A Giselle nemcsak azért különleges, mert 1841-es párizsi ősbemutatója óta gyakorlatilag folyamatosan a közönség kedvence, bárhol is állítják színpadra a világon, hanem a témaválasztás miatt is. A történet az úgynevezett „villik” különös világába kalauzolja a nézőt.

A villik egyszerű, fiatal lányok, akik meghaltak az esküvőjük előtt, és éjjel, a temetőben, sírjukból kikelve eltáncolják a menyasszonytáncukat, amelyre életükben nem volt lehetőségük. Az arra tévedt férfiakat elfogják, beállítják őket a táncba, és – akár van bűnük, akár nincs – halálra táncoltatják őket.

A francia klasszikus-romantikus mestermű hangulatát, főként az első és a második rész kettősségét (előbb egy vidám, rusztikus, színes közegben vagyunk, majd az éjszakai temetői jelenetet már a túlvilág sejtelmessége hatja át) nem könnyű színpadra állítani. A táncosokkal szemben is komoly technikai követelményeket támaszt a mű – Giselle légiességét, a féri szereplők szenvedélyességét, a villik pihekönnyű mozdulatait csak a klasszikus balett legjobbjai képesek hitelesen visszaadni.

Fotó: Juhász Attila

Az Operaház szeptemberben és októberben még hét alkalommal tűzi műsorára a lenyűgöző látványvilágú darabot. A címszerepet a Magyar Nemzeti Balett három kiváló prímabalerinája, Aliya Tanykpayeva, valamint Popova Aleszja és Kozmér Alexandra táncolja, Albert megformálójaként Leblanc Gergelyt, Bakó Mátét és Simon Istvánt láthatja a budapesti közönség.

Az előadás adatlapja itt olvasható.

Forrás: Magyar Állami Operaház

2013. szeptember 28.

Hozzászólások