Mottó: Szeress és érezz együtt a szegényekkel, a rászorulókkal!

Egy magyar szerzetes és misszionárius nővér élménybeszámolója Ferenc pápa manilai tartózkodásáról….

manila7

Fábián Edit Mária misszionárius nővér

A Szentatya több ezer ember jelenlétében a repülőtéren búcsúzott el a Fülöp-szigetek melegszívű népétől, akik olyan nagy szeretettel köszöntek el tőle, ahogyan érkezésekor üdvözölték.

Papa Frabcis, Mahal Kayo ng Pilipino!” (Ferenc Pápa, szeretnek téged a filippinók)! Hatmillióan kiáltottuk ezt a mise előtt, míg a pápa körbejárta a fehér pápa-jeepjével a tömeget. Hatalmas élmény volt mindnyájunknak ez a nap, még akkor is, ha az eső miatt teljesen át voltunk ázva. Ugyanis egy tájfun haladt át Manilán, míg a pápára vártunk reggel 4 órától délután 3-ig. Szerencsére a szél nem fújt, csak folyamatosan esett az eső. De még ez sem tudta megakadályozni a filippinókat, hogy több millióan kövessék a pápát. Természetesen bennünket sem.

A mi missziónknak szerencséje volt, mivel több mint százan vehettünk részt a nagymisén a hatmilliós tömegben – hála a pápalátogatás szervezőinek, a Filippino Egyház elnökének, Socrates Villiegas püspök úr meghívásának. Százan ültünk egy csoportban, az oltár előtt az első sorokban foglaltak nekünk helyet a diplomáciai küldöttek, nagykövetek és az ország elnökének családja közelében.
Fiataljainkkal, munkatársainkkal, önkénteseinkkel, az alapítványunk helyi szponzoraival és partnereivel együtt köszöntöttük a pápát, és imádkoztunk vele együtt a szentmisében, azonosulva imaszándékával. A mise végén egy különleges küldetést bízott a filippinó népre:

manila10

Ferenc pápa szentbeszédet mond

“Legyetek ennek a világnak a Világossága! Menjetek el a világ végére is, és hirdessétek a Jó Hírt, Isten Igéjét: a szeretetet és az együttérzést az elhagyatottakkal és a magányosan élőkkel!”

Már január 15-e óta a szentatya érkezését vártuk, erre készültünk testileg-lelkileg. Ez egy csodálatos, várva várt esemény volt, hiszen a Szentatya éppen a mi földünkre jött, velünk akart találkozni, nekünk akart beszélni Jézusról. Mindenki nyitott, gyermeki szívvel itta a szavait, bárhol megfordult, bárkivel is találkozott. TV-n, interneten, rádión keresztül követtük a körülötte zajló eseményeket, hiszen minden találkozón nem vehettünk személyesen részt.

Sokat vártunk ettől a találkozástól, már szeptember óta minden templomban minden egyes mise végén az egész ország katolikus lakossága hosszan imádkozott azért, hogy a Szentatya látogatása újítsa meg életünket, és hogy ne történjen semmi baja, amíg itt van.
A Szentatya júniusban jelentette be hivatalosan, hogy el akar látogatni ide, mert találkozni akar többek között a Yolanda tájfun túlélőivel. Ezt már akkor eldöntötte a szívében, amikor látta a televízióban a tájfun pusztításait, és a sok szenvedést, amit az emberek átéltek. A Taclobanban mondott szentbeszédében – eltérve az előre eltervezett szövegétől – így szólt:

manila1

“Most szeretnék pár szót a szívemből szólni hozzátok. Amikor megláttam a képernyőn, ami itt történt, abban a pillanatban elhatároztam, hogy nekem találkoznom kell veletek. Még azokban a napokban eldöntöttem, hogy eljövök, és most itt vagyok, bár egy kicsit megkésve.”

A pápa is átérezhette az időjárásnak való kiszolgáltatottságot, mivel akkor is egy erős tájfun haladt át a szigeten, amikor ő ott tartózkodott. Nagyon veszélyes körülmények között történt a találkozó a tengerparton, a Tacloban repülőtéren, ahol a Yolanda tájfun és a cunami több ezer embert pusztított el.

A beszédében ezt mondta a pápa a túlélőknek:

“Eljöttem hozzátok, hogy elmondjam nektek, Jézus Isten. Ő soha nem hagy bennünket teljesen elveszni. Talán most ezt gondoljátok: De engem elhagyott az Isten, mert én mindent elveszítettem. Házamat, kenyérkereső munkámat, családomat… Együttérzek veletek ebben, igazatok van. De Jézus itt van a keresztre feszítve, és ő soha nem hagy el bennünket. Jézus feláldozta magát Istenként, és átélte az emberiség összes katasztrófáját. Isten tehát megérti a szenvedéseteket, veletek van a legborzasztóbb pillanatokban is, együtt sír veletek.”

manila9

A folytatásban ezek a szavak érintettek meg engem a legjobban:

“Olyan sokan vannak közületek, akik mindent elveszítettek, nincsenek szavaim erre. De Isten tudja, mit kell nektek mondania. A legtöbb, amit tudok mondani nektek, az a Csönd. Egyszerűen csöndben kell lennünk, és a szív csöndjében veletek, mellettetek haladni. Ha megkérdezitek azt: Istenem, miért? – Mindannyiótok szívében Jézus válaszol a keresztről. Szegezzük szemünket Krisztusra! Ő mindent megért az életünkből, mert ő átélte az összes nehézséget, amit ti átéltetek.”

E szavak után mindenkit csendre kért, és arra, hogy szívében mindenki szólítsa Szűz Máriát “Anyukának”, akinek mindent elmondhat, összes szenvedését úgy, ahogy egy gyermek elmondaná azt az édesanyjának.

“Ezeket a szavakat a szívemből akartam veletek megosztani, és bocsássatok meg, ha több szó nem fakad fel belőlem. Egyszerűen tudnotok kell, hogy Jézus soha nem hagy el benneteket!”

manila2

A Szentatya szerint Jézus jelenlétét a tájfun idején az is bizonyította, hogy utána olyan sokan jöttek a túlélők segítségére. Mi magunk is ezt éltük át, hiszen azóta is kapjuk a leveleket a Sta Cruz faluból, amit örökbe fogadtunk, és a mai napig is segítjük, vigasztaljuk őket. 2013 decembere óta két-három havonta szervezünk missziót a faluba, hiszen a szerető jelenlét, az együttérzés, az ima, a szenvedők meghallgatása Isten jelenlétét viszi az emberek életébe.
Sajnos, mi nem vehettünk részt a szertartáson Taclobanban még annak ellenére sem, hogy már hat hónapja szerveztük oda az utat, mert a légitársaságok úgy fölemelték a repülőjegyek árát, hogy nem tudtuk megfizetni azt. Így csak Manilában vettünk részt két találkozón.

Pénteken délután ott voltunk a családokkal való találkozáson Manila egyik legmodernebb és legnagyobb sportarénájában, ahová több mint 30 ezer embert hívtak meg. Bennünket a szervező atyák arra kértek, hogy a három taclobani lányunk közül az egyik olvassa fel waray nyelven a pápa beszéde utáni egyik könyörgést. A Fülöp-szigeteken ugyanis több mint 80 különböző nyelvet beszélnek, így minden nagy nemzeti ünnepen több nyelven is felolvassák a legfontosabb üzeneteket. Egyébként az angol a hivatalos nyelv, a tagalong pedig a nemzeti nyelv az egész országban.

manila11

MOA Aréna – Főpróba a pódiumon

December eleje óta készültünk, próbáltunk a családok találkozójával kapcsolatban. Körülbelül ötvenen voltunk a pódium szereplői. Január 15-én, a pápa érkezésének a napján volt a főpróbánk. Másnap már hajnalban indultunk az arénába, bár a pápát csak délután 5 órára várták. Előtte a katedrálisban volt szentmisén és találkozott a szerzetesekkel.

Az izgalmas várakozás közben a stadion megtelt a 30 ezer emberrel. A kivetítőn követtük a pápa útját az arénáig, és kiabáltuk: “Lolo Kiko, we love you!” Bár a Szentatya nem hallotta meg, de nekünk jólesett elmondani, mennyire szeretjük Kiko nagypapát. Kiko a Ferenc beceneve spanyolul, a Szentatya éppen erről beszélt az érkezésekor, a filippinók pedig átvették ezt a stílust.
A családoknak azt mondta, hogy ne felejtsenek el a szülők álmodni a gyerekeikről úgy, ahogyan Szent József is álmodott, amikor az angyal megjelent és üzenetet vitt neki. Arra biztatott bennünket, hogy a családban több időt szánjunk az imádkozásra, és az egész család tanuljon meg pihenni Istennel. Pihenni, álmodni, és mindent Istenre bízni, de a családjukat azért meg kell védeni.

manila8

Nagyon meghatódott a három filippinó család tanúságtételén: az egyik a bevándorló szekcióból, a másik a szegények közül, a harmadik pedig a mozgássérültek szektorából tett tanúságot arról, miként élik meg a hűséget egymáshoz, az egyházhoz, és miként szolgálnak másokat. Ezen a találkozón a mi szervezetünk 40 jegyet kapott, így szinte minden fiatalunk és munkatársunk, önkéntesünk részt tudott venni rajta.

Vasárnap reggel a pápa a domonkosok több mint 600 éves egyetemén találkozott a filippinó fiatalokkal. Mi a Luneta parkban várakoztunk rá az esőben, de a kivetítőn élőben meghallgathattuk a beszédét. A pápát meglepték a fiatalok kérdései, főleg az a két utcagyerek, akik a Híd a gyerekeknek Alapítvány otthonaiban élnek és tanulnak. A 15 éves fiú elmesélte a pápának, hogy korábban hogyan kéregetett egyedül, majd bandában, amíg az alapítvány szociális munkásai el nem vitték az otthonba. A 12 éves kislány pedig azt a kérdést tette fel a pápának, hogy miért kell a gyerekeknek ilyen fiatalon olyan borzasztó dolgokat átélniük, mint a kábítószerezés és prostitúció. A kislány kérdése zokogásba fulladt. A Szentatya csak nézte a gyerekeket, és lehetett látni az arcán, hogy a könnyeivel küszködött. Majd csendben felállt és átölelte mindkettőjüket.
Ezek után félretette az előre megírt beszédét, és spontán módon elkezdett spanyolul beszélni, amit egy atya fordított angolra. A beszédében arra biztatta a fiatalokat, hogy merjenek könnyeket ontani, merjék kifejezni az érzelmeiket, valamint hogy cselekedeteiket és gondolataikat hangolják össze az érzelmeikkel és imáikkal.

manila3

“Ha nem tudtok sírni, akkor nem is lehettek igazi keresztények! Amikor ilyen kérdést tesznek fel gyerekek, hogy miért szenvednek olyan sokat, kétféleképpen reagálhatunk rá. Vagy egyszerűen csöndben maradunk, vagy szívből fakadó könnyekkel válaszolunk. Legyetek erősek, és ne féljetek sírni!”

A pápa beszélt a nők szerepéről is, mert kevés asszonyt látott a tömegben. A nők sokat adhatnak az egyháznak, ha hallgatnánk rájuk és tanulnánk tőlük. Egy asszony sok mindent másként lát, mint egy férfi, ezért kell nekik is szóhoz jutniuk, véleményt nyilvánítaniuk. Ezért ha legközelebb pápa látogat el a Fülöp-szigetekre, a szervezők ne felejtsenek el több asszonyt meghívni!
A fiatal egyetemisták kérdésére pedig így válaszolt:

“Olyan sok információt kapunk, hogy sokszor azt sem tudjuk, mit kezdjünk vele. Az a veszély fenyeget, hogy a fiatalok múzeumokká válnak. Pedig inkább szent fiatalokra van szükségünk. A legfontosabb, amit meg kell tanulni, az a szeretet. Hiába tud a számítógéped minden kérdésre válaszolni, nincs felkészülve a meglepetésekre. Isten sokszor a meglepetések által mutatja meg magát. Gondolkodj jól, érezz jól és cselekedj jól! Legyél okos, és engedd, hogy Isten meglepjen téged a szeretetével!”

Délután három órára érkezett meg a pápa a Rizal (vagy más néven Luneta) parkba, ahol hatmillióan vártuk már őt. Hatalmas ovációval és lelkesedéssel, tánccal fogadtuk. A szertartáson több mint ezer fős énekkar és zenekar szolgált, dalait egy filippino jezsuita atya erre az alkalomra írta. Gyönyörű és bensőséges volt a szentmise. Ide már elég fáradtan érkezett a pápa, lehetett látni a mozgásán és a beszédén, de végigcsinált mindent úgy, ahogy el volt tervezve.
A beszédében misszióra hívott bennünket, és arra, hogy elmenjünk akár a világ végéig is Isten igéjét hirdetve. A Fülöp-szigetek az egyik legnagyobb katolikus egyháza a világegyháznak Ázsiában. Ez egy speciális ajándéka Istennek. De hivatás is egyben. A filippinókat arra hívja Isten, hogy Ázsia legbátrabb misszionáriusává váljanak.

manila5

Rizal Park – A nagymise után

Pénteken a szerzetesekkel és a papokkal való találkozásán hangsúlyozta:

“Újuljatok meg az Istennel való személyes kapcsolataitokban ahhoz, hogy Jézus nagykövetei lehessetek! Az ige személyes megélése a kulcsa az evangelizációnak. Hogyan tudunk Istenről beszélni, ha mi nem éljük meg a szívünkben az Igéjét?”

Felhívta a szerzetesek figyelmét arra is, hogy a személyes megújuláshoz napi kapcsolatra van szükségünk Istennel, és ennek a legnagyobb ellensége az anyagiasság. Ne essünk az anyagiasság csapdájába! Csak akkor tudunk segíteni szegény testvéreinken, ha mi magunk is merünk szegényekké válni.

Ezen a találkozón a fiatal szerzetesek és papok is kaptak egy különleges üzenetet. Arra hívta őket, hogy osszák meg fiatal éveiket és lelkes odaadásukat a többi fiatallal, és segítsék őket döntéseikben, áldozzanak nagyobb figyelmet a szegényeknek és az elhagyatottaknak.

A pápa nem véletlenül beszélt így az itteni szerzetesekkel, nagyon jól ismeri a realitásokat. Ezen a területen radikális megújulás kellene. Felhívta az állam vezetőinek a figyelmét is a szegények és a gyermekek védelmére. De ehhez törődni kellene a korrupcióval és a szociális diszkriminációval is. Minden filippinónak egyenlő esélyt kell biztosítani, hogy mindenki jól érezze magát ebben az országban.

manila6

Rizal Park – Sto Nino táncosokkal az oltár előtt

Nekem az volt a legnagyobb élményem, hogy jelen tudtunk lenni a fiataljainkkal a pápai szentmiséken. Ezek a fiatalok a társadalom legszéléről kerültek hozzánk, már mindenki lemondott róluk, és ott lehettek a VIP személyiségek soraiban. Nagy öröm volt számomra az is, hogy hat fiatalt reggel ki tudtunk hozni a börtönből erre az alkalomra speciális bírói engedéllyel. Hármójukat a bírájuk is elkísért. A hat fiatalt vissza is kísértük a nevelőotthonba és a börtönbe. Egyikük nagyon szép tanúságot tett a bizalom területén. A hatmilliós tömegben ugyanis akkora volt a tolongás, hogy elveszett és sehol sem találtuk. Kiderült, hogy bement egy rendőrkapitányságra, és kérte, hogy segítsék őt vissza a szociális munkáshoz, aki felelős volt érte. Úgy látjuk, hogy nagy lelki változáson mentek keresztül a mi lelki vezetésünk és a börtön dolgozói segítségével. Érzik a szeretetünket, és ezért érdemes megváltozniuk

Az egyik muzulmán fiú olyan városrészben nőtt fel, ahol a legtöbb kábítószert fogyasztják. Ő is tagja volt a maffiának 9-10 éves kora óta, ezért került börtönbe. Én vagyok a lelki vezetője, és megkérdeztem a minap tőle, hogy mikor érezte először azt, hogy Isten szereti őt. Ez volt a válasza: “Amikor megérkeztem ebbe a börtönbe, és megtapasztaltam a keresztény dolgozók figyelmét, szeretetét, gondoskodását. De különösen akkor, amikor megismertelek benneteket, és részt vehettem a 15 napos tréningeteken. Amikor megtanítottál Istennel beszélgetni, mint egy baráttal. Imádkozni hozzá.”

Kívánom, hogy Ferenc pápa szavai, melyekkel a filippinó katolikusoknak feladatot adott, a magyar szívekben is visszhangra találjanak, a magyar egyház is megújulhasson.

“Papa Francisco, we love you!”

Fábian Edit Mária misszionárius, Manila, 2015. január 20.

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások