Rákóczi Ferenc édesanyja, Zrinyi Ilona oldalán már gyermekként megtapasztalta a háborúk véres valóságát. Rákóczi apja, nagyapja, dédapja és ükapja is erdélyi fejedelem volt. Számára tehát a magyar szabadságharc iránti tántoríthatatlanság nem csak hazafias kötelezettség volt, hanem a vér hívó szavának való engedelmeskedés is. 1694-ben Sáros vármegye főispánja lesz.

rakoczi ferenc imaja

Érzékeli azt a fajta magyar valóságot, ahol népe folyamatos megalázottság mellett kénytelen élni. Francia megkeresés érkezik Rákóczihoz, akinek a levelét azonban elfogja a Bécsi udvar, ezért börtönbe zárják. Innen Lehmann Gottfried börtönparancsnok segít neki kiszabadulni, és elkezdődnek a bujdosás évei.

1703-ban azzal a hírrel hívják haza a bujdosó II. Rákóczi Ferencet, hogy az egész nemzete fegyverben áll. Ezzel szemben 600 lengyel zsoldosa mellett Esze Tamás alig több, mint 2000 talpasa várja a határ magyar oldalán. A bujdosásra ítélt, gyötrelmes sorsú fejedelem a tekintélyével rövid idő alatt kivívta az egész ország tiszteletét. Helytállásának köszönhetően hamarosan nagyszámú sereg felsorakozott mögé.

A nyolc évig tartó szabadságharcban a fejedelem reményt adott a kishitűeknek, és bátorságot a gyáváknak. Választott sorsa mellett a végsőkig kitartott, és elemi erővel hitte, hogy hőn szeretett magyar nemzete egyszer újra erős és független lesz. Leghőbb vágya az volt, hogy hazáját az idegen elnyomás alól felszabadítsa. A szabadságharc a szatmári békével ért véget, aminek pontjait Rákóczi nem fogadta el. Visszautasította a felkínált amnesztiát. Mivel nem érezte magát bűnösnek, nem volt hajlandó bocsánatért esedezni. Ő lett emiatt magyar történelmünk első emigránsa.

1917 után a törökországi Rodostóban találkozott maroknyi csapatával. Itt egész kis magyar kolónia alakult ki körülötte. Idegen földön, hűséges követői társaságában érte a halál 1735-ben. Hamvai Kassán nyugszanak.

Cum Deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!) – jelmondata szállóige lett halála után.

 

Rákóczi Ferenc imája

A te kezedben van szívünk, Uram,
Döfd át szereteted nyilával,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet,
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó link1

Kapcsolódó link2

 

Hozzászólások