Jeles emlékévet ül irodalmi életünk, emlékezve az 1814. június 12-én született Kemény Zsigmondra. A 61 évet élt író gazdag életpályája még ma is számos vitára ad alkalmat.

Mostani újraébresztése és ismét rivaldafénybe állítása talán hozzásegít, hogy árnyaltabban lássuk az ő próza-örökségét: akár regényeit és elbeszéléseit, akár pedig tanulmányait, esszéit, filozófiai fejtegetéseit… Pár éve Ratzky Rita irodalmár megkockáztatta, hogy Keménynek „első öt-hat regényírónk között van a helye”. Hátha igaza volt…

Ezúttal is fölmerülhet a kérdés: Valóban nehéz Kemény Zsigmondot olvasni? Még ma is sokan Jókai mellett voksolnak az ő ellenében. Szokás még mostanában is a nyelvi, szókincsbeli nehézségre hivatkozni. Van is ebben valami igazság, ám mégis másról van szó. Mégpedig arról, hogy Kemény regényeihez komoly történelmi érdeklődés és háttértudás szükséges.

Szólaljon meg maga Kemény Zsigmond is, mégpedig nyelvi, stiláris téren! Hála filozofisztikus beállítottságának, bizonyos mértékben nyelvfilozófiai fejtegetésekre is találunk példát munkáiban. Természetesen alábbi példáink kivétel nélkül elméleti írásaiban találhatók…

Keménynek meglepően éles és reális rálátása volt a nyelvújításra. A csúcsot szerinte Vörösmarty jelenti. Kapcsolódjunk be fejtegetéseibe!

… Vörösmarty fellépésével a nyelvharcot a neológok részére rögtön eldöntötte. … A nyelv, mellyel ő a közönséget meghódítá s az ósdiak ellenhatását lefegyverzé, szorosan véve nem az a szómetsző, sima, válogatott, csiszolt, feszes, idegen kifejezéseket lefordító, német szófűzéseket átültető és a gyári munkát eláruló nyelv vala, melyet a régivel szakított és a népiest megvető mesterek készítenek. Vörösmarty nyelve hangzatos, merész, színező, erődús, s ahol kellett, simulékony, lágy és zengő. Szeretett újítani, de mindig a magyar nyelv szelleme szerint s óvakodék idegen átültetéstől. A régi írói nyelvkincset kutatá, hogy költészetét gazdagítsa; a népies kifejezéseket s olykor a tájszavakat is igénybe vette, hogy találón, közvetlenséggel, gyermetegen, s midőn illett, nyersen szólhasson. … Vörösmarty határozottan neológ volt: de szintúgy használt helyes archaizmusokat, mint új szavakat és eredeti szófűzéseket. Innen magyarázható, hogy a Kazinczy által megkezdett hosszú nyelvcsata Vörösmarty fellépése után hamar be lőn végezve. …

Munkáiban Kemény élvezettel jellemzi a korabeli politikusokat mint szónokokat. A bőség zavarával küzdve és időben erősen korlátozva, ezúttal csupán Kossuth szónoki stílusát figyeljük meg:

… Csodálatosan szép orgánnal bírt, melynek a suttogástól kezdve a legélesebb hangokig saját varázsa volt, ellenállhatatlan s majdnem bódító. Őt az arckinyomattól egészen a kéz legkisebb moccanatáig ha nem is művészi, de gyakorolt, kellemes és néha kiválólag nemes előadási modor jellemzé. Beszédei, melyek félig készültek, félig rögtönzöttek valának, soha az unalmasságig hosszak vagy a figyelem fárasztásáig tartalmasok nem voltak. Ezért is kellett hatniok. S hatottak, mert bennök emelkedettség és csillám vala, mélység és sötétség nélkül; bennök, gyakran egy fölkiáltásban vagy egy mellékeszmében a szenvedélyeknek egész fergetege tört ki. Kossuth beszédei, a többi magyar tekintélyek beszédeinél sokkal inkább tetszettek, mert rajta kívül senki magát úgy nem mívelte ki, hogy a tömeg minden előítéleteit és előszereteteit a polgárosodásba átvigye, és a magasabb szónoklat mezején népszónoknak maradjon. … Néhány év alatt övé lőn minden karzat-taps, minden figyelem. …

Holczer József Sch. P.

Végül pedig következzék öt rövidke idézet Kemény Zsigmond értekező prózájából. Gyűjtője és közreadója szívből örülne annak, ha a Kemény Zsigmond-jubileum hozzásegítene ezek egyikének-másikának mielőbbi és végleges szállóigévé válásához.

  • A históriai emlék erős cement, és sokáig összetartja az egybe nem illő részeket is, míg lehet, az óvatosság indokainál, s ha ez a támasz lehullott, a szív előítéleteinél fogva.
  • A társadalom organikus élet, maga az öntudalommal bíró nép, mely szokásainak, erkölcseinek és fogalmainak öszveségével nem fog sem beférni, sem kényelmesen lakni minden pallér ideális épületeiben.
  • Én egy nemzet szerencsétlenségének tartom intézményeiben és közéletében a históriai fonalak megszakadását, s e nézetet az ország óriás többsége osztja.
  • A hajó, midőn fenekén a tengervihar közt repedés nyílt, alámerülni fog, ha matrózai álmosság vagy kétségbeesés miatt tunyák a szivattyúzásban.
  • A lélek ugyanaz marad, ha egy leányt vagy egy hazát, egy nemzetet szeret.

Rövidített változatát felolvasták a rádió Tetten ért szavak című műsorában 2014. június 12-én.

Holczer József Sch. P.

Hozzászólások