A szabadságharcot eltipró Habsburg kormányzat mindenkit halálra ítélt és kivégzett, aki fontos szerepet játszott az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején, és nem menekült el, hanem felelős emberként vállalta tettei következményeit.

 

arad1A 13 Aradon kivégzett főtiszt közül négyet kegyelemből golyó általi halálra ítéltek, hiszen a katonák számára ez volt a megszokott büntetési mód. Kilencüket a megalázóbbnak számító, kötél általi halálra ítélték. Batthyány Lajost nyaksérülése miatt szintén főbe lőtték. Az ítéleteket 1849. október 6-án hajtották végre.

arad2

Az aradi hősök és Batthyány Lajos gróf vállalta a kilátástalan küzdelmet, ezzel megmutatta, hogy az embert kizárólag erkölcsi tartása minősíti. Hajtsunk fejet a hazánk szabadságáért életüket áldozó személyek emléke előtt.

Schramek László

Albert Ferenc: Arad vértanúi

Ezernyolcszáznegyvenkilenc,
október hatodika.
Tizenhárom tábornoknak
az ítélet meghozva,
halálba készülnek mind egyként;
búcsúlevelükön nincs, jaj-pecsét.

Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid,
Kiss Ernő, Schweidel József,
velük lőpor, s golyósortűz végez.
Kiss Ernőt a lövedék
csak a vállánál érte,
de három katona áll fölébe,
s gyilkos golyók röpülnek fejébe.

Most a kötélre ítéltek jönnek:
Pöltenberger Ernő, Török Ignác,
Láhner György, Knezich Károly,
Nagy Sándor József.
Leiningen-Westerburg Károly,
Aulich Lajos, Damjanich János
és végezetül Vécsei Károly.

Miután a búcsúmondatok
büszkén elhagyják az ajkukat,
a bitófák árnyékában
felszegett fővel állanak.
Török Ignácnak megáll szíve,
holtan rogy le bitója elibe.

Sorra feszül mindnek kötele,
miközben végzi aljas munkáját
hidegvérrel Franz Bott hóhér.
Néhány garasnyi a munkabér,
midőn áldozata halott,
lehúzhatja annak díszruháját,
s viheti máris magával legott.

A meggyalázott tetemek
így, mezítelen hevernek
a véres bitófák tövében.
Aljasul téve közszemlére,
amíg majd estére földet húznak
a már kihűlt, megdermedt testükre.

Közben, Pesten szintúgy hóhér
még ugyanezen napon,
az ítéletet végre hajtja
gróf Batthyány Lajoson,
főbe lövi az első
szabad miniszterelnököt.
A Habsburgok kegyetlen bosszúja
ezzel sajnos, be nem fejeződött.

Keringnek fejemben
a fent említett nevek,
kiket a szabadságvágy
ily halálba kergetett.
Egy némelyek magyarul
talán nem is beszéltek,
de vérük mégis megpecsételte
a legszentebb magyar eszménket.

Nemzetem, borulj térdre
e hősök emlékére!
És írja fel a kék égre
fáklyák lángoló fénye:
Lehet büszke magyarnak
sorsa bármily mostoha,
s az élet őt akárhová sodorta,
Vértanúit nem feledi soha!

Hozzászólások