A középkori püspök állítólag 1139-ben, II. Ince pápánál tett római látogatása idején 112 eljövendő pápa nevét jósolta meg, az utolsóként pedig egy Petrus Romanust (Péter, a római) nevezett meg.

A próféciákat azonban senki sem látta és nem is hallott róluk 1595 előtt, amikor Arnold de Wyon, egy bencés szerzetes publikálta őket rendtörténeti könyvében. Azt állította, hogy 1590-ben fedezte fel a szövegeket, és előtte nem jelentek meg nyomtatásban, bár sokan tudtak róluk.

                                                                

                                                           A próféciák Arnold de Wyon kiadásában (1595)

Más kétségek is felmerülnek a jövendölések hitelességével kapcsolatban. Az 1590-es évekig pontosan utalnak az addigi pápák pontos nevére, születési helyére vagy a címerére, onnantól kezdve azonban homályosak a szimbólumok. Gondok akadnak a pápák sorrendjének számozásával is. Nem pontos a 10 ellenpápa megjövendölése sem, hiszen összesen tizenketten voltak a történelem során.

Valószínűbb tehát, hogy egy 16. századi hamisítvánnyal van dolgunk. És hogy kinek állt ez érdekében? Nem bizonyított, de egyesek szerint a próféciáknak az 1590-es konklávén lehetett szerepe, amikor egyik bíboros ezen a módon szerette volna meggyőzni társait, hogy őt válasszák pápává. A jövendölés ugyanis azt jósolta, hogy a következő pápa abból a városból fog származni, amelyikben az említett bíboros született. A trükk azonban nem sikerült, ugyanis végül mást választottak.

                                                    

Hogy hihetünk-e a legendáknak, nem tudjuk, mindenesetre a malakiási próféciákat a néhány nappal ezelőtti pápaválasztás is megcáfolta: az új pápát ugyanis nem Péternek, hanem Ferencnek hívják.

Weninger Nóra

Forrás: Magyar Kurír

2013. március 17.

Hozzászólások