Két és fél órát csalinkáztunk a hepehupás utakon, mire megérkeztünk Nógrád megye legészakibb településéhez. A kátyúkat már kerülgetni sem lehetett, azt kellett eldönteni, melyikbe menjünk bele. De érdemes volt!

Az ipolytarnóci látogatóközpont bejárata előtt sokan parkoltak: a tágas mezőn piknikeztek, egy halászléfőző verseny közepébe csöppentünk. A csaknem nyári meleg sokakat kicsalt a szabadba.

A természetvédelmi terület több részből áll: a geológiai tanösvény csak vezetéssel tekinthető meg, a többi azonban önállóan is bejárható.

Különálló épületben nézhetjük meg a 2007-ben felfedezett elszenesedett, megközelítőleg 7 millió éves fatörzseket, amelyek Bükkábrányban kerültek napvilágra egy lignitbánya mélyéről. A törzsek konzerválása is tudományos szenzáció, hát még a szép számmal megmaradt leletek miatt rekonstruálható ősi erdő szerkezete.

                                                              

                   A konzervált bükkábrányi mocsárciprus törzsek

A miocén erdő kis tavával, kellemes sétányaival, pihenőhelyeivel nyugalmat áraszt. A sok millió évvel ezelőtti növénytakaró jellemző fajtáiból állították össze a parkot, sétánk közben a 20 millió évvel ezelőtt élt állatok szobraival is találkozhatunk: kardfogú fenevad, medvekutya, ősorrszarvú, miocén nagypatás és kispatás, menyétféle, illetve egy tarnóci bestiának nevezett, a macskafélék családjába tartozó lény figurái szegélyezik a sétautat.

                                                              

                 Ilyen lehetett egy medvekutya

A geológiai tanösvényen kedves idegenvezető kalauzolta végig a csoportot, értett a gyerekek nyelvén, találós kérdésekkel próbálta fenntartani az érdeklődést. Egy társaság egyik tagjához tartozó vakvezető kutya kísért minket: a nyakában csengőt viselő fekete labrador sajátos színfoltja volt a turistacsoportnak, előre szaladt, szimatolt, belefutott a vízmosásba, minden után érdeklődött, de a gazdája szavára mindig visszatért.

Több helyen megálltunk, hiszen az útvonal mentén számos helyen látni lehetett a megkövesedett fák, ágak és levelek maradványait. 23 millió évvel ezelőtt trópusi éghajat jellemezte és őserdő borította a Kárpát-medence területét. Ugyanezen a helyen még sekély tenger hullámzott, amelyet a talaj mai rétegződése elárul számunkra. Ezt követően felszínre került az Északi-középhegység, amelynek különleges élővilágát vulkánkitörés pusztította el. 24 méter magas hamuréteg borította be a földet, a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav konzerválta az alatta maradt egykori növényzetet.

                                                                

A tanösvény különleges látnivalója annak az egykor 96 méter hosszú, megkövesedett fának a maradványa, mely az észak-amerikai mamutfenyők magasságával vetekszik. Sajnos ma már csak 18 méter látható a hatalmas fából, hiszen a turisták széthordták a darabjait. A fatörzs megmaradt részét konzerválták, egy darabját pedig üvegbúra alatt tárolják. A falon látható a kör, mely a megtalált fatörzs kerületének méretét jelzi (8 méter).

A természetvédelmi terület két csarnokában egykori állatok: madarak, orrszarvúk, macskaféle ragadozók és rinocéroszok megkövesedett lábnyomait láthatjuk, valamint a korábbi tengeri élővilág nyomaként cápafogakat.

                                                                

A vezetés végén felvettük a szemüveget, kezdetét vette a 3 D-s vetítés: kardfogú macskaféle csapott felém a mancsával, majd hirtelen a békés növényevő patások legeltek előttem. Megelevenedtek a területen egykor élt ragadozók és növényevők, néhány adatot is hallottunk a méretükről, elterjedésükről.

Kedvcsináló az animációs kisfilmből

                                                                

                   Ősi állati lábnyomok

A vezetésről visszatérve még egy különleges attrakció várt ránk: egy megközelítőleg negyedórás, 4 dimenziós film. Még sosem vettem részt hasonlóban.

Csatolják be a biztonsági öveket! – olvasom a képernyőn. Vajon mi lesz itt? De már kezdetét is veszi az időutazás. A felhők fölött repülünk. Megmozdul a szék. Oldalra dőlünk. Közeledünk a célponthoz. Betérünk az időalagútba. Félelmetes gyorsasággal fut előttünk a kép, mintha mi is haladnánk vele. Becsukom a szemem, hogy ne szédüljek el. Felhőkarcolók között repülünk. Rossz helyre, a jövőbe érkeztünk! Vissza a még gyorsabb iramú alagútba. A felhők alá szállva már látható a 20 millió évvel ezelőtti Ipolytarnóc. Közelről nézzük meg a békés vagy félelmetes állatokat, látjuk őket vadászat közben, menekülve, nyugodtan legelészve. Ősállattani megfigyeléseinket vészhelyzetre utaló hangjelzések szakítják félbe: el kell hagynunk a térséget, mert kitört a vulkán. A hamu beborít mindent…

Részlet a vetítésből

                                                              

                    A miocén park háttérben az orrszarvúk szobraival

A sokszínű programok és a séta közben elfáradt vendégek betérhetnek a Lombkorona étterem és kávézó épületébe. Bár az ételek választékát tekintve inkább büfé jellegű, a kiszolgálás azonban szívélyes, barátságos. A hely egyszerű, de szépen berendezett. Az olasz hot dog óriási adag, a palacsinta is finom, és külön erénye, hogy nem túl édes. A kávé felszolgálása is minden igényt kielégít. Az ínyencek többféle kis üzemi készítésű, kellemes aromájú palóc sört is kóstolhatnak vagy vihetnek magukkal.

Weninger Nóra

2013. április 25.

Hozzászólások