Eugene O’Neill amerikai drámaíró 1888. október16-án született New Yorkban. Édesapja, James O’Neill szegény sorsú ír családból származó színész volt. Édesanyja, Ella Quinlan O’Neill gazdag családból származott. Édesanyja a morfium rabjává vált: soha nem heverte ki azt a megrázkódtatást, amelyet második fia halála okozott.

Eugene O’Neill amerikai drámaíró

Édesapja foglalkozásának köszönhetően O’Neill gyermekkorát folyamatos költözésben töltötte (születni is egy szállodai szobában született). Gyermekkora nem volt boldog, és korán egy katolikus bentlakásos iskolába küldték. Ezidőtájt csak az olvasmányaiban nyert vigasztalást. Kalandos élete helyszínei, történései dióhéjban a következők voltak: Princeton Egyetem, aranyásó Közép-Ameriában, maláriás, segédrendező apja színtársulatában, egy hajón töltött év, lebujok látogatása, súlyos depresszió, öngyilkossági kísérlet. A New London Telegraph riportere, fél év tüdőszanatórium, sokat olvasott, ekkor kezdett színdarabokat írni. Színjátszó kör tagja, a Harvard Egyetemen órákat látogat, színdarabokat kezd írni. Hamarosan ismert drámaíró lesz. Megteremti az európaival egyenrangú amerikai drámát. Az úgynevezett „kis színház” célja: a művészet otthonává tenni a színházat, és megteremteni az amerikai színházat.

O’Neill: Utazás az éjszakába – Kecskemét, Ruszt József Stúdiószínház

1936-ban Irodalmi Nobel-díjat kap, az 1920, 1922, 1928, 1957-es évekhez pedig a Pulitzer-díj kapcsolódik. O’Neill rövid darabokkal kezdte a pályafutását, a nyomorultak, a lecsúszottak ábrázolásával. Ezekkel a darabokkal ő lett az egyfelvonásos forma legjobb művelője Amerikában. A tenger ezekben a darabokban is, mint a végzet jelképe jelenik meg. Írt hosszú, egészen hosszú darabokat is, stílusára pedig a realizmus és az expresszionizmus jellemző. Darabjainak egy része naturalista-realista stílusban íródott: ezekben főleg a szereplők sorsa és lelkiállapota foglalkoztatja. Három felesége és három gyermeke volt. Bostonban hunyt el 1953. november 27-én.

Trokán Nóra és Kőszegi Ákos

Az Utazás az éjszakába (A Long Day’s Journey into Night) című posztumusz bemutatott darabjában saját családjának tragédiáját írta meg. Általában ezt tartják a legtökéletesebb művének. A kecskeméti Katona József Színház Ruszt József Stúdiószínházában február 14-én láthattuk a bemutatóját Zsótér Sándor Kossuth-díjas rendező legújabb munkájának. A darabnak öt szereplője van, egy négytagú család és a konyhalány. Mary, a feleség szerepében: Trokán Nóra, James Tyrone, a férj: Kőszegi Ákos. Az idősebbik fiú, Jamie: Orth Péter, a fiatalabbik fiú, Edmund vagy Ödön: Porogi Ádám. A konyhalány, Cathleen Kertész Kata volt.

A két testvér szerepében Orth Péter és Porogi Ádám

Egy átlagosnak tűnő amerikai család szinte idillikusan kezdődő napját mutatja be a mű. Benedek Mari ruhatervei is illúzióba ringatják a nézőt. A szereplők jólöltözöttsége, különösen Mary ízléses ruhái nyugalmat, a minden rendben van érzést sugározzák. De már a jól induló családi reggeli közben lassan felszínre kerülnek a problémák. A nap folyamán a szereplők önmagukkal és a család többi tagjával is összeütközésbe kerülnek. A végén mindenki magányosnak, meg nem értettnek érzi magát, noha sokszor elmondják, mennyire szeretik egymást.

A vidám pillanatok egyike: Trokán Nóra és Porogi Ádám

Boldog vagy boldogtalan ez a család? Ilyen is, olyan is. De a vesztükbe rohannak önpusztító életmódjukkal, elszigetelődésükkel: a színészként megbukott apa keserűsége, a züllött, iszákos fiú és a tüdőbeteg testvére közötti rivalizáló ellentét, a morfinista, szenvedélybeteg anya „lebegése” – mindez csupán vegetálás a gyűlölet és szeretet nagyfeszültségű hálózatában. Reménytelenségükben nyomorúságuk részvétet és sajnálkozó együttérzést  vált ki a nézőben.

A reménytelen befejezés

Talán a lelkünk mélyén valamennyien tudjuk, hogy mi is könnyen elronthatjuk az életünket. A reménytelenségből reményt meríthetünk az elhatározással, hogy tanulunk mások hibáiból. Köszönjük a kiemelkedő és hiteles színészi játékot valamennyi szereplőnek.

Weninger Endréné Erzsébet
2014. február 21.


Hozzászólások