a szép napsütéses időben.

Várhalmi Lászlóné

2013. május 26.

Hozzászólások