Feleségem halála után Amerikában nem tudtuk folytatni a kiállítások megszervezését. Számtalan betegségen, műtéten mentem át, így az évek során felhalmozódott népviseleti öltözéket, tárgyat, emléket különböző tájegységeknek megfelelően 2001-ben a Görögkatolikus Egyháznak adományoztam az USA-ban. Itt került végleg megőrzésre és állandó kiállításra a szép gyűjtemény. Ezzel is hozzásegítjük a felnövekvő generációt múltunk emlékeinek megismertetéséhez, hagyományaink megőrzéséhez.

Mivel szívem mindig hazavágyott kis hazámba, ahol jelenleg is élnek még a rokonaim, hazatértem, hogy hátralévő életemben itt folytassam tovább a művészetet és további könyvet írjak. Verseket már gyermekkoromtól írok. Írásaim jelennek meg a Délibáb és Kláris című lapokban, a Batsányi Antológiában.”

Petneházy Kiss Bence a Batsányi – Cserhát Művész Társaság alelnöke, az Ellenőrző Bizottság tagja, a Délibáb folyóirat olvasószerkesztője és a Batsányi Antológia munkatársa. A Művész Körtől kapott díjai:

– Népművészeti Nagydíj I. fokozata
– Magyar Népművészetért díj, melyet az USA-ban terjesztett magyar népművészeti munkásságának elismeréseképpen kapott 2003-ban.

További elismerései:

– 2005: Az Év költője díj
– 2006: József Attila emlékdíj ( Összmagyar testület) Bartis Ferenc írótól
– 2007: Batsányi emlékdíj (Összmagyar testület)
– 2008. Hat IV-díj fotópályázaton
– A Rákóczi költőverseny díjazottja
– Napút folyóirat ösztöndíjasa

VÁLOGATÁSOK Petneházy Kiss Bence 2004-ben megjelent, TOLLAMNAK AKKOR CSILLAGHEGYE VOLT c. könyvéből:

APÁM, ANYÁM HONVÁGYAT ÉREZ

Mert a haza visszahívja
Ki a Tisza vízét issza
Ekként történt Jó Apámmal
És úgyszintén Jó Anyámmal
Mindent amit eddig szerzett
Odahagytuk telkeinket
Kicsi házat – Újhazában
Mert a szív az egyre lázat
Utolérni Ó-hazánkat
Azt a házat régi házat
Nincs ebben gőg csak alázat
Babják-tanya — anya ágon
Ide tért meg a Családom
Felpakolva gyerekhaddal
Búcsúszóval búcsúdallal
Visszatérve Ó hazába
Óh mint várt már Petneháza
Az ódon ház kivirágzott
Benne új család tanyázott
Volt is öröm – örömkönnyek
Mert ha sírtunk talán könnyebb
S a szülők is mint örültek
Tőlünk el nem különültek
Gyorsan asztalt terítettek
Adtak cukrot sós perecet
S benne lakott a szeretet
Ó mily szép volt hazatértünk
Jó hogy mindnyájan befértünk
Azt mondja a magyar beszéd
Aminek már vetted neszét
Jók kis helyen megférnek
S nincs még vége a mesének
Jönnek az otthoni évek
Nagyon frissek nagyon szépek
Úgy érzem mintha most volna
Magyar föld és magyar róna
Kis ház kerttel szép arányos

És holtomig mind virágos

BORGÓ-I HÁGÓN A KÁRPÁTOKBAN

Ezerkilencszáznegyvenkettő tavaszán
A borgói havasokban amikor
Erdőmérnökire jártam
Kaptam egy lovat is rápattantam
Szellőnek hívtam és már
vágtattam vele a szoroson át
megcsodálva a hegyhát szépségeit
szívembe hit –
s tudtam fiatal vagyok
s még sok minden sikerülhet
Átéreztem a gyönyörűségét
Ennek a magyar vidéknek
S a boldogság megkétszerezte munkabírásom
Mert mi volt az álom
járni az egyetemet s tanulni szépen
ahogyan akkor írtuk
– ora et labore –
s felépíteni életemet úgy ahogy
az akkori fiatalok s akik
nagyon akartak valamit
úgy akarni s mindez
a magyarságért
hazám és magam örömére
nagy dolgokat mívelni olyat
aminőt csak nagy emberek cselekednek
És mindennek vége lett sajnos
Kiadták a parancsot – bevonulni
S a főiskola helyett ma sem megy ki a fejemből
Az öt év fogság amibe keveredtem
A gyeplő kihullott kezeimből

ÉLETEM LEGSÚLYOSABB KORSZAKA

Tíz napig vallattak s minek
A kozák katonát ki lőtte meg
Tíz nap kínzás és végül látva
Már a sírom is megásva
Én ástam síromat s látták
Ártatlan vagyok s máglyák
Tornyosultak már
Olyan volt s nem volt mindez oltár
De életem szörnyűsége
Lelkemben ma sincs béke
Ha erre gondolok s várni
Mit fognak újra kitalálni
És én csak ástam hideg
Szél fújt át s rideg
Oroszok puskája állít
Lebonthatatlan katedrálist
S szörnyű emléknek mégis
Eljött az oldás még itt
A főnök rájött jobb a szolga
Minthogy a földbe araszolna
Így lettem fogoly újra
Szegény Anyám köténybe hullva
Könnyei árja számolatlan
És meghajlott az ág alattam
Csak szánni lehet minden holtat
Akik Távolban elhajóztak
S én ottmaradtam fogolynak
Gondoltam megszököm maholnap
De messze vittek Orosz földre
És Istennek átka fölötte
Most mind ki olvas elhatárol
A fogoly hogy így vall magáról
Csak ahogy történt puszta
Tények vannak itt leírva
S nem magam voltam Aki várt
Szabadulást vagy kínhalált
Bányába vittek és látva
Hogy nehéz nekem ez a bánya
Máshova parancsolt a fej
Éheztünk s koszos volt a hely
Fáztunk és rágtak a tetvek
Deszkán feküdtünk s megleptek
Világba kiáltom a békét
De még várom a húsom tépjék
Nem kutatom ki volt a bűnbak
Azóta biztos meglakoltak
De ifjú öt évem bánom

s aki velem volt szánom
Törtük a követ építettünk
Az ég is beborult felettünk
S az ima segített megmaradtam
Bár a foszlós ruhám a paplan
S azóta élek hogy szabadban
A lelkem újra kivasaltam

Hekkel Aranka

Hozzászólások