Vegetáriánus leves, de mégis hordozza a tenger gyümölcseinek íz- és illatvilágát.

miso

Hozzávalók: zöldségleves kocka, sárgarépa, jégcsapretek, misopaszta, újhagymás ízesítésű tofu, wakame alga, szója szósz, chili

 

A mizópaszta alapja a szójabab, de gyakran készül árpa vagy rizs hozzáadásával. Ezenkívül csak tengeri só és erjesztőgomba-kultúra (kodzsi) kell hozzá, így erjesztik óriási cédrushordókban (ott is a hordó közepén lesz a legértékesebb). Az igazi, természetesen érlelt és pasztörizálatlan mizó él, akárcsak a jó savanyú káposzta vagy a joghurt, és ma is kézműves módszerrel készül, melynek technológiája nemzedékről nemzedékre öröklődik. A mizó kezelése a borászathoz hasonló intuíciót, tudatosságot és gondosságot igényel, érlelése néhány hónaptól néhány évig terjed, íze a nagyon édestől a fanyarig, színe a majdnem fehértől a vörösön át a markáns sötétbarnáig.

 

Hogyan készítem el?

2 l vizet felforralok, beleteszek egy zöldségleves kockát, majd a hosszúkásra vágott répát és jégcsapretket.

Az újhagymás ízesítésű tofut felkockázom és a vízbe teszem. Kis langyos vízben csomómentesre keverek 2 evőkanál miso pasztát és a leveshez adagolom.

 

A tofu egy kínai eredetű élelmiszer, melyet szójatej megaltatásával és a visszamaradt „túró” összenyomásával készítenek. Magyarul hívják még szójasajtnak. A tofu a kínai konyha alapvető élelmiszere és hagyományosan része a japán, koreai és a délkelet-ázsiai országok konyhájának. Mára az egész világon széles körben elterjedt, magas fehérjetartalma miatt főleg a vegetáriánusok étrendjében foglal el fontos szerepet a Föld más részein, mint húspótló. Ez a szójából készült termék alapvetően íztelen és szagtalan, de jól átveszi egyéb élelmiszerek és fűszernövények ízét, ezért édes és fűszeres ételek elkészítésére egyaránt alkalmas. Természetesen nem csak nyers, hanem ízesített formában is készítik. Állaga az egészen lágytól a keményig terjedhet. Változatosan felhasználható, egyes fajtái nyersen fogyaszthatók, de lehet sütni, főzni, párolni, fűszerezni, illetve levesekben is kedvelt betét.

 

Amikor a tofu kockák feljöttek a felszínre, elzárom a gázt, hozzáadom a wakame-t és hagyom állni 5-10 percig.

 

A wakame egy japán alga. Élelmiszerként szárítva árulják, be kell áztatni, és ha megpuhult, akkor legtöbbször salátában vagy pl. miso leves betétként fogyasztják. Tipikus tengeri-óceáni íze van, ami a halakban, kagylókban, egyéb herkentyűkben azonosan felismerhető, viszonylag enyhe. Élettani hatása miatt is preferálják, emiatt wellness-teakeverékekben is lehet vele találkozni.

 

Én üvegtésztát adtam hozzá. Azt nem kell főzni, csak rámerem a forró levest és pár perc alatt megpuhul. A tálalás után újhagymával, egy pici szójaszósszal és chilivel ízesítettem.

Az egzotikus hozzávalók bio- és Ázsia-boltokban szerezhetők be.

Loboda Krisztina

Hozzászólások