Holczer József piarista szerzetes-tanár magyar ̶ orosz  szakos diplomával rendelkezik. 1974-ben Kecskeméten kezdte meg hivatásának a gyakorlását. Mellette verseket írt, nyelvvédő glosszákat fogalmazott. Ezek újságokban, nyelvművelő könyvekben olvashatóak, és a Kossuth Rádióban hallhatóak. A Montázsmagazin is közölte írásait a múlt év folyamán (Örkény Istvánról, Jékely Zoltánról, Polyák Ferenc fafaragó-versíróról, Ottlik Gézáról, Kálnoky Lászlóról…). Eddig inkább ő írt másokról, most róla kérdezzük.

holczerj1

Kedves Holczer atya! Először mesélj nekünk a szüleidről, a gyermekkorodról!

Kecskeméten születtem 1947. február 9-én. Szüleim 1937-ben kötöttek házasságot. Volt egy bátyám, de én nem ismerhettem, mert meghalt, mielőtt én megszülettem. Édesapám a Katona József Múzeumban dolgozott „tudományos segédmunkaerő”-ként: volt rajzoló, fényképész, egy rövid időre még megbízott múzeumigazgató is. Édesanyám 1945 előtt a Városházán gépírónőként dolgozott, később – betegsége miatt – leszázalékolták.

Az általános iskola nyolc osztályát a Nyomási Iskolában végeztem (Ceglédi úti). Mindig jó tanuló voltam. Különösen jó volt felsősnek lenni: kiváló, gyermekszerető pedagógusok neveltek bennünket. Színvonalas képzés folyt. Az ’56-os forradalom bukása után sok nagy tudású tanárt helyeztek külvárosi iskolába tanítani büntetésből. Nagy szeretettel emlékszem Golovics Ilonára, magyar és történelem szakos tanáromra és osztályfőnökömre, és Szőts Rudolfra, akitől az orosz nyelvtudást sajátítottam el. Mindketten segítettek megalapozni későbbi tanári hivatásomat. Dr. Marincsák Ferenc igazgató úr, mint hajdani piarista diák pedig az úttörőmozgalom keretében átmentette a diákjainak a cserkészélet eszméit, tudnivalóit. Nyolcadik osztály év végén örömmel írta alá a jelentkezési lapomat a kecskeméti Piarista Gimnáziumba.

holczeratya01

Mikor lettél piarista diák? Milyen volt az élet az akkori iskolában?

1961 szeptemberében kezdtem meg a tanulmányaimat. A következő évben szomorú esemény történt életemben, 50 éves korában meghalt édesapám. Ettől kezdve édesanyám nagyon féltett a rossz befolyástól, és sok időt töltöttem az iskolában (tanulószobán), de nyaranta is adtak elfoglaltságot a kegyes atyák a rendház körül, különféle szellemi, lelki, fizikai feladatokat. Köztük járva-kelve fokozatosan alakult ki bennem a szerzetesi hivatás utáni érdeklődés.

Mikor döntötted el végleg, hogy piarista pap-tanár leszel?

Negyedikes gimnazista koromra érett meg bennem ez az elhatározás. Közben leérettségiztem, csak a matekjegyem lett hármas, a többi jeles. Kértem a fölvételemet a Piarista Rendbe, és nagyon megörültem, amikor pozitív válasz érkezett dr. Albert István tartományfőnöktől. Így aztán 1965. augusztus 27-én (hatodmagammal) magamra ölthettem Kalazanci Szent József rendjének reverendáját. „A Szent Pompiliuszról nevezett József” nevet kaptam a noviciátusban. Egy év múlva ideiglenes fogadalmat tehettem két társammal, Görbe Lászlóval és Balázs Gergellyel együtt.

holczeratya6

Hogyan alakultak a későbbi tanulmányaid?

Teológiai tanulmányokat folytattam, és közben az ELTE magyar ̶ orosz szakára jártam. Szakdolgozatomat a piarista iskoladráma témaköréből írtam. Sikeres államvizsgát tettem, és tanári diplomát szereztem. Bár szívesebben maradtam volna Budapesten, a rendfőnök úr Kecskemétre helyezett az itteni gimnáziumba. 1974 őszén kezdtem el tanítani, mindkét szakomat taníthattam, és prefektus is lettem a kollégiumban.

Ez tehát hivatásod tanári része. Mikor szenteltek pappá?

1971-ben örökfogadalmat tettem, majd 1973. augusztus 25-én a kecskeméti Piarista templomban pappá szenteltek. De rögtön minden lelkipásztori teendőt végezhettem idekerülésem után, így az én feladatom lett a mindennapos korai szentmise celebrálása is.

A város szélén lévő kadafalvi kápolna működtetése is a te feladatkörödbe tartozik.

Igen. Amikor 1978-ban elhunyt a piarista Ifjú Sebestyén, egykori igazgatóm, aki 40 éven át látta el a Kadafalván lévő Szent József-kápolna körüli papi teendőket, Veszprémi Tibor házfőnök engem szemelt ki az ottani munka folytatására. A mai napig járok oda misézni és egyéb papi teendőket végezni. Jó a kapcsolatom az ottani emberekkel.

holczer22

Vendégségben Polyák Ferenc fafaragónál Matkón

Milyen feladataid voltak az iskolában aktív tanár korodban?

Magyar fakultációt és oroszt tanítottam, amikor még kellett. 25 éven át voltam gazdája a különböző anyanyelvi versenyeknek, a rendszerváltásig a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” című verseny is az én kezemben összpontosult. Sok ünnepi műsort is szerveztem a diákoknak. A könyvekkel mindig szerettem foglalkozni, besegítettem az iskolai könyvtár munkájába, a rendházi állományból pedig létrehoztunk egy könyvtárat.

Mikor mentél nyugdíjba? Hogyan éli egy piarista nyugdíjas tanár a mindennapjait?

2008-ban korkedvezménnyel nyugdíjba mehettem. De nem unatkozom azóta sem. Minden nap átmegyek az iskola könyvtárába, hogy az érkező sajtótermékeket lepecsételjem, iktassam. Ha kell, segítek is a könyvtárosnak. 1991 őszétől írom a piarista rendház krónikáját, a Historia Domust, mely naprakész információt szolgáltat a ház történéseiről. Sajnos, még a régi módon, írógéppel dolgozok, nem tudok megbarátkozni a számítógéppel. (Ahogy az autóvezetéssel sem sikerült.)

holczeratya7

Viszont jelentek meg köteteid. Ezekről mit lehet tudni?

Igen. 2000-ben jelent meg Kozma László budapesti költővel közösen a „Minden szó egy regény” című kötetem. 2003-ban pedig önálló kötetem látott napvilágot „Emberítő csodánk” címmel. Ez válogatást tartalmazott addig megjelent nyelvőri cikkeimből, glosszáimból. A kecskeméti Korda Kiadó adta ki, még lehet kapni náluk belőle. Sajnos, nem nagy kereslet van rá. Van viszont a gyűjteményemben mintegy 500 publikált cikk és több mint 150 rádióban elhangzott írás. Korábban még volt egy részpublikációm: 1989-ben a Megyei Levéltár megjelentette az „Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához” című tanulmányt.

Két díjat is kaptál írói és nyelvművelő munkásságodért. Melyek ezek?

1997-ben egy kulturális díjat kaptam Kecskeméten, a Pilinszky-díjat, 2005-ben pedig nyelvművelői munkáimért vehettem át Budapesten a Lőrincze-díjat. A Pilinszky-díjat költői munkásságomért is kaptam, már gyermekkorom óta írok verseket. Mostanában azonban kevesebbet, inkább a nyelvművelés terén tevékenykedek. Ha költőkről, írókról szólok, akkor is inkább nyelvészeti szempontból vizsgálom meg és értékelem, elemzem irodalmi munkásságukat. Több folyómétert tesz ki a szekrényeimben jeles nyelvészekkel való levelezésem, illetve nyelvi vonatkozású kézirataim dossziékban őrzött gyűjteménye. Talán egyszer majd a kutatók kincsesbányája lesz.

Van-e valamilyen hobbid? Milyen tevékenységekkel egészül még ki tennivalóid sora?

Már jó két évtized óta gyógynövényeket gyűjtök. A rendházban dolgozom fel őket, tárolásuk pedig a kadafalvi kápolnánál, a lelkészszoba nagy szekrényében történik. Úgy hívom: Kadatéka. Tréfásan, rímesen: „Kadatéka, / Öreg papnak hagyatéka.” Két ízben is volt már kiállításom a helyi Orvostörténeti Múzeumban, a másodikat maga Bábel Balázs érsek úr nyitotta meg.

Más jellegű elfoglaltságaim? Havonta egy-egy alkalommal én misézek Ballószögön a gitáros ifjúsági misén, valamint a Platán Otthonban, az Ipoly utcai fogyatékosok napközijében, de kisegítek a Margaréta Otthonban is az idősek ellátásában, szentmisék megtartásában. Anyanyelvi lektorálásra is örömmel vállalkozom például a Korda Kiadó megkeresésére, vagy tanácsot adtam, segítettem verseskötetek kiadásánál.

holczerj3

Évfordulókat ünnepeltél a közelmúltban. Melyek voltak ezek?

2013-ban ünnepeltem pappá szentelésem 40. évfordulóját. Ehhez csatlakozott a kadafalvi kápolna ünnepi alkalma is: a kápolna elődje, a Szent József Kultúrház felszentelésének 75. évfordulója. Örültem, mert sokan eljöttek, hogy együtt ünnepeljünk.

Kedves Józsi atya, kívánok neked nagyon sok erőt, jó egészséget, remek humorérzéket további munkálkodásodhoz, szolgálatodhoz! Az Úr áldása kísérjen utadon!

Holczer József

TI, TETTEN ÉRT SZAVAK!
Balázs Gézának

Szavak, szavak! Ti, „tetten ért”-ek!
Megtetszett nékem igenévtek,
még inkább: igéző igétek,
mellyel szívemig-lelkemig értek.
(1999)

MEGTÉRTÉL, HÁROMÉVEM
Az első posztumusz tárlat után
újra szobámban a „Három kecske”.

…Domb alól örökkön Bozsó les ki:
ég-gyöpi fehérét idefesti.
Gidák közt kispásztor elugrálok:
Gyermekkor! szépítsd meg a világot!
(1999. május 17.)

SÁNDOR, A NAGY
Pincsinek, Sajónak
meg még néhányunknak

Látjátok, feleim…
Gebuja félrement,
vitte gyermekkorunk
(nem hagyta idelent).
Hétre tizenhárom –
OTT tölti a lottónkat -,
harmincnyolc és hatvan –
kettő meg hetvenhat.

***

Kerúbok közt karikázik,
spiccvasa Istenbe-szikrázik:
szentségel Úr-kocsma felé…
De hát a mennyég ILYENEKÉ!
(1999. május 28.
gyászjelentését olvasva)

ILFPETROVOS HÁROMÓRA
Egyikemnek, K: L.-nak 2000. május 20-ra emlékezőben

Csak jöttek-jöttek ott a senki földjén
kettes-ketten misszióba-járva.
Rigók hoztak szép szavukra rímet
szó-vetésben szómagokra vágyva.

Ki-nem-mondottaknak hallgatója:
Nap-álarcos Isten felmosolygott.
(„Én csináltam tebelőled Költőt.”
„Én pediglen tebelőled Írót.”)

KOHÁRY

Kőrös határán visszafordulsz, –
És Kecskemétre ér a lelked.
Borzadva nézed: szörnyű kátyú!
De cél meg eszme nem remegtet…

Csábrági zsámoly. Olvasódon
Kegyes tanító páterekre
Szánod szavad: sok gyöngy-tizedje
Jövőnkbe épül. Mind, örökre.

Tallérod osztod – szíved osztod:
Kamatja itt s a dobbanásod.
Tanár citálja: „Alapítvány…”
Gyermek figyelmez, jó s a vásott.

Öregdiák közt legpiárabb!
Pedig nem jártad ezt a skólát,
De padban ülsz, de kitekintesz…
Acélhit arcodon s a jóság.

„…Lőrinc”-re gondolt (így mesélik)
Egy nyelve-botlott. Félrevitte:
„Koháry… Szent Koháry István…”
Kegyúr! Te mondd meg: tévedett-e?
(2000)

BETLEHEM ANGYALA AZ EZREDFORDULÓN

„…Így csak az Isten jöhetett.
A Sátán felnőttnek született.
Ha tőkéd az Isten-undorod –
neked se volt gyermekkorod.”
(2000, szenteste)

COMMUNIO HERBARUM

Forgattam méz-mezők lexikonát.
Lapoztam úti- meg martilaput,
faggattam a cickát, vallaná ki titkát,
pityergett a pitypang. Tikhúr : „húr” a visszhang.
De – furcsa lány? – szótalan állt egy árvacsalán.

Füveidet vigasztald,
Halimbai Boldog Miklós!
(2002)

EGYSZER ÍRT A JÉZUS
(Jn. 8, 1 ̶ 11.)

V. J.-nak és -nek
Álmai közt az a cédaasszony
megjelent egyszer valakinek.
A férfi véli: „soha jobbkor!”
és nagymohón így szólítja meg:

„Hogyha már itt vagy… Te láttad a Mestert:
a porba írt. Mi volt a szöveg,
mit szél sodort el?” S ő idézi:
„Grafológusok kíméljenek!”
(2002. május 8.)

IN MEMORIAM FARKAS BÉLA

Elment a prímás, elment a nóta  ̶
Hűtlen lett hozzá áldott vonója.
Elment a szépség, elment a jóság.
Adassék néki Örökvalóság!
(2011. június 14.)

EGY IFJÚSÁGI EGYÜTTES JUBILEUMÁRA

Fatima Szűze e templomra
Letekint: ő is hallgatja
Gitárszónkat, hálaénekünk.
Húsz évvel ezelőtt ilyentájt
Ide is elhozták szép szobrát ̶
Született aznap kis együttesünk.

Új utat jártunk a dal szárnyán;
Minden hó első szombatján
Újrafogadtuk: összetartozunk.
Lépteink néha ha szétváltak,
Maradtunk akkor is barátok:
„Nyitva az ajtónk!” ̶ adtuk rá szavunk.

Esti misénkről úgy mentünk el
Istenben-újult lélekkel:
Megtaláltuk egymást s önmagunk’.
Ez adott erőt a köznapnak,
Ez adott esélyt a holnapnak,
Ettől lesz igazi most évfordulónk!

Ballószögön a templomban
Mind, aki testvér, itthon van;
Vígan zengi: „Jól érzem magam!”
Egy Atya-Fiú-Szentlélek,
Áldd meg az újabb húsz évet!
Daloló szívvel hirdetünk, Uram!

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások