,,Vajon ki fékezhetné szelíddé meg
A költő tollát, mikor már végleg
Kitárja lelkét, hogy szeressétek…”
(Herceg László)

Kedves Róbert, megkérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Keszthelyen élek a családommal. Gyermekeim a mai társadalmi, családi helyzet tükrét mutatják: „A te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” Bár nálunk ez inkább fordítva van, mert a 3 éves lányom eleven, harcias gyermek. Nem tűri a piszkálódást, a nagyobbak uralmát. A 10 éves, előző kapcsolatomból született fiam hétvégenként van velünk. Van egy szintén 10 éves nevelt lányom is.

 

nagyanti03

 

Milyen gyermekkorod volt?

Ahogy mondani szokták: hátrányos helyzetű, hiszen pedagógusgyerek voltam. Összességében mégis szép volt. Egyke voltam, de a féltésen, kényeztetésen túl a szüleim több alkalommal költöztek, fejlesztve ezzel az alkalmazkodó képességemet. Egy-két tantárggyal voltak gondjaim, pl. a matematikával, de jó tanuló voltam. Szerettem olvasni. Egyedül is jól elfoglaltam magam. Közösségi, családcentrikus, falkaszellemű ember vagyok, de mint visszahúzódó, magányos farkas, a mai napig igénylem az egyedüllétet, hogy elmélyedhessek gondolataimban, olvashassak, írhassak. Erre a korai kelés biztosít időt.

 

nagyanti4

Kisfiúként

Gyermekkoromban nyaranta nálunk nyaralt több unokatestvérem. Szüleim gyakran táboroztattak Debrecenben és a Balatonon. Így volt gyerektársaságom is. Serdülőkori zárkózottságomat hosszú idő után sikerült csak leküzdenem. Így a gimnáziumi évek alatt kevesebb szép emléket gyűjthettem be. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy sokat utazhattam, több országban megfordulhattam. Ma erre a szűkösebb anyagi helyzet miatt már nincs lehetőségem.

Mi a végzettséged és a foglalkozásod?

Pedagógus vagyok. Gyenesdiáson tanítok a helyi általános iskolában. Főleg alsó tagozatos gyerekekkel foglalkozom. A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, a nyári táboroztatás, a pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat. Több területen kipróbáltam magam. Voltam pincér, portás, szállodai animátor, ifjúsági referens.

 

nagyanti2

 

A tanítói diplomámon kívül van idegenforgalmi felsőfokú végzettségem is. Németül jól beszélek. Német nyelvet is tanítok. Szeretem a munkámat. A tanítás eddig is egész embert kívánt, de a megnövekedett adminisztráció, a gyakori ellenőrzések, a növekvő elvárások miatt manapság már lehetetlen lenne mellékállást vállalnia egy tanárnak. Régen ez főleg a családfenntartó férfiaknál bevett szokás volt.

Hogyan találtál rá a Toll és Ecset Alapítvány által kiírt pályázatra? Rendszeres olvasója vagy a Montázsmagazinnak?

A pályázatra, ha jól emlékszem, a Facebook-on bukkantam rá. Bevallom, csak a pályázati eredmény közlése után figyeltem fel a magazinra, de azóta rendszeres olvasója vagyok.

 

nagyanti6

 

Mi volt a motivációd, hogy a II. világháború témájára tollat ragadtál?

A gimiben a töri ment a legjobban. Az érdeklődés megmaradt. Ma is szívesen olvasok történelmi témájú cikkeket az interneten. A II. világháború történései, eseményei mindig is érdekeltek.

A háború minden család sorsát befolyásolta. Korán elmentek azok, akik sokat mesélhettek volna. Emlékszem nagyapám egy-két történetére a “málenkij robotról”, amit kisiskolás koromban hallgathattam. Édesapám gyermekkora sem lehetett könnyű. Az apukája egy “kis munkára” volt kényszerítve. Legalább túlélte, édesanyját viszont fiatalon elragadta a TBC, így apám félárva maradt. A nagyapám öccse a fél lábát veszítette el. A nagymamám fiútestvére pedig megbélyegezettként élt a Rákosi-korszakban, mert Hunyadi-páncélosként járta meg a frontot. Sajnos az előbb említett családtagok történeteinek nagy része velük együtt sírba szállt.

Eljátszottál a gondolattal, hogy nyerni fogsz?

Bizonyára. Bár nem vagyok ábrándozó típus. Kellemes meglepetés volt.

És sikerült! Milyen érzés volt, hogy a verseny egyik győzteseként lettél kihirdetve?

Felemelő! Amatőrként, hogy Zala megyén túl is olvashatják a nevem! Örülök neki.

 

nagyanti1

A gyerekek…

Mióta írsz verseket?

Az első verseim középiskolás koromban, diákújságban láttak napvilágot. A főiskolás évek alatt is írtam. Aztán egy hosszú szünet következett (közel 20 év). Talán az élet nehézségei (válás, megváltozott életkörülmények, tartós betegség) késztettek arra, hogy ismét tollat ragadjak. Erre szokták mondani: „Minden rosszban van valami jó.”

Van már önálló köteted?

Nincs még önálló kötetem, de szeretnék. Ehhez némi anyagi támogatás is jól jönne.

Mit jelent számodra az írás?

Beszélhetnék magasztos dolgokról. Mondhatnék sok-sok szépet, nagyszerűt, de inkább csak röviden: örömet. Remélem, nem csak nekem nyújt élményt! Bízom benne, hogy pár olvasónak is!

Hol olvashatjuk az alkotásaidat?

Több internetes portálon (www.poet.hu, www.holnapmagazin.hu). A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban jelentek meg.

Tagja vagy valamelyik irodalmi vagy művészeti csoportnak?

Igen, a Tanítványi Láncolat Irodalmi Műhelynek.

Részt szoktál venni pályázatokon? Szereted a megmérettetést, a kihívásokat?

Igen, évente pár alkalommal. Sajnos, kevés idő jut rá, de szeretem, ha mások is véleményt alkotnak a munkámról. Kaptam már hideget-meleget.

 

nagyanti7

 

Milyen álmaid, vágyaid vannak, amelyeket szeretnél, ha valóra válnának?

A kicsit nagyobb anyagi biztonságon túl azt kívánom, hogy minden hozzátartozóm legyen egészséges! Remélem, hogy a növekvő, Európára és a hazánkra nehezedő gondok ellenére béke lesz. Világégésből elég volt kettő! Szeretnék megjelentetni egy saját verseskötetet egy éven belül. Aforizmákat is írtam. A jövőben novellák írásában is szeretném magam kipróbálni. Jó lenne, ha megjelenhetnének egyszer. Ha nyugdíjas leszek, jöhet a regényírás. Egyet mindenképpen szeretnék írni.

Köszönöm szépen a bemutatkozást. Kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet!

 

Nagy Antal Róbert versei

Bombázók

A felszerszámozott végsebesség,
vad géplovak vágtatnak az égen.
Lángszóró lábuk halálmelegség,
felhők égnek alkonyati vérben.
Bombák lebegnek a sikoly felett,
altatóport öntenek a hangba.
Árva üvölt a házromok mellett,
vendetta fröccsen hörgő szavakra.

Önzés

Kacérkodik velem az ismét.
Latrom hordja szakadt keresztjét.
Két vállamra ül a vágy halkan.
Kitör „bennem” akarom-vadkan.

Szívem kérges, lelkem is béna:
elvarratlan szeretet-cérna.
Hódítások: birtokba vesz, kell.
Ki nyelvet ránt, nyelv által vész el.

Olvadás

Latyakos hóban cammog a viszlát,
ereszekről csepeg a búcsúszó.
Múltad kísér, mint útszéli korlát,
szíved útján lefolyó könnyfolyó.

Vár még rád tavasz, rövid az élet.
Az olvadás lelki megtisztulás.
Kanyargós az út, szembe enyészet,
de kint és bent is ott az olvadás.

Őszi remény

Színes rongyaikba öltöztek a fák.
Szakadt gombjaikat gurítja a szél.
Táncolnak, zúgnak, s mintha szavalnák:
elhagyott gombunk új kabátot remél.

Októberi este

Vöröslő plédjére ágyat vet a fény,
követ keres elalvás előtt az út,
vödrét hideg fejére hajtja a kút,
köd takaróban pipázik a kémény.

A fázós este csillagokat fércel,
de ó-kabátján lyukakat fúj a szél.
Szomorú táncot jár sok színes levél
a pompás bükkön, ki még nyarat kérlel.

Hiába zárta magába nyár hevét,
sápad a som, rázza reszkető kezét.
Gesztenye dobja le barna bánatát.

A tegnap a mára rogyva tántorog.
Megvénül az idő, nem fut, nem robog,
majd telén egy ifjú holnap baktat át.

Jelenkor

Vakon gazol a megvetés
a bűn burjánzó kertjében,
de a torkán is ott a kés,
mert a fene is fenét fen.

A semmittevés nyílt sebét
közös közöny géze fedi.
Magát piszkolja a szemét,
tükrében a szépet teszi.

Egy rákos hulló hajába
kapaszkodik a szánalom.
Alszik a füstös kaszárnya,
verseket vérzik bánatom.

Őrt állnék kint a reménnyel,
de álomport hint az érdek.
Mindent visz, mindent merészel
bent, és én vagyok az étek.

Zavar és kavar az önzés,
a saját aknánkra lépünk.
Egymás torkának ugrunk, és
álmokat szőni sincs kedvünk.

Talán jön és szór egy angyal
szeretet-magot a földre.
A fácska dacol a faggyal,
gyümölcse táplál örökre.

Révbe értem

Gyermekkorom: lecsöppenő harmat.
Felszívja az emlékek virága,
de szellőztet, pitvara kitárva
a dobbanó szívnek. Mert a múltat

őrzi és tartja, akár a vérkört.
Bennem van, él a tegnapi élmény.
Vezetek, de az útról letérvén
sem borulok fel, nem vagyok megtört.

Segít, amit kaptam: merev célok.
Hajszálrepedés, és észrevétlen
hiba csak vágyam, hisz révbe értem.
Nem építek, de sátrat se bontok.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások