A közlekedés aktív életünk fontos része. Mobilizálja a lakosságot a munkahelyre, az iskolába s még számos cél felé. Ha női autóbuszvezető gördül be a megállóba, ma már természetesnek vesszük, és picit örülünk is neki. Nők a volánnál… 40 éve vezethetnek autóbuszt a nők a fővárosban – tudtuk meg egy sajtótájékoztatón a BKV-ban.

A buszsofőri ágazat csak nyert azzal, hogy a törvényt, amelyik ezt korlátozta, eltörölték. Nézzük csak, hogyan is történt ez 40 évvel ezelőtt:

1978. november 8. – Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.)
“A női autóbuszvezetők képzése és alkalmazása tekintetében döntés történt. A vállalat 1978. július hónapban engedélyt kapott 2 éves kísérleti időtartamra 2 tanfolyam szervezésére és az ezeken eredményesen végzettek alkalmazására. A női trolibuszvezetők közül 22 fő jelentkezett autóbuszvezetőnek, kiképzésük beindult. A következő tanfolyam előkészítés alatt áll.”

A különleges alkalomból szervezett pódium-beszélgetésen megszólalt három női buszvezető: Gulyás Istvánné, Háromszéki Csabáné és Flámis Gabriella. Nosztalgiával emlékeztek vissza a kezdetekre. Megosztották velünk emlékeiket.

A korabeli sajtóban is szenzációnak számított a női buszvezető látványa:

• Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)1978-10-25 / 252. szám: 

„Naponta több órát gyakorolnak a budapesti elő női buszvezetők,szóló Ikaruszukkal már majd mindegyik belső útvonalon végigmentek, – természetesen utasok nélkül. A BKV házi iskolájában 22 lány és asszony, valamennyi egykori trolibuszvezető – a gyakorlattal párhuzamosan sajátítja el az elméleti ismereteket. A Mező Imre út 40-ben audiovizuális eszközökkel felszerelt teremben a műszaki tudnivalókat rögzítik – a KRESZ-t is felfrissítve – a női autóbuszvezetők. Munkájukban gyakorlott, nagy tapasztalatú kollégák segítik, látják el őket hasznos vezetéstechnikai tudnivalókkal. A lányok és asszonyok Budapest határán túlra is elmennek; a szakemberek arra is „kíváncsiak”, hogy meg tudnak-e birkózni hosszabb útvonallal, a feladat megoldása mennyire veszi igénybe a női buszvezetőket. Valamennyien bíznak benne, hogy hosszú távon is „helytülnek” a volán mögött.”

Mit olvashattak erről a BKV dolgozói akkortájt?

1979 januárjában, miként arról a BKV üzemi lapja, a Budapesti Közlekedési Hírlap is beszámolt, még ünnepséget is rendeztek a jeles alkalomból.

„Fontos, nevezetes esemény játszódott le hétfőn a vállalat életében. Január 8-án tizennégy női buszvezető – volt trolibuszvezetők – állt munkába, valamennyien 260-as szólókocsikat vezetnek. Februártól a 20 napos munkamódszer-átadó és a végső, házi vizsga után, immár önállóan. Öten kerültek a Kilián üzemegységbe, hárman a Récseibe, ketten Cinkotára, egy-egy autóbuszvezető-nő dolgozik ezentúl a Fürst és a Mező üzemegységben. Ketten, Nagy Árpádné és Tóth Jánosné az Óbuda üzemegységet választották. Az üzemegység gazdasági, politikai és társadalmi vezetői őket köszöntötték 8-án reggel, munkába állásuk alkalmából. A közvetlen, hangulatos ünnepségen – amelyhez hasonlóról a többi üzemegységben sem feledkeztek meg – az új munkatársakkal megbeszélték a beosztást, tanácsokkal és jókívánságokkal látták el őket”.

No és a jelen?
Dr. Bolla Tibor vezérigazgatótól megtudtuk, hogy 1612 női dolgozója van jelenleg a vállalatnak, ebből 135 buszvezető-trolivezető, folyamatosan növekszik a nők aránya. Az esemény kapcsán a legrégebbi női autóbuszvezetőt, Gulyás Istvánnét emléklappal és virággal lepte meg a vezérigazgató, s a másik két beszélgetőtárs is kapott virágot e jeles alkalomból.

A pódiumbeszélgetés vendégei elmondták, a jó buszvezetőnek elsősorban szeretnie kell a vezetést, fontos, hogy érdekelje, hogy örömét lelje az autóbusz-vezetésben. Szeretnek ebben a munkakörben dolgozni, mert az anyagi megbecsülésen túl segítőkész, megértő kollégákkal vannak körülvéve, ismert előttük egy hónapra előre a munkabeosztás, – ehhez tudják igazítani a magánéletüket, – de ha nem várt probléma adódna, mindig kisegítik egymást, átvállalnak egy-egy műszakot. Az autóbuszvezetők európai megmérettetésén Flámis Gabriella 3. helyezett lett a közelmúltban. Emeletes buszt, elektromos meghajtásút és hagyományos járművet is kellett vezetniük, természetesen nehezített pályán.

Arra a kérdésre, hogy ezek után van-e számára „nem szeretem” feladat, azt válaszolta, hogy a garázsból kitolatni autóbusszal ma sem nagyon szeret. Ilyen szakmai siker után a közönség soraiban ülő nagyszámú női részvevő kicsit kihúzta magát! Ránk is vetült kicsi sugár ebből a fényből. Néha a humor is helyet kapott a visszaemlékezésben, ami üdítő színfoltként további lendületet adott a 40 éves „időutazáshoz”.

A beszélgetésből kiderült, hogy a nők is megállhatják a helyüket ezen a nagy figyelmet és felelősségteljes magatartást igénylő munkakörben. A mai autóbusz-közlekedési rendszer elképzelhetetlen lenne nélkülük. Munkájukkal hozzájárulnak a társaság sikeres működéséhez.

További balesetmentes közlekedést kívánunk az olvasók nevében!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások