Verseinek egyetlen magyar fordítója Király Lajos. Verseit Magyarországon a Duna-part, a Föveny, a Kláris, a Magyar Jövő, a Művészet és barátai, az Üzen a homok irodalmi lapok, valamint a Zalai Hírlap közölték. Versei szerepelnek a Kanizsa, a Kláris, a Tűzőrzők, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör „Három évtized” antológiájában és az Újjászületés Almanach IV- ben. A költő 2010-ben járt vendégként a Krúdy Gyula Irodalmi Körben, amikor kétnyelvű irodalmi estet szerveztünk részére. A Kör tiszteletbeli tagjává fogadta.

A költő jelenleg a dél-franciaországi Provance-ban él, Venelles városában. A kisváros Aix-en-Provance könyékén van, ahol a híres magyar festő, Victor Vasarelly Múzeuma található. Kedves időtöltése színdarabok rendezése, a darabokban való szereplés, hegymászás, maratoni futás (71 éves korában, 2011-ben sikeresen teljesített a híres New York Maraton versenyén is).

Michel Cahour megjelent könyvei:

–Kihűlt szerelem (regény, 1967),

–Rózsanádak (versek, 1969),

–Olyan lesz mint egy ének (versek, 1972),

–Úszó jéghegyek (versek, 1974),

–Harmadhavi szél (regény, 1979. Több európai országban, így hazánkban is megjelent az Európa Könyvkiadó gondozásában)

–A túlparti erdő (regény, 1980).

–Laoszban élni (dokumentum regény, 1989),

–Szerelmes és más versek (versek, 2007),

–Utazások (versek, 2008),

–Az életről szólni (versek, 2009),

–Versek a múló időről (versek, 2010),

–Téridő (versek, 2012),

–Prelüd a tengeri szélhez (2013).

Michellel a Dunakanyarban

Michel Cahour nevével 1970-ben találkoztam, amikor a francia irodalmi újságban a Les lettres françaises-ben olvastam egzotikus verseit. A modern technika segítségével az utóbbi években bukkantam nyomára és 2010-ben vendégül láthattam otthonomban. Michel Cahour egy érzelemgazdag, filozofikus szemléletű költő.

Feleségem társaságában bebarangoltuk Budapest nevezetességeit és a Dunakanyart, majd a Krúdy Gyula Irodalmi Körben a fiával, Juliennel együtt részt vett a kétnyelvű (magyar-francia) irodalmi esten, amelyet tiszteletére rendeztünk. Az esten minikiállítást rendezett francia relikviáiból Cecei-Horváth Tibor. Felejthetetlen élmény volt. A költő barátjává fogadott és meghívott egy franciaországi látogatásra.

 Michel Cahour a Krúdy Szalonban 2010. július 8-án a Szentendrén írt Le temps (Az idő) című versét olvassa el, amelyet magyarra fordítottam.

Michel Cahournak 150 versét fordítottam le, átnyújtok néhányat a kedves olvasóknak:

A VERS EGY UTAZÁS – Le poéme est un voyage

A vers egy utazás

a képzelet csodás országútjain

hol rózsák virágzanak

szunnyadó havon

A vers egy utazás

gyermekálmokból szőtt országokon keresztül

hol asszonyok csukott pilláik mögött

levetik magukról

végtelen mélységű fájdalmaikat

hol gyermekek kacagnak

énekelnek boldog dalokat

és csodásak a reggeli ébredések

mert nem féltek a sötét éjszakától

A vers egy utazás

zajokon és távoli

erdőkön túli messzi

idegen országba

hol megszületik a nyugtató csend

az áldott angyali ének

mely felhők mögül hangzik

akár finom hegedű zenéje

vagy madarak éneke

sziklás tengerek fölött röpülve

A vers egy utazás

a lélek végtelen mélységeibe

amely örökig tart –

miként az Élet

AZ IDŐ SZÉTÁRAD –  Le temps s’écoule

Az idő szétárad

mindennapjainkban…

Szeretnénk megzabolázni,

befogni a szelet,

visszahozni a pillanatot:

egy arcot,

melyet egykor áhítattal néztünk,

a tengert,

a repülő madarakat,

a mennybolt egy darabját,

a gyermekkori ünnepi énekek dallamát! –

Boldogabbak lennénk,

ha minden másképp lenne?

HA A TEGNAP VISSZATÉRNE – Si hier revenait

Ha a tegnap visszatérne,

megtalálnám-e még

a kék orgona illatát?

Ugyanúgy nézném-e

a ringó búzamezőket?

Ha a tegnap visszatérne,

elmondanám-e az elmondani akart szavakat,

melyeket szétdúlt az éjszakába nyúló,

mezítlenül ziháló szerelem?

Ha a tegnap visszatérne,

miként az újranyíló tavaszi virágok,

képes lennék-e még

szeretni azt az éjszakát?

Ha a tegnap visszatérne,

elmennék-e a dombok felé,

ahol a hajnal hűs kezével

simogatta a rózsákat?

Ha a tegnap visszatérne,

sétálnék-e veled,

az ég felé mutatva,

a jégmadarak árnyékai alatt? –

Ha a tegnap visszatérne,

jobban megnézném

a selymes fekete hajakat, a madarakat,

és a családok kíváncsi arcait:

hogyan nézik az esti ködöket,

amint azok óramű pontossággal

elnyelik a magas hegyeket.

TALÁN EGY VIRÁG – C’est peut-étre une fleur

Talán egy virág,

egy levél, egy madár,

egy mezítelen fa,

egy kis mennyország,

egy alvó nő

a kerti padon, –

amit megszerettem

azon a reggelen.

NEKED ADOM – Je te donne

Neked adom az eget s a felkelő napot,

neked adom
a szelet, mely ébresztgeti a tengert,

neked adom az éjszakát s a csöndnek illatát,

neked adom az esőt,

melyek szavaimtól hullanak az égből,

az ártatlanság reggelét adom neked,

a dombokat, hol madarak pihennek,

a csillagokat, melyek éretted ragyognak,

neked adom a virágokat,

melyeket rólad neveztem el. – –

és neked adom e költeményt!

MEGÉRTENI – Comprendre

Megérteni, hogy az életünknek

vége egy szép napon,

miként a nappalt követi az éj,

miként félbeszakad egy álom,

melyet az ébresztőóra hangja elriaszt, –

és becsukódik egy ajtó

a nagy indulás előtti szürke reggelen. –

Hirtelen lehull a függöny,

vége az előadásnak,

és vége az ünneplésnek is. –

Tudomásul vesszük a halált,

mint egy visszatérés nélküli utazást,-

és nem láthatjuk többé azokat,

kiket elhagytunk,

nem tehetjük többé

a szokásos mozdulatainkat,

melyeket tettünk az életünk során.-

nem mondhatjuk többé a szavakat,

melyektől nevettek önfeledten,

vagy sírtak sajgó fájdalommal,

vagy boldogan álmodoztak. –

Nem érinthetjük többé

azt a testet, amelyre vágytunk,

szerettünk sok-sok éjen át, –

és amelyet az Isten alkotott! –

Hol lesz majd a fény, a ragyogás,

ha reánk szakad az éj?

Mit tesz majd az ész,

ha elhagy minket az értelmes valóság? –

Már semmit sem tehetünk,

ez így van jól, ilyen az élet,

melyet mindig követ – – a halál!

 

Király Lajos, a Krúdy Kör elnöke

2013. június 4.

 


Hozzászólások