Fiatalkorában aktívan sportolt, profi ökölvívónak készült. Volt kétkezi munkás és taxisofőr is. A színészet iránti érdeklődés is korán megjelent az életében. Kisebb színpadi szerepek után a negyvenes évek végéig legalább ötven filmben játszott indiánokat, gerillákat, maffiózókat, filippínó szabadságharcosokat és arab sejkeket, az ötvenes évekig azonban nem tudott átütő sikert elérni. A Broadway-n sikerrel szerepelt Stanley Kowalski szerepében A vágy villamosa című darabban.

A fordulat 1952-ben következett be: ekkor játszott ugyanis Marlon Brandóval együtt a Viva Zapata! című filmben, és az ebben nyújtott bravúros alakításáért Oscar-díjat nyert. Ezek után csupa emlékezetes szerep következett.

Viva Zapata!

Federico Fellini Országúton című filmjében heves vérmérsékletű, mogorva artistát alakított. 1956-ban másodszor nyerte el a Filmakadémia legmagasabb kitüntetetését a Vincent van Gogh életéről szóló A nap szerelmese című filmben, ahol Paul Gauguin megformálójaként Kirk Douglas mellett mindössze nyolc perces jelenése volt.
Az Arábiai Lawrence-ben beduin sejkként láthattuk, a Barabásban a durva lelkű zendülőből és gyilkosból a megtérés hosszú útját megjáró,  vértanúvá váló emberként remekel.

Barabás szerepében

Görög szabadságharcost alakított a Navarone ágyúiban, öregedő bokszolót formált meg A rekviem a ringben című filmben. 1964-ben a Kazantzakisz regényéből készült Zorba, a görög című film címszereplőjeként nemcsak szakmai elismeréseket és jelöléseket kapott, hanem a görögök megbecsülését is, hiszen ezután tiszteletbeli görög állampolgárságot adományoztak neki.

Zorba, a görög

Már fiatalon komolyan érdekelte a festés és a rajzolás. Tinédzserként több művészeti versenyt is nyert Kaliforniában. Egy rövid tanfolyamtól eltekintve sosem járt képzőművészeti iskolába, viszont a múzeumok látogatása és jelentős könyvgyűjteménye segítségével autodidakta módon képezte magát. A fogatások alkalmával tudatosan tanulmányozta a különböző földrészek és országok népeinek kultúráját, művészetét, újabb és újabb inspirációkat szerezve saját művészi kifejezésmódjának alakításához.
1980-tól kezdve több galéria is felfigyelt műveire, és nemzetközi kiállításokat szerveztek belőlük New Yorkban, Los Angelesben, Párizsban és Mexikóvárosban.

Gina Lollobrigidával A párizsi Notre Dame című filmben

  • Szépirodalommal és forgatókönyvírással is megpróbálkozott, ezek azonban kevésbé lettek sikeresek. Két önéletrajzi írása jelent meg.
  • Szülővárosában, a mexikói Chihuahua-ban szobrot állítottak neki, amint éppen szirtakit táncol a Zorba emlékezetes jelenetében.
  • A Rodosz szigetén, Falirakitól 4.3 kilométerre található öblöt és tengerparti szakaszt Anthony Quinnről nevezték el. A területet a Navarone ágyúi forgatása idején vette meg a színész, 1984-ben azonban a görög kormány visszavette a tulajdonjogi törvények megváltozása miatt.

Weninger Nóra

2013. június 3.

Hozzászólások