Grétsy László testes antológiájának, A mi nyelvünk-nek egyik korai előzménye volt egy vékonyka válogatás 1970-ben: „Nyelv, sugárzó anyanyelvem…” címmel. Természetesen ennek forrása is benne van, de mint kezdősor. A költemény címe mindössze három betű: Óda. Szerzője pedig az alig ötvennégy évet élt és épp fél évszázada, 1966. július 5-én elhunyt Berda József.

 

berda2

 

Ki hinné, hogy négy elemivel is lehet rangos, sokak által becsült lírikussá lenni? Márpedig lehet! Ez a szabadúszó költő Grétsy László szerint „legfőképpen a természet-szeretetnek s az élet elemi örömeinek a megszólaltatója”. Makkai Ádám nyugaton kiadott A csodaszarvas nyomában antológiája így jegyzi Berdát: „Költői világára az egyszerűség, a tömörség jellemző; a legelvontabb gondolatok is az érzékek nyelvén szólalnak meg verseiben”.

És jól tapint rá lírája lényegére az elsődlegesen nem is irodalmár Benedek István, aki a Rendületlenül című hazaszeretet-versantológiájában ezt írja Berda Józsefről: „Budapesti költő, kit főként a hedonista örömök – evés, ivás, természetszeretet – naturalista, mégis poétikus ábrázolása jellemzett.” Ha most Berda költői nyelvét, stílusát akarnánk bemutatni, akkor nyilván ilyen tónusú verseit illene előhoznunk, elemeznünk. A gyerek József Attila még megáll a vágynál: egyszer libasültet szeretne már enni. Berda József e falat és sok-sok más ínyencség dolgában továbblép: rá is tud csodálkozni – olykor épp a nélkülözések közepette! – a legkülönbözőbb étkekre, italokra. Nemegyszer akár dicshimnuszokat zeng róluk. És a vázolt/átélt gyönyör őnála fölér akár az imádott nő iránt érzettel is!

 

berda3

 

Mi azonban mégsem Berda nyelvét-stílusát boncolgatjuk. Inkább az anyanyelvéhez író, a nyelvünkről valló Berda Józsefet idézzük meg. Az iménti, étel-ital dolgában említettek révén egy olyan ember lép elénk, akire legkifejezőbben egy francia minősítés állhat. És ez: a „gourmand”. Annyit tesz: inyenc, a jó ételek és italok ismerője és élvezője. És ha azt mondjuk, hogy ̶ átvitt értelemben ugyan ̶ a nyelv, az anyanyelv a költő legfőbb „tápláléka”, akkor helyben is vagyunk! Akkor máris megértjük, hogy az Ódának miért lett oly klasszikussá, szinte szállóigévé az első hangütése.

 

berda1

 

A mi nyelvünk antológia közkézen forog. Csupán megjegyezzük hát, hogy még négy Berda-vers szól benne a nyelvről: Lecke a nyelvről; Nyelvápolás; Így szebb; Anyanyelvünk. Mi itt két, másutt föllelhető versével idézzük meg az ötven esztendeje elköltözött Berda Józsefet:

Nyelv I.

Szabadszájú volnék? Mily igaz ez!
A szóban indulat forr: tiszta szesz.

Ki ivott a szóból, tudja, mit jelent,
ha egyik hang a másikkal összezeng.

 

A cseh-tót ivadék szól így

Nem kertelek, nem hazudok:
véretekből való vagyok.
De nékem inkább hazám
immár ez a kicsiny haza,
melynek nyelvén szólalt meg
szíve-elmém minden szava!

 

 

Holczer J. Pompiliusz

 

 

Hozzászólások