Ha végigtekintjük történelmünket, akkor azt láthatjuk, hogy az emberiséget sokszor sújtották pusztító járványok. A középkor rettegett réme volt a fekete halál néven emlegetett pestis. A 14. században becslések szerint Európa lakosságának egyharmadát irtotta ki. Ez a pandémia visszatérő jelenség volt a kontinensen. A 18. században Magyarországon többször is felütötte a fejét, aminek emlékét őrzi a sok városunkban látható Szentháromság-szobor, amelyekkel az emberek hálájukat fejezték ki a rémálom elvonulásáért.

vilagjarvanyrol

A kecskeméti Szentháromság-szobor a Katona József Nemzeti Színház előtt (Fotó: Wikimedia Commons)

A 19. század egyik legfélelmetesebb világjárványa a kolera volt. Valószínűleg Indiából indult pusztító útjára, és a korabeli orvostudomány gyakorlatilag tehetetlen volt vele szemben. Ha tanulmányozzuk Magyarország történelmét, 1831-ben egy olyan eseményt találunk, amely a koleralázadás nevet kapta. Ezt korábbi történetírásunk úgy állította be, mint az elnyomott parasztság osztályharcának egyfajta megnyilvánulását, aminek természetesen semmi köze sincs a valósághoz.

A járvány Magyarország észak-keleti területein kezdődött, és ijesztő gyorsasággal terjedt. A hatóságok lezárták a régiót, és szigorú karantént rendeltek el. Hamarosan azt is megállapították, hogy a járvány terjedésének fő oka a fertőzött ivóvíz volt. Ennek megfelelően elrendelték a kutak fertőtlenítését, amit a fehér bizmutporral végeztek. Az intézkedés logikus és természetes volt, de nem várt következményei lettek.

Már ebben a korban is megjelentek a botcsinálta egészségügyi szakemberek, akik azt a rémhírt terjesztették, hogy a hatóságok meg akarják mérgezni a szegényparasztságot.

Talán furcsának tűnik, de ez az ostoba tévhit széles körben elterjedt. Eredménye az lett, hogy az emberek dühe a hatóságok és a nemesemberek ellen irányult. A felingerelt tömegek megtámadták, felgyújtották a városházákat és a nemesi kúriákat. Nem szervezett felkelés volt ez, hanem zavargás, aminek sok ártatlan áldozata volt. Végül a hadseregnek kellett helyreállítania a rendet.

Mi ennek a régi történetnek a tanulsága a világjárványról?

Az emberi butaság sok dolgot elhisz, aminek nincs valóságalapja, és ennek tragikus következményei lehetnek. Pedig a 19. században még nem is volt tömegkommunikáció, amely egy egész ország véleményét befolyásolhatta volna. Nem akarom a történetet a mai helyzetünkre vonatkoztatni, de ha valaki mégis párhuzamot talál benne, az a következtetéseket is levonhatja.

 

Weninger Endre

A témához kapcsolódó korábbi cikkünk:

Szúrópróba – Tanúságok és tanulságok az oltások történetéből

 

 

Hozzászólások