Az 1526-os mohácsi csata után tragikus időszak következett a magyar történelemben. A vesztes ütközet után a magyarok összefogás helyett két királyt választottak, Habsburg Ferdinándot és Szapolyai Jánost, akik a török elleni védekezés helyett egymás ellen háborúztak. Ezt az időszakot hamarosan a végvári harcok követték, melyek első epizódja, Kőszeg ostroma és védelme volt 1532-ben. A hangulatos nyugat-dunántúli kisvárosban minden Jurisics Miklósra, a vár hős védelmezőjére emlékeztet: a főtér, a vár és több intézmény.

Jurisics Miklós

Jurisics Miklós életéről viszonylag kevés információnk van. 1490 körül született egy tekintélyes horvát nemesi család gyermekeként. Nevével a forrásokban a mohácsi csata után találkozhatunk. A két király közötti harcban először Szapolyai János híveként tűnt fel, de 1529-ben már Ferdinándot támogatta. Ekkor a király szlavón és alsó-ausztriai főkapitánynak nevezte ki. 1530-ban követséget vezetett Konstantinápolyba azzal a céllal, hogy békét kössenek Szulejmán szultánnal. Ez sikertelennek bizonyult, mert a török uralkodónak a béke fenntartása nem állt érdekében. Itt-tartózkodása idején mégis jó kapcsolatokat épített ki török méltóságokkal, többek között Ibrahim nagyvezírrel.

1529-ben Szulejmán sikertelenül ostromolta Bécset. 1532-ben újabb hadjáratot indított, amelynek célja az osztrák főváros elfoglalása volt. A szultán új felvonulási útvonalat választott. A török seregek rendszerint a Duna mentén vonultak, de most Nyugat-Magyarországon keresztül támadtak. Az útjukba kerülő Kőszeg nem volt jelentős erődítmény, amit meg is kerülhettek volna, de helyette ostromolni kezdték. A történészek számára ez sokáig érthetetlen volt, de kiderült, hogy Bécs védelmére hatalmas birodalmi sereg gyűlt össze V. Károly német-római császár személyes vezetése alatt. Szulejmán nem akart csatát kockáztatni ezzel a haderővel, így Kőszeg ostroma számára egyfajta alibit szolgáltatott.

Kőszeg ostromának emléktáblája

Kőszeg védelmére Jurisics kilátástalan helyzetben vállalkozott. A kis vár mindössze 700 fős védősereggel rendelkezett. Közöttük kevesen voltak a képzett katonák, a védők nagy részét a várba menekülő nép alkotta. Ma is van olyan vélemény, hogy a szultán valójában csak az időt húzta, és nem is akarta igazából elfoglalni a várat. Ennek azonban ellene mond az a tény, hogy az ostrom 23 napig tartott, melynek során a védők több támadást is visszavertek. 1532. augusztus 27-28-án általános roham indult a vár ellen, és a törökök az erődítmény egy részét elfoglalták. A védők végül visszaverték a rohamot, de a védősereg fele elesett a küzdelemben.

A vár további védelme reménytelenné vált. Jurisics tárgyalásokat kezdeményezett a megadásról régi ismerősével, Ibrahim pasával, a török sereg parancsnokával. A törökök végül nagylelkű ajánlatot tettek. Jurisics a várat jelképesen átadta nekik, zászlajukat kitűzhették, de a várba nem léphettek be. Szulejmán ezt azért fogadta el, mert belátta, hogy Bécs ellen már nem vonulhat tovább. A szultán helyzetét az is nehezítette, hogy seregében súlyos pestisjárvány tört ki. Szulejmán visszavonulása után a törökök 1683-ig nem is próbálkoztak Bécs elfoglalásával.

Jurisics Miklós szobra a vár bejáratánál

A siker után a király bárói rangra emelte Jurisicsot, és királyi tanácsosnak nevezte ki. Fontos szerepet kapott a védelmi vonal erősítésében. Saját költségén építtette újjá Kőszeg városát és várát. 1537-ben a vend vidék (Dél-Nyugat-Magyarország) és Krajna főkapitánya lett, vagyis Nyugat-Magyarország egyik legfontosabb katonai tisztségviselője. Nem sokkal Buda eleste és az ország három részre szakadása után (1541) Jurisics 1544-ben meghalt. Halálával kihalt a Jurisics nemzetség, mert két gyermeke nem érte meg a felnőttkort.

Bár érdemeit a mai deheroizáló történelmi trend megpróbálja kisebbíteni, Kőszeg 1532-es hősies védelme történelmünk egyik dicsőséges eseménye, az önfeláldozó hazaszeretet szép példája. Jurisics Miklós emlékét jogosan őrzi Kőszeg városa. Szobra az általa védett vár udvarában található.

 

Weninger Endre

 

Hozzászólások