Ezeket írja Katona, de vajon a drámában szereplő történések megfelelnek-e a történelmi tényeknek? Gertrudis a meráni (Ausztria) őrgróf lánya volt, és valószínűleg 1185-ben született. 1200 körül ment férjhez András herceghez, Imre király öccséhez. Házasságukból öt gyermek született, közöttük olyan nagyszerű történelmi alakok, mint a későbbi IV. Béla király (a második honalapító), Árpádházi Szent Erzsébet vagy Kálmán herceg, a mongolokkal vívott muhi csata egyik hőse, aki a csatában halálos sebet kapott. 1205-ben II. András Magyarország királya lett, Gertrudis pedig királyné. A források szerint erős akaratú asszony volt, aki erőteljes befolyást gyakorolt férjére. Kezdettől fogva támogatta meráni rokonait. Nagy birtokadományokat és országos főméltóságokat kaptak (például a kalocsai érsekséget). Mindez irritálta a magyar főurakat, és a királyné szeszélye gyűlöletes lett a számukra.

Erkel Ferenc Bánk bán című operájának előadása az Operaházban az 1890-es években

Már 1210-ben kezdtek terveket szőni Gertrudis meggyilkolására. A jó alkalom 1213-ban érkezett el. II. András hadjáratot vezetett Halicsba (Galícia), és távollétére az országot feleségére és Bánk nádorra bízta. Szeptember végén vadászatot rendeztek a Pilis erdőségeiben, amelyen a királyné is részt vett. A Pilisszentlászló melletti cisztercita kolostorban szállt meg, ahol éjszaka az összeesküvő férfiak rátörtek és a felismerhetetlenségig összekaszabolták. A drámától eltérően Bánk nem volt a gyilkosok között, bár valószínűleg tudott az összeesküvésről. A felesége meggyalázásáról szóló történetnek nincs valóságalapja, később olyan krónikákban jelenik meg a történet, amelyek szavahihetősége több mint kétséges (Heltai Gáspár).

Gertrudis királyné gyilkosainak vezetője Péter ispán volt, aki a drámában Petur bánként szerepel. Őt a hazatérő király az egyik legkínosabb és legmegalázóbb halálnemmel végeztette ki, karóba húzatta. Bánkot csak azzal büntette, hogy nádori hivatalától megfosztotta, de ezt később visszakapta. Néhány év múlva Béla herceg megfosztotta birtokaitól, mert bűnrészesnek tartotta édesanyja halálában. Ezt követően eltűnt a magyar történelem színpadáról.

II. András szobra a Hősök terén

Gertrudist a pilisi cisztercita apátságban temették el. Az 1900-as évek második felében a kolostor romjai között rábukkantak a királyné maradványaira. Népszerűtlen királyné volt, de semmiféle történelmi tény nem utal olyan visszataszító jellemre, mint amit Katona József rajzol róla. Természetesen az írónak nem volt célja, hogy szigorúan ragaszkodjon a történelmi tényekhez. A reformkor hangulatának megfelelően domborította ki a meráni (osztrák) – magyar ellentéteket. Ezért is tekintjük a mai napig a magyar irodalom egyik kimagasló alkotásának. 

Weninger Endre

2013. szeptember 28.

Hozzászólások